|
Témaindító hozzászólás
|
2015.12.27. 21:21 - |
* Thaurum - Nyx *
~ nyílt játék ~
|
[37-18] [17-1]
 A tekintetemmel követtem Thaurumot, amint valamit súgott Alounak ~ Társaságban nem illik sugdolózni ~ Volt egy megérzésem, hogy Elementallal kapcsolatosan említett neki valamit, hiszen messziről látszott, hogy nem kedveli a mént, nem csak szavai sugallták ezt.
Széles mosollyal válaszoltam a kérdésére - Ha ők ketten sokáig együtt maradnak, akkor biztosan érdekes műsor lesz. - Cornus tag létére szimpatikus volt, ellentétben Renegadeval.
A hírvivő szóra felkaptam a fejem - Milyen hírvivők? - a tekintetem Alou és Thaurum közt cikázott, hiszen ők biztosan jelen voltak a gyűlésen. Utáltam, ha lemaradok valamiről.
Elementtal látszólag megpróbálta megadni magát, de mégis büszkének maradni közben ~ Nem már, viselkedj úgy, mint egy mén... ha már elkezdted, fejezd is be ~ Biztattam őt magamban. A Laynarvisba nőttem fel, szerettem a konfliktusokat. Reméltem, hogy Alou nem fogja ennyiben hagyni a vitát. |
 Aloun látszott, hogy nagyon nem bírja a jelenlétemet, így hát nem is foglalkoztam vel. Egyszer-kétszer még rávetettenm pillantásomat a kancára, majd inkább a szarvas mén felé tekíntettem. Nem szóltam semmit. csak álltam és lestem hátha valami érdekes történik. Nem figyeltem a kanca hirtelen fellépésére sem. Láttam nem csak én szálltam ki a beszélgetésből, hanem a szárnyas kanca is. Patámmal a földet kapartam és csak figyeltem. Testtartásomat megváltoztattam. fejemet lejebb engedtem, izmaimat pedig feloldottam feszülés alól. Szememben látszott az erő és egyben a megadás jelképe is. |
 No mi van, egy Cornus tanácsadó nem bír el egy fiatallal? Egye fene, segítünk neki, engem is idegesít, ha nem Cornus téren lennénk, senki ne alarja tudni, miként bántam volna el vele... - Hehe, nagyon szép hangod van, de nem vagyunk süketek, abból is értünk ha normális hangerővel beszélsz. Ellenben ha így folytatod, lehet valaki közülünk ma elveszíti a fülét... - fenyegetőn közelítettem pár lépést a mén felé. -...és az a valaki nagy eséllyel lehetsz te. - küldtem még egy bosszús pillantást, majd visszafordultam Nyxhez és Thaurumhoz. -Nem voltam hosszas ideig a gyűlésen, így se Zethtel, se Ragnarokkal nem volt alkalmam beszélni. Fontosabb dolgom akadt. -mondtam nekik. Mit tehettem volna, viszonoztam a kérdést a Cornus tag felé: - És a Cornus hírvivői kik lesznek? A döntésekre nem tudtam megjelenni - nem mintha akartam volna. Az a negyed óra is kész pokol volt... |
 Aloun látszott, hogy nem szeret udvariaskodni. Egyszerűen sütött róla. - Remek. Én se. - Bár nem voltam kifejezetten harcedzettnek mondható, de azért elég tapasztalatot szereztem már ilyen téren.
