|
Témaindító hozzászólás
|
2015.12.29. 16:35 - |
Mai’nan + Nungal + Reyna
*zárt játék* |
[23-4] [3-1]
 /Reyna el - Folyt. köv: Lyacon-erdőségek/ |
 Tátott szájjal csapkodtam Reyna mellett a levegőt. Az ízlésemhez képest túl gyorsan pörögtek az események.
- Ki beszélt a Szövetségről? Milyen Szövetség? Ugye, nem gondoltad komolyan, hogy egyedül odamehetsz ahhoz a Szellemhez és csak úgy elcsevegsz vele? - Kizárt. Ott a helyem mellette - Veled megyek. - jelentettem ki - Előbb tudjunk meg többet erről a Szövetségről és a céljukról, aztán döntsük el, hogy mit teszünk. És erről a Szellemről se ártana valamivel többet tudni. Az is lehet, hogy csak teletömi a fejed mindenféle zagyvasággal. Ki tudja, milyen célt szolgál, mi vezérli őt? |
Megráztam a fejem, ami még mind
- Hát… bocs Nungal. Az előbb nem a saját csatornámat adtam. Az viszont biztos, hogy vissza kell mennem, hogy megtudjam miről zagyváltam. Az a… szellem, tud valamit a kútról. És a kútért való küzdelemben nekem is osztott lapot. Valakinek meg kell állítania azokat akik inni akarnak a kútból. Azt hiszem nem fogok unatkozni az elkövetkezendő időkben. - Éreztem a mágiám. Most erősebb volt, mint általában. ~ Egyedül nem megy. Szükséged lesz társakra. Meg kell állítanod a Szövetséget! ~ Nagyon reméltem, ez volt az első és utolsó alkalom, amikor hallottam a hangját a fejemben. - Társak. Olyanok akikben teljesmértékben megbízom. Rayat és Altair. Lehet Mana is támogatna meg Sheylah. Unikornisok! Ez az! Amúgy milyen szövetségről beszélhet? - |
Reyna mondott pár szót Light kapcsán, de aztán egészen nyugtalanító szavak hagyták el a száját. Az sem volt bíztató, hogy még mindig világítottak a szemei.
- Reyna, miről beszélsz? Hova kell visszamenned? Az erdőbe? - szó sem lehet róla, hogy egyedül elengedjem bárhova is, főleg ilyen állapotban. Kicsit megvallva, elég ijesztő volt ez a jelenet. |
Elnevettem magam.
- Igen, igazad van. Elszaladt velem a ló. De akkor is... velem mindig kedves volt. Tudom, hogy nem bízhatok meg benne és nem is teszem, de ő meg Ragnarok… nem is tudom… olyan mások velem. Mintha.., mintha a családtagjaink lennének. Mindig kontrolálják magukat, ha én vagy Rayat a közelben vagyunk. - Mana távozott, így Nungallal kettesben maradtunk. Furcsa érzés lett úrrá rajtam. Mintha valaki a fülembe suttogna, a tollaim és a… mágiám visszafelé húzott. ~ Mi történik velem? ~ A környezet is megváltozott, fényesebb, világosabb lett. Körbe néztem, valamilyen támpontot keresve mely ellenállt a változásnak és ekkor… belenéztem Nungal szemébe. legalábbis “megcsodáltam” a visszatükröződő képemet. Nem a világ változott meg, hanem a szemem világított fehéren.
- Nekem vissza kell mennem. Hív engem. Szüksége van rám, kellek neki. A lénynek, annak a… A kút… meg kell védenem. Nem ihatnak belőle... - Döbbenten és enyhe kábulatban hallgattam saját magamat. ~ Mégis miről beszélek én!? ~ A fejemben erősödött a nyomás. ~ A mágiám az uralma alá hajtana? ~ |
 - Rendben van Nungal. Értesíts, ha jutottál valamire. Ha találkoznál Kesmonnal, akkor add át neki a szavaimat. Most engedelmetekkel távoznék, még sok dolgom van. Fel kell készítenem a ménest az eljövendőkre. - Végig gondoltam, hogy mindent elmondtam-e. - Ó, és még valami. - Fordultam vissza hozzájuk. - Maradjatok a megbeszélteknél és ne szóljatok Kathach “eltűnéséről”. - Fordultam meg és repültem el erős szárnycsapásokkal.
