|
Témaindító hozzászólás
|
2016.01.02. 03:05 - |
Nungal + Reyna+Hlín
*zárt játék* |
[20-1]
 - Amint többet tudunk mondani neki, csakis akkor. - feleltem Reynának - Ha csak félinformációkat hall még valami ostobaságot tesz. Kathach jó vezér és remek harcos, de sajnos ízig-vérig pegazus mén; hirtelen és büszke. Nagyon a szívén viseli a sorsotokat és még képes ő maga a háborút kirobbantani. - Idő előtt. És ezzel csak a Szövetség malmára hajtanánk a vizet. Láttam, ahogy Reyna elgondolkodi ka szavaimon, majd biccentett és elvágtázott a fák sűrűjébe. Nungal és én maradtunk. A pej kanca is elksözönt, majd felröppent. Egyedül maradtam.
- Nem tudom, figyeltek-e - szólítottam meg a névtelen szellemeket - De jól jönne némi segítség, most különösen. - majd dolgom végeztével elindultam csak úgy bele a nagyvilágba. Reméltem, hogy előbb-utóbb kapok valami jelet, merre keressem Zephüroszt, addig pedig mentem, amerre a lábaim vittek. |
 - Remek, akkor mindenki megy a maga dolgára. Én még a Lyaconban maradok egy kicsit és Phillel megnézem a Szövetség első áldozatát. Alaposan körülnézek, hátha megtudok valamit. Remélem még érintetlenek az esetleges nyomok. - Hangsúlyozásommal igyekeztem jelezni nekik, ne kísérjenek el. Reméltem nem sértődtek meg, de már Phil is ott lesz és a kém meló magányos foglalkozás. Néha még én se tudom mi a hasznos nyom és nehéz szisztematikusan átkutatni egy területet, ha arra kell figyelned, mit csinál a másik ló. Phil pedig nem rondíthatott bele semmibe, tekintve azt a tényt, amely szerint teste voltaképp anyagtalan.
- Ezekután beszélek az általam ajánlott lovakkal. Tényleg, ha találkoznátok egy éppeszű Örökkévalóval, aminek igen kevés az esélye, mindenképp faggassátok ki. - Nungalra néztem. - Ha találkozol Kesmonnal, add át neki Mana üzenetét. Hlín, szerinted érdemes lenne Kathachot beavatni a dologba? -
/Reyna megvárja, hogy Hlín válaszoljon neki, majd bevágtázik a sötét rengetegbe, így távozva a köreikből./ |
- Én pedig felkeresem először Zeph-et, hátha látott ő is valamit. Utána pedig megpróbálok többet megtudni a Szövetségről, Azmodeus és Fenrir múltjáról és a fehér, piros jegyes unikornis kancáról. - jelentettem ki. Reméltem, hogy sikerrel járok. Többvarázsos ló kell a csapatba. |
 Bólintottam Reyna felé. A Hírvívő címemnek hála szabadon jöhettem-mehettem a ménesek között, így nem lesz gondom Light felkutatásával.
- Akkor már csak Lightot kell előkeresni - Esetleg még Kesmonti s bevonhatnánk a dologba. - tettem hozzá. Teljesen megbíztam benne és tanácsadó volt, egyszóval megfontolt. Jól jönne még egy ilyen ló hangja a csapatban.
Lassan felszállni készültem, már nem sok mindenről tudtunk volna beszélni. Kezdett körvonalazódni, ki legyen benne a csapatban és ki ne tudjon rólunk. Mielőbb bszélni akartam Lighttal az ügy érdekében. |
- Az elmondottak alapján még mindig Light a legjobb esélyünk. Ő elég jól ismeri a Lyacont is, ráadásul nem téved el. Az indái mutatják az utat. Persze ez veszélyes és két irányú fegyver. Light talán még nem tagja a szövetségnek, de lehet, hogy nem sokára már közéjük fog tartozni. Bármennyire is szeretnénk tudni, mennyit tud a Kútról az a három, öngyilkosság lenne kutatni utánuk. Csak akkor érdemes a nyomaikat kutatni, ha már nincsenek ott. - Érdemes körülnéznem az erdőben, miután itt végeztem. Talán találkozom a szellemmel, vagy valaki mással, aki tud nekünk segíteni. ~ Én elkísérlek. ~ Már majdnem elfeledkeztem Philről, most rámosolyogtam, jelezve a hálámat. ~ A szövetség legutolsó tette a Lyacon rosszhírét öregbíti. Az az unikornis olyat látott, amit nem kellett volna. Megnézzük? ~ ~ Igen, mindenképp. Akkor ez kettős buli lesz. Nungal és Hlín csak belerondítana a terepbe. ~ Üzentem vissza neki. Reméltem a nyomokból ki tudok majd valamennyit deríteni abból, hogy hol jártak.