Fáradt sóhajjal néztem a ménre. ~ Miért viselkedik úgy, mint egy hisztis csikó? ~
- Megkérlek titeket, hogy nézeteltéréseteket ne a ménesem területén intézzétek el. Köszönöm. - ~ Már csak az hiányzik, hogy ez a kettő egymásnak essen itt, ráadásul Alouból simán kinézem, hogy móresre tanítsa egy társát. Amúgy elment ennek a ménnek a józan esze? Én biztos nem kezdenék ki Alouval. Nem ismerhetik túl jól egymást. ~ A mén megint felüvöltött. ~ Ez nem lehet igaz! ~ - Gyorsan intézd el, kérlek. Kimondhatatlanul idegesít. - Léptem Alouhoz és suttogtam a mondanivalómat a fülébe, hogy a többiek ne hallhassák. ~ Pedig én aztán igazán türelmes ló vagyok. ~
A pegazus kényelembe helyezte magát és érdeklődve figyelte az eseményeket. - Élvezed? - Kérdeztem tőle apró mosollyal. Szimpatikus volt nekem ez a kanca. ~ Jó lenne, ha hírvivő lenne. Őt -a többi Laynarvis taghoz képest- szívesen beengedném. Tényleg, nem is hallottam Zeth döntését az ügyben. ~
- Alou, ki lesz a Laynarvisból hírvivő? - |
Thaurum felemlegette a gyűlést, ekkor jutott eszembe, hogy Alou tanácsadó, ezért ő biztosan jelen volt. Kíváncsian hallgattam végig a rövid beszámolóját a gyűlésről. Nem árult el túl sok mindent, de talán nem is maradtam le sokról... bár, azért szívesen találkoztam volna más ménesbeli lovakkal... de úgyis gyakran átlépem a határokat, szóval ezt majd bepótlom a későbbiekben. Az unikornisok területén például még nem jártam... megnézném azt a varázserdőt, érdekesen hangzik, hogy csak az unikornisokra hallgat...~
Alou és Elemental között érezni lehetett a feszültséget. Ebből még lehet valami érdekes... most már talán még azt sem bánom, hogy ha nem fogom látni a naplementét. Érdekes helyzetnek ígérkezett, hogy három Laynarvis tag egy Cornus taggal a Cornus területén társalog. Lassan lecsúsztam a földre, míg leültem, úgy, akárcsak egy kutya. Hasonló módon oldalra döntöttem a fejem, már csak a farokcsóválás hiányzott volna, hogy teljesen hülyének nézzenek. Azt a trükköt későbbre tartogattam. ~ Még valami rágcsálnivalót kellene szerezzek a műsorhoz ~
Úgy döntöttem, hogy kimaradok egy körből - most csak megfigyelek, majd ha érdekesebb lesz a műsor, akkor megpróbálom még jobban összekuszálni. Rég volt erre ilyen remek alkalom - ezt nem fogom elszalasztani. ~ Előbb meg kell figyelnem őket egy kicsit. ~ |
- Attól, hogy kanca vagy nem leszel még jobb nálam!-fordultam a félszarvas kanca felé. Nem értettem mi a baja velem?. Továbbra is kihúztam magam és úgyanugy viselkedtem. Végigmértem a szárnyas kancát és kérdően néztem rá.
- Mi újság patások? Valaki mondthatna valami újjat?- szólaltam meg igenis nagy hangon. Pár pillantás után tekintetem újra Aloura tévedt, ahogy ránéztem kapartam a földet, hátracsaptam a füleimet és felemeltem a fejem. Farkammal csapkodni kezdtem és szememben a tűz lángja lobbant fel. - Egyébként itt egy nem megbeszélt gyűlés van?- fordultam vissza kérdően a patásokhoz. |
Elemental próbált keménynek tűnni, de csak kacagtam egy sort. - Én is nagyon örülök a találkozásnak... - mondtam erősen megnyomva a "nagyon" szót. Ez az udvarias stílus nem dobott fel túlzottan. Észrevetem, hogy Elemental mindegyikünket átvizsgált. Erre csak küldtem felé egy mélyredöfő pillantást. Thaurum nem örült túlzottan személyemnek. -Ne aggódj, eszem ágában sincs hadibemutatót tartani, csak erre jártam. A gyűlésről jövök. - itt viszonoztam a hosszas szemezést Thaurummal. -A lovak zavarognak. Leállt minden tárgyalás szinte. De rémunalmas. Miért? - kérdeztem. Még mindig álltam a pillantását, majd elkaptam a telkintetem. A Cornusnak, láttam, nem tetszett a helyzet a 3 Laynarvis taggal. Elementalra pillantottam. Szánalmas volt. Nem lesajnálásból mondom, de elég gyatrán próbálkozott a "na majd én felhívom magamra a figyelmet" tervvel. -Nyugodj le Elemental, attól még, hogy fiatal vagy, nem leszel okosabb. - hűtöttem le a mént. Nagyon érett a dolog, hogy ez még elfajulhat. |
Amint befejeztem a mondani valómat, égtelen ág recsegés és ropogást hallottam. Egy kifejezetten hangos és óvatlan mén vágtázott közénk. - A fiatalság nagy előny, de nem kell miatta felverni a ligetet. Ez egy békés és nyugodt hely, szóval kérlek moderáld magad. - Néztem az újonnan érkezettre. Egy pillanatra úgy tűnt támadni akar, de… aztán mégsem. ~ Adhatna érthetőbb jelzéseket is. Egy harcos már rég támadott volna, ilyen megfontolatlan lépést látva. ~
- Thaurum vagyok. - Néztem rá nyugodtan. A hátam mögül Alou is előkerült. Úgy tűnt ismerik egymást, így gyanítottam, hogy mindnyájan Laynarvis tagok.