/Mana el/ |
- Reyna.... ezt te sem gondolhatod komolyan - néztem ménestársamra - Az a ló a Laynarvis tagja, nem várhatsz tőle túl sokat. - Bár én is kedveltem a mént, egy sajátságos, furcsa módon, de eszemben sem volt megbízni benne. Szívesen tovább feszegettem volna a témát Reynával, de Mana indulásra ösztökélt minket. Megvártam míg újra elindul és követtem őt, bár a jelenés is az eszemben járt még.
- Előszörm egpróbálkoznék magam az előhívással, ha nem megy, akkor állok elébe am ágikus verésnek - bár sok kedvem nem volt hozzá. Elhittem, hogy nem kellemes... |
- Az előhívásában nem tudok neked segíteni. Az a te próbád. Akkor a mágia eldönti, hogy méltó vagy-e a használatára, ez csak tőled függ. Miután előhívtad, az irányításában már tudok segíteni. Nos Reyna esetében azt mondanám, hogy így repülve próbálja meg előhívni, de a te esetedben inkább várnék a landolásig. - Kicsit gondolkodtam. - Bár tudunk segíteni az előhívásában is. Fájni fog, az biztos, de hatásos lesz. - ~ Nem hiszem, hogy ezt választaná. ~ - Igazából agyba főbe verünk a mágiánkkal, amíg a tied nem válaszol rá. Hidd el, nem kellemes. -
- Reyna mágiája közelebb állhat az övéhez, mint a miénk, bár az is lehet, hogy most ő használt mágiát és csak ezért választotta őt. - Rosszkedvűen fújtam egyet. - Siessünk. Kiosztom a feladatokat a harcosoknak, aztán nekikezdünk az edzésednek Nungal. Valószínűleg igazatok van. A ménesnek kellenek mágiahasználó pegazusok. - |
Nem tetszett Nungal lesújtó véleménye Lightról.
- Szerintem nincs igazad. - Néztem rá rosszkedvűen és egy cseppet ellenségesen. - Light nem tért le semmilyen útról, ő a saját útját járja. Light nem akar háborút. - Most vettem csak észre, hogy folyamatosan emeltem fel a hangom. - Bocsássatok meg, de én nagyon kedvelem őt. - Csuklott el a hangom. ~ Ő egyszerűen nem lehet gonosz! ~ |
- Mindenképp a segítségedet akartam kérni. Most, hogy itt vannak az Örökvalók problémája a ménesnek minden segítségre szüksége van. És úgy smemi hasznom sincs, ha nem tudom előhívni a mágiámat, csak akkor jön, ha életveszélyben vagyok. - mondtam - Lighttal kapcsolatban fogalmam sincs mit akar. Ezek a letért unikornisok kiismerhetetlenek, a fene beléjük... - morogtam - Bár, egy tippem van: háborút. Mágiahasználók, sötét lelkűek; mi msát akarhatnának, mitn még több mágiát és hatalmat? Azt pedig vérrel érik el.- némi szünet után újra felhoztam a szellem témáját - Mi volt az a valami ott az erdőben? Miért hatott így Reynára és ránk miért nem? - néztem a suplaszárnyú kancára. |
Imádnivaló volt Reyna bátorsága, odaadása és stbje… de én annyira nem voltam feldobva.
- Nem tudom, nem biztos. Lehet egy rossz előjel is. - ~ Egy nagyon rossz előjel. ~
- Lighttal? Azzal az unikornissal akivel a gyűlésen beszélgettél? Az a ló veszélyes. Mágia terén mindenképp. Nem csodálom, hogy Laynarvis tag, a mágiája nem az átlagos unikornis mágia. Bár… nem is tudom. Talán annyira nem veszélyes. Nem őrült, az biztos… még. - ~ Hát majd meglátjuk. ~
- Jó, hogy mondod. Beszélnem kell Kesmonnal. Nem tudod hol van? - Beszélnem kéne vele, de nem igazán fűlik hozzá a fogam.