- Nungal, ezt rábízhatjuk Manára. Segíteni fog nekünk, ez egészen biztos. - Elég régóta ismertem már ahhoz, hogy tudjam számíthatok rá ilyen esetekben. - Ehhez persze őt is be kell avatnunk. - Ez nem is volt kérdés. ~ Számíthatok rá, legalább annyira, mint Rayatra! ~ |
Kérdések, kérdések és kérdések. Túl sok kérdés. Hlín sajnos nemtudta egészen pontosan, merre is van a Kút, Reyna és én pedig még túl fiatalaok voltuk ahhoz, hogy egyáltalán tudjuk, merre induljunk. Reyna javasolta, hogy próbáljam meg kiszedni Light-ból, amit tud vagy legalább is érdeklődjek a téma felől. Light ravasz, félek egyből átlát rajtam, de egy próbát mindenképp megért a dolog.
- Mi van akkor, ha a Szövetség tagjai elkezdenek bajt keverni és a Katopyris hadba vonul? Akkor nekünk is mennünk kell. - néztem Reynára. Igen, voltak harcosaink, de egy hábirú mindent megváltoztat. Az az egész ménest érinti, aki elég nagy egy csatához az megy és harcol. Ellógni a ménes védelme elől felért a dezertálással és instant száműzetéssel jutalmazták, ha a szerencsétlenül járt pegazus meg tudott lépni Kathach haragja elől. Ha nem... nos, akkor holtan végezte. És Kathach elől nehéz megszökni. |
- Sajnos pontosan nem. Mivel sosem akartam inni belőle és akkoriban az Örökvalók és a háború jelentették al egfőbb gondot... pluszban sosem kerestem a Kutat. A Lyaconban volt, ezt akkor minden ló tudta, de a Lyacon hatalmas és rejtélyes erdő. Aki meg akarta találni a Kutat, komoly fába vágta fejszéjét. És persze nem véletlenül; ha az örök életet és a hatalmat akartad, akkor át kellett vágnod az erdő szellemi és démonai között. Sok lovat elnyeltek ezek a fák - néztem a körülöttünk növő vénségekre - Ha nem így lett volna, legalább kétszer annyi Örökvalóval lett volna dolgunk. Aztán mire komolyabban foglalkozhattam volna a dologgal, az egész véget is ért. - fújtattam. Sosem volt alkalmam igazán elmélyülni a Kút rejtélyében, amikorm ég köztünk volt. Fiatal ló voltam, éppenhogy felnőttkorba léptem és lefoglaltak a tnaulmányaim, smemint, hogy nekivágtam volna a Kútnak és a mágiájának. Mire kellően érett voltam ehhez a feladathoz, addigra a Kút lesüllyedt.
Mikor Reyna megemlítette, hogy szervezzünk be több lovat a csapatunkba, eszembe jutott Zeph.
- Zephüroszt is szeretném magam mellett tudni ebben a kérdésben. Úgy tűnik, ő is lát ezt-azt. Hátha tud valamit, amit mi még nem.
|
- Én nem hallottam róla egyetlen mesét sem, bár lehet, csak azért, mert anya nem szerette az ilyen történeteket. Ő mindig is úgy gondolta az ilyen meséket csak teljesen elferdítik és felfújják. Mindig is örök optimista volt, mindenkiben meglátta a jót. -
Hlín megerősítette azon gyanúmat, hogy Alout látta. Éppen azon gondolkoztam lázassan, hogy cselekedne-e a vezére engedélye nélkül és arra jutottam, valószínűleg igen. Bár odafáradt a gyűlésre, nemcsak hogy késve érkezett, de ő volt az egyetlen olyan ló aki még csak oda sem biccentett a vezérének. Meg akartam kérdezni Hlíntől, hogyan akarja visszaküldeni a kutat, ám Nungal megelőzött.