- Üdvözöllek Alou. - Fordultam felé. Hallottam róla egy-két pletykát, és egyik sem volt bizalomgerjesztő.
- Remélem nem itt terveztek megbeszélést tartani. - Bár alapból nem voltam ellenséges egyik ménessel sem, kicsit soknak éreztem, hogy három Laynarvis tag is Cornus területen van. ~ Mondjuk jobb így, hogy szemmel tudom őket tartani. ~
- Gondolom semmi érdekes nem történt a gyűlésen mióta eljöttem. - Szavaimat Alouhoz intéztem, tekintetemet a szemeibe fúrva. |
Nem kerülte el a figyelmem a mén enyhe meglepődése. Már megszoktam, hogy így reagálnak, akik először látnak engem.
A morgolódásom után a mén már kedvesebben beszélt hozzám, amire szélesen elmosolyodtam. ~ így már mindjárt más ~ A mén kedves szavai hatására nyíltabban beszéltem vele - Igazad van, nem vándor vagyok. A Laynarvis ménesbe tartozom, de gondolom, ez már kitaláltad. Más ménes nem fogadna be egy hozzám hasonlót - mosolyogtam rá kedvesen. Egyes lovak furcsállták, sőt rémisztőnek találták a kinézetem, de én szerettem. Legalább megjegyeznek, és nem felejtenek el egyhamar.
Nemsokára Elemental érkezett közénk. Még csak látásból ismertem őt, Laynarvis tag volt ő is. A ménes nagy részét legalább látásból ismerem, és a nevüket is tudom. - Szia - vigyorogtam rá a ránézésre nagyjából velem egykorú ménre.
Nemsokára még egy ismerős arc érkezett Alou személyében. Most már hárman is voltunk a ménesből - Ez valami titkos találka, vagy mi? - kapkodtam a fejem a két ménestársam között. Nem tudtam, hogy ők ismerik-e egymást, elvégre elég nagy és szétszórt a ménesünk, de én pontosan tudtam, hogy mind a Laynarvishoz tartozunk. - Nekem erről senki sem szólt - tettem hozzá szomorúan. |
Egy kancára lettem figyelmes aki a szarvas ló háta mögé léptettett. Így hát összeszedtem minden bátorságomat és én is közelebb léptem. De mielött megszólaltam volna kihúztam magam és fejemet a szügyem közelébe húztam. Egy kicsit kapartam a földet a patáimmal.
-Elemental vagyok!- jelentettem ki. Kihúztam magam és végigmértem minden patást körülöttem. Az a kis kanca aki odajött hozzán igen törékrnynek tűnt, de a látszat csal, úgyhogy vigyázni kell vele. Fejemben csak kavaroktak a gondolatok. Valyon mi lesz a következő jelenet? |
Nagyon elumtam magam a gyűlésen. Csak egy rakat tárgyalgató, oda vissza fecsegő hájpacni. Semmi balhé, semmi izgalom, el is andalogtam onnan köszönés nélkül. Diplomata csürhe...pff. Annyira elfoglaltak a gondolataim, hogy észre sem vettem, merre tartok. A Kelvarinon liget körül eszméltem fel. Nehezemre esett volna visszafordulni, a kíváncsiság mindent felülmúlt, ugyanis hangokra lettem figyelmes a közelből. Jaj, ne, csal olyan idióta Cornussal ne találkozzakint...ó, két Laynarvis és egy Cornus az arány. Bár kifejezetten megkönnyebültem hogy Thaurum van itt, nem egy csökkenő intelligenciahányadosú egyeddel kell bájcsevegnem. Mert hát persze hogy én is beszállok a buliba, kizárt hogy kimaradnék...lassan odalépdeltem Thaurum háta mögé. Amint elhallgattak, lassú léptekkel megkerültem a mént, végigmértem a másik két lovat. -No ... - szólaltam meg. Csak kapkodtam köztük a fejem. Micsoda véletlen... |
Éppen vágtattam amikor egy gyönyörű ligett határához érkeztem. A puha fűvön nem hallottam patáim erős dübörgését. Örültem neki, hogy végre egy csendes és nyugodt vidékre érkeztem. Lassítottam, mert lábaim már nem bírták a gyors rohamot. Pár lépésben még ügettem majd lassab jármódra váltottam. Körülnéztem, de nem láttam semmit és senkit. kezdtem aggódni, mert társaság hiányom volt. Már rég nem beszéltem egy patással sem. Vajon lesznek valamerre patások? A gondolatok csak kavaroktak a fejemben. Pár perc után egy kisebb szellő megcsapta az orromat és patás szagot éreztem .Habozás nélkül az illat írányába vágtattam. Egy-két vágtaugrás után patásokat pillantottam meg és egy hatalmasat nyerítettem köszönésképpen.