- A mágia megrészegít. Nagyon vigyázz vele Nungal. Inkább kérj segítséget, egyedül ne próbáld meg előhívni. - Tudtommal eddig csak négyünknek volt mágiája. Kevés lótól kérhet segítséget. ~ De nem ajánlhatom fel a segítségem. Ha jó szándékkal akarja felhasználni, akkor a segítségemet fogja kérni. Ha nem… akkor lehet, hogy meg kell ölnöm. Veszélyessé válhat a ménes számára és ezt nem hagyhatom! ~ |
~ Nungal mágiája is előjött? ~
- Mana, ez jó hír nem? Mármint az, hogy egyre több pegazus képes mágiát használni. Hasznos lehet az Örökkévalókkal szemben. - A gondolatok egymást kergették a fejemben. - Így tudunk védekezni ellenük. - Manát nem lelkesítette az ötlet, ezért inkább jegeltem a témát.
- Rayat is tud mágiát használni? - Ez újdonság volt nekem. ~ Miért nem mondta? ~ - Letépem a fejét, amiért nem szól erről nekem. - Morogtam tettetett sértődöttséggel.
- Amikor mágiát használok én is erősnek és rettenthetetlennek érzem magam. - ~ Ezt nem olyan régen tapasztaltam utoljára. ~ Jutottak eszembe az Altairral történtek.
- Köszi Mana, - ő nem szokta csak úgy osztogatni a dicséreteket - remélem éles helyzetben is fel tudom majd használni. - ~ Egyszer már sikerült. ~ |
| Nungal: Ugy ereztem, hogy nem tudom levenni a szemem a szellemrol, de pislognom kellett. Mire ujra a szellemre neztem, mat nem volt Ott. Hideg zuhanyke t szakadt ram a valo vilag a zajaival egyutt. Mama es Reyna szinte egyszerre beszelt hozzam.
- Igen, en is lattam. Ami a varazslast illeti, Lighttal volt egy kis vitank. Magiat hasznalt Kesmon is Ott volt es csak meg akartam vedeni ot.... Es torrent valami. Szelet kavartam es hatalmasnak ereztem magam. Erosnek. Persze hamar veget ert AZ egesz. Nem tudom mi volt ez pontosan es elo tudom e hivni ujra... - ossze voltam zavatodva. Es meg ez a szellem is itt volt. |
Nungalnak rögtön a Lyacon szellemei jutottak a látottakról eszébe. Nem hibáztattam érte, minden józan ló tartott -legalább egy kicsit- tőlük.
- Kétlem, hogy egy egyszerű szellem lenne. Ahhoz túl sok mágiát sugároz. Valószínűleg csak azok képesek meglátni, akiknek van kapcsolatuk a mágiával, azaz használtak már mágiát. - Szerettem volna közelebbről megnézni, de követnem kellett Kathach parancsait. ~ Majd máskor. ~ - Gyertek, menjünk. - Bár hihetetlennek tűnt, ezek szerint Nungal is képes valamennyi mágiát használni. ~ Mostanság sokan fedezik fel magukban a mágiát. Ez jelenthet rosszat? Utoljára a kút felbukkanásakor történt ilyesmi. ~ Nagyon belemelegedtünk a mágiás témába, mert már mindketten engem kérdezgettek. - Nungal, a te mágiád is előjött. - Inkább állítás volt, mint kérdés. Azon vaciláltam, hogy megosszam-e velük az ezzel kapcsolatos kételyeimet. - Rayat pár tollal agyonlőtt egy farkast. - Gondolkoztam hangosan. Rayat állította, hogy véletlen kerültek rá a tollak, meg azt mondta, a farkas tépte ki szárnyából, de esélytelen volt, hogy olyan mélyen belefúrodjon az állat testébe. Ennek ellenére Rayat -talán magának?- nem akarta elismerni, hogy mágiát használt. Akkor nem akartam feszegetni a témát. ~ Zavartnak és feszültnek tűnt. Mi a franc folyhat itt? ~ Egyre kevésbé tetszettek a kilátások.
- Igen, sőt eléggé valószínű. Szépen haladsz a mágiád “fejlesztésével”. - Ami nekem csak még több fejfájást okoz. ~ Valami nagyon nem oké. ~ |
Mana és Nungal is aggódott értem, ami nagyon jól esett, ám ennél most volt fontosabb dolgom is. Megint az erdőre néztem, de mostmár nem láttam semmi különöset, vagy gyanúsat.