-Üdv néktek!! |
Alaposan megnéztem magamnak a kancát és meglepve tapasztaltam, hogy eléggé sárkányos a kinézete. Ez apró aggodalomra adott okot, de nem éreztem belőle ártó szándékot, ráadásul kedvesen viselkedett. Úgy döntöttem, egy kicsit félre teszem az egészséges gyanakvásomat.
- Bocsáss meg, udvariatlan voltam. Thaurum vagyok és a Cornus ménesbe tartozom. - Hajoltam meg. - Örülök, hogy tetszik a liget. - Mosolyogtam rá barátságosan. - Mostanság veszélyes időket élünk, ez szükséges kérdés. De nem hiszem, hogy rossz akarat vezérel. Amikor megszólítottalak, még nem tudtam tagja vagy-e bármelyik ménesnek, de most már biztos vagyok benne. Szemrebbenés nélkül beszélgetsz velem és még csak össze sem rezzentél. A legtöbb vándor nem viselkedne ilyen fesztelenül. Ezen kívül ezt súgják az ösztöneim. - Kacsintottam rá. - Az én koromban az ilyesmit már nem hagyja figyelmen kívül a ló. - |
Alig pár perce voltam a ligetben, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Alig észrevehetően hátranéztem. Egy idősebb mén ügetett felém ~ most sem nézhetem végig a naplementét... ? ~ Gondoltam kissé csalódottan. ~ de talán ő barátságosabb, mint Renegade ~
A szarvaiból ítélve talán Cornus tag volt ~ vagy vándor... állítólag sok errefelé a vándor ló, nem tudják kiüldözni őket a területükről ~
- üüüdv - vigyorogtam rá kedvesen, közben szándékosan elnyújtottam a köszönésem elejét.
A következő kérdésére megforgattam a szemeim - Igen, kösz jól vagyok, gyönyörű délutánunk van, szép ez a liget... mindenki azt kérdi először, hogy melyik ménesbe tartozom? Egyáltalán, miből gondolod, hogy tartozom egy méneshez? - pillantottam rá kíváncsiskodva. ~ Ennyire látszana rajtam, hogy Laynarvis vagyok? Talán egy kicsikét... ~ |
Kényelmes léptekkel sétáltam a Kelvarinon-liget békés és csendes fái között. Végre újra otthon voltam, messze a gyűlés kényelmetlen és vészterhes csendjétől. Sajnálatos módon Nheptist sehol sem találtam, ám most nem volt időm, se erőm őt keresni. Még semmi ötletem nem volt a ménes területei biztosítására az idő pedig vészesen fogyott. Bár nem mondtuk ki, mind tudtuk, hogy az Örökkévalók bármikor ránk támadhatnak. ~ Ugyan lehet, hogy nem mind ellenséges, de akkor is… jobb félni, mint megijedni. ~ Reméltem a Kelvarinon majd megadja nekem a kívánt választ. Bár a keresett választ nem találtam, megláttam egy különös lovat. Ügetésre váltottam és beértem a kancát.
- Helló - Fiatalnak tűnt, így igyekeztem nem egy begyöpösödött öreg ménnek tűnni. - Melyik méneshez tartozol? - ~ Mostanság ez lesz már a legfontosabb kérdés... ~ |
A Cornus harcossal való találkozásom után visszatértem a ménesemhez, de ott újra nem történt semmi érdekes, amivel leköthetném magam. Miután meguntam az unatkozást, újra a Kelvarion-liget felé repültem. Titokban reméltem, hogy újra összefutok a korábbi kancával, vagy egy másik érdekes Cornus taggal. Plusz érv, hogy imádtam ezt a helyet. Korábban nem volt alkalmam megcsodálni a naplementét, ezért most úgy döntöttem, hogy megpróbálom ezt véghezvinni, hacsak össze nem futok egy újabb, kissé különc lóval. ~ mondja ezt ló, amelyik úgy néz ki, mint egy sárkány ~ mosolyogtam magamban.
A liget széléhez érve leszálltam, tovább már nem repülhettem. Igyekeztem magabiztosnak tűnni, miközben besétáltam a fák közé. Ez az egyetlen dolog amit utálok a ligetben - a környező fák nagyon szorosak, a szárnyaim miatt több helyre lenne szükségem ahhoz, hogy kényelmesen sétálhassak. Megpróbáltam kisebb helyre összehúzni magamat, miközben haladtam előre. Egy jó helyet kerestem, ahonnan végignézhetem a naplementét. |
* Thaurum - Nyx *
~ nyílt játék ~
|
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