- Én láttam valamit… azt hiszem. - Nem voltam benne biztos, hogy érthetően el tudnám magyarázni, mit is láttam. - Valami fehér, lószerű alak mozgott ott. Igen, talán egy szellem. - Pislantottam hálásan Nungalra. - Várj! Te is látod? - ~ Legalább nem őrültem meg. ~ - Mana, mit csináljunk most? - Kicsit meg voltam lőve. Kémként kötelességem lenne odamenni és körülnézni. De lóként az egészhez semmi kedvem sem volt. eltereltem hát a gondolataimat.
- Nungal, én éppen fejjel lefelé zuhantam, amikor először mágiát használtam. - Szélesen mosolyogtam, bár az elmondottak után ezzel a reakcióval komplett idiótának tűnhettem. - De miért kérded? Light mondott neked valamit? Aggódsz valami miatt? - Kíváncsian figyeltem. ~ Tényleg, miért kérdezi? ~ - Mana, tényleg képes lehetek olyan varázsköröket, hogy is nevezted? Pentagrammokat? csinálni? - Nem tudtam honnan jutott ez most az eszembe. ~ Sebaj, legalább megtudom. ~ |
Csendben hallgattam Mana szavait. Az elmondása alapján mi csak jámbor véletlenszerű mágiafelhasználók vagyunk, ellenben az unikornisok.... nos, ők, ha úgy akarják, bármit megtehetnek. Természetesen, ha elég sötét a lelkük hozzá. Nem csodálom ,hogy sokan választották inkább azt az utat; a hatalom részegsége. Ki tudja, Light mit tervez? Ekkora erővel.... és persze nem ő az egyetlen. Hallani ezt-azt, pletykálkodnk a lovak. Épp hozzá akartam szólni újra a témához, amikor észrevettem, hogy Reyna - az Örökvalóra tett utalása után - zuhanni kezdett. Összébbzártam a szárnyaimat, hogy mellé érkezvén kitárjam őket és csapkodva lebegjek az alakja mellett.
- Mi történt? - kérdeztem tőle, de láttam, hogy az erdőt nézi meredten így én is keresni kezdtem, mit láthat. Még mindigo tt volt, valami fehér, ködszerű, talán lószerű jelenés.
- A Lyacon szellemei.... - suttogtam. Beszélik, hogy az átkozottak szellemi e fák között járnak, de démonokat is emlegetnek. Kirázott a hideg. |
Megnyugodtam, tudva, hogy mind a két pegazus teljesíteni fogja az elmondottakat.
- Ha arra gondolsz, mint fajta akkor igen. A pegazusok mágiája védekező. Az úgymond “támadó”, vagy “pusztító” mágiához sokkal nagyobb mágikus energia kell és a célja, ahogyan az a nevében is szerepel a pusztítás, kizárólag. A védekezőnek sokkal szélesebb a felhasználási területe. A mágikus erőt, legalábbis egy részét a természettől kapod, ez rajtad “csak” átfolyik. Ha valami félre sikerül, akkor sem tehetsz komolyabb kárt sem magadban, sem a környezetedben. Bár azért elég nagy ütést mérhetsz vele az ellenfeledre. - Fintorodtam el egy pillanatra. Sok “szép” emlékem volt ezzel kapcsolatban. - Ha a pusztítót nem tudod irányítani, annak mindig halál a vége. Ilyet, hát nem igazán szerencsére, de csak az Örökkévalók használnak, legalábbis tudtommal. Ha valaki rajtuk kívül is képes ilyet használni… annak a következményeibe jobb bele sem gondolni. Bár... - Ebbe még bele sem gondoltam. - … talán a “bukott” és kifejezetten sötétlelkű unikornisok. - Nem kívántam tovább feszegetni ezt a témát. - Igen, ez elég gyakori eset. De szerintem inkább a rossz, illetve ártó szándékra reagál. És igen úgy kezdi. - Majdnem elnevettem magam. Amikor én először “használtam” mágiát, apa legalább tíz métert “repült” hátra.
- Még én sem tudom Reyna. Előbb szeretném elintézni a ménes ügyeit. - Válaszoltam Reyna kérdésére, ám ő már nem rám figyelt. Megfordult, és meredt szemmel bámulta a Lyacont. ~ Nem is, a szeme hófehéren világít! Mégis mi lehet vele? ~ Majd hirtelen zuhanni kezdett, de a földtől nem messze szerencsére megállt.
- Reyna minden rendben? - Egy kicsit zavartnak tűnt. - Na, nagyjából ilyen, Nungal. A mágiája megmentette az életét. - Utaltam Reyna hirtelen megállására. |
Az Örökkévalók körül keringő gondolataimmal voltam elfoglalva, amikor Nungal ismertette milyet látott ő. Én még nem találkoztam vele, de azt megjegyeztem, hogy nem érdemes kekeckedni vele.
- Nem láttad esetleg a szemét? Jó lenne tudni, magánál volt-e. Lehet, hogy nem tudatosan támadott meg. - Bár nem tápláltam olyan illúziókat, hogy nem tenné, ha magánál lenne.
~ Úristen, Rayat olyan gáz dolgot csinált, hogy Nungal nem is meri elmondani Mana előtt. Ez nem lehet igaz. ~
- Rendben Mana. Mik a terveid? - Elsősorban az érdekelt, milyen feladatot kapok tőle.
- Ez jól hangzik. - Mosolyodtam el és csaptam párat a szárnyaimmal, de a rúnák nem aludtak ki. ~ Valami nem stimmel. ~ Valamiért aggódtam. Sőt, féltem. Megfordultam a levegőben, mögöttünk a Lyacon terült el, a maga veszélyesen, csendes homályával. Mintha minden elsötétedett volna körülöttem. Az erdőre néztem és egy fehér lóalak bontakozott ki a semmiből. Mint egy szellem, úgy kavargott a fák között. A gyomrom összerándult, a ló eltűnt, én pedig megráztam a fejem és döbbenten pislogtam. A föld elég közel volt, túlságosan is közel, ezért úgy sejtettem a gyomrom a jó pár méteres zuhanás miatt liftezett. |
Bólintottam Mana felé, jelezvén, hogy megértettem a mondandóját és aszerint fogok eljárni. Miközben Reyna mágikus kérdésére válaszolt, úgy döntöttem, én is érdeklődöm a téma felől. Elvégre Mana mestere a pegazusmágiának. Négyszemközt talán jobban éreztem volna magam, de nem szalasztom el az alkalmat.
- Mana és esetleg... hallottál már bizonyos "védekező" mágiáról pegazusok esetében? Vagy volt olyan eset, amikor egy pegazus mágiája egy másik ló mágikus támadására reagált? A ló akarta és kontrollja nélkül? - vágtam bele. Nem sokat tudtam a pegazusmágiáról, csak annyit, hogy van, egyes lovakban megmutatkozik, másokban nem, habár elvileg mindegyikünkben ott van. Gondolom kinek mennyi jutott belőle. Én eddig azt hittem, hogy a "másokban nem" kategória vagyok. |
Rayat már elmesélte mi történt vele és Nungallal, így ismertem a storyt.
- Meg kell kérjelek titeket, hogy ne menjetek vissza oda, ahol találkoztál az Örökkévalóval, sőt jó lenne, ha addig a ménes területén maradnátok, amíg Kathach vissza nem tér. - ~ Lehet, hogy Reynát el kellene küldenem Zephért? Veszélyes lenne egyedül küldeni… Nungal? De Rayatot is küldhetném. A pegazusok nagyobb biztonságban vannak, mint a többi ló. ~
- Szerintetek vannak az Örökkévalók között olyanok, akik tudnak repülni? - Ez a kérdés foglalkoztatott engem most leginkább.
- Amint visszaértünk, hívjátok össze a harcosokat. De a ménes többi tagjának ne mondjatok semmit, se a gyűlésről, se az Örökkévalókról. Meg kell erősítenünk a határaink védelmét. Vigyáznunk kell a ménesre, amíg Kathach nincs itt! - A hangom határozottan csengett és tettre késznek éreztem magam. - Megtárgyaltuk, mit kell majd tennem. - Nem akartam többet elárulni a témában.
- A mágia néha kiszámíthatatlan, és az erős érzelmek gyakran vannak rá hatással. Az unikornisok haragja például gyakran elsöprő erejű. Mivel képes vagy tudatosan is előhívni a mágiádat vigyáznod kell az érzelmeiddel. De az a te esetedben jót jelenthet, a mágia kezd hozzád igazodni, így voltaképp elmélyíti a kapcsolatot kettőtök között. Mondjuk úgy, hogy már jobban tudod használni a mágiád. - |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