- A kút a háború miatt tűnt el, ez az egyetlen biztos pont, amely minden mesében ugyanaz. Ezek szerint Fenrirék vagy azt tervezik, hogy nem robbantanak ki háborút, amely elég valószínűtlennek hangzik, vagy, mindenkinél előbb akarnak a kúthoz érni, mielőtt az eltűnne. A háború ellen gyaníthatólag nem sokat tehetünk, hisz a ménesek most sem kedvelik egymást túlzottan. Azokat a lovakat kell megállítanunk, illetve távol tartanunk a kúttól, akik inni akarnak belőle, remélve, hogy minél hamarabb eltűnik. Nungal, szereznünk kell még olyan lovakat, akikben megbízunk. Javasolhatnátok még ti is egy-kettőt és esetleg megbeszélhetnénk, hogy mit gondolunk róluk. Örökre eltüntetni… milyen szép is lenne. - A hangom álmodozóan csengett, ennél reménytelenebb dolog talán nem is létezett. - Talán ha kiderítenénk miért jelent meg, okosabbak lennénk az eltűntetésével kapcsolatban is. Hlín, te nem ismered véletlenül azt a helyet, ahol a kút a “múltkor” felbukkant? Talán most is ott jön elő, vagy legalább valami kiindulási pontunk lenne. Hmm… talán ismerek egy unikornist aki segíthetne nekünk. Sheyláhnak hívják. Glimt most biztos nagyon elfoglalt, egy, mert ménesvezér, kettő, mert Fenrir fenyegető árnya is egyre jobban rávetül a Forsantéra, ráadásul más lovakat is száműzhettek onnan, akik bosszút akarnak állni. Lehetséges, hogy ők is csatlakozni fognak hozzá, talán a kút keresésében is. - Volt egy igen fájdalmas tippem is ezzel kapcsolatban. És azért imádkoztam -az istenekhez, szellemekhez, vagy aki meghallja és hajlandó segíteni, hátha nem kerülök szembe Lighttal. - Nungal, te a gyűlésen elég jól elcsevegtél Lighttal. Lehet, ő is tud valamit a Szövetségről, vagy a Kútról. Érdemes lenne kifaggatnod, persze csak finoman. - |
Egy ideig csendben hallgattam a beszélgetést, de mikor felmerült Azmodeus neve én is bekapcsolódtam.
- Azmodeus? De hiszen ő csak legenda.... nem? - mikor Reyna és Hlín is rámnézett, folytattam - Anyám mesélt róla kiskoromban, afféle tanmeseként. Azt mondják, hogy Azmodeust és ikertestvérét egy Örökvaló nevelte fel és tanította ki. Aztán az Örökvalót száműzték, azóta a nevelt fiai szabadon kószálnak Seminaryában és az elveszet lelkekre vadásznak. Óva intettek minket attól ,hogy elkalandozzunk egyedül, mert még elrabolnak minket és a Lyaconba hurcolnak, ahonnan soha nem jövünk ki. - vontam vállat - Csak csikókat rémisztgető mese.... legalábbis eddig azt hittem.
Mikor Hlín befejejezte a mondandóját arról ,hogy mit kéne tennünk, nem álltam meg kérdés nélkül:
- De mégis hogyan tüntethetnénk el a Kutat, ráadásul örökre? Hogyan akadályozhatnánk meg ennyi lovat abban, hogy igyanak belőle? Mi épphogycsak a mágia ittm aradt cseppjeit szürcsölgetjük, de a Kút.... annak hatalmas mágiája van. Ráadásul Fenrir unikornis és ők az egyik elgerősebb mágiahasználó lófajta. Pluiszban Mana mesélt a pusztító mágiáról és biztos, hogy a Szövetség nem virágokat nevel a varázslat révén. Azmodeus pedig talán azt is tudja, merre van a Kút, ha tényleg egy Örökvaló nevelte fel. Sokkal előrébb járhatnak, mint mi. |
- Csak fél volt, igen. - feleltem Reyna kérdésére. EKkor az elmémben megszólalt egy másik ló is Azmodeusnak nevezte a pegazust a látomásomból. "Ki vagy te?", érdeklődtem a hang tulajdonosától. "A Lyacon egyik szelleme?"
- Igen, Glimt nem árt, ha tud a veszélyről. Köztudott, hogy Fenrir vérbosszúra esküdött, amikor elzavarták a Forsante-ból. Biztos vagyok benne, hogy amint biztosnak érzi a helyzetét, elvakítja a önzősége és még a Kutat is háttérbe szorítja, csakhogy megölhesse Glimtet vagy az egész ménest veszélybe sodorja. Fenrir nem ihat a Kútból. - hangsúlyoztam ki az utolsó mondatot - És a Laynarvis sem férhet hozzá. Vissza kell küldenünk a Kutat, ahová való: a föld alá, jó mélyre és véglegesen.
"Bár az igazat megavllva foglamma isncs, hogy csináljunk meg ezt. Csak hírvívő vagyok, nem varázsló." |
Hlín nagyjából azt mondta, amire számítottam tőle, pontosítva, amit beszélnek róla. Érdekelt volna Nungal véleménye a megbízhatóságáról, ám nem akartam azzal megsérteni, hogy sugdolózom a társaságában. ~ A szellem küldte őt ide. Feltétel nélkül meg kell benne bíznom, ha már úgy döntöttem, hogy elfogadom a szellem hívását. Amúgy meg csak jót mondanak róla. ~
- Sokat jártam a nyomában, mégsem tudok róla szinte semmit. Csak annyit, hogy nagyon gonosz és kegyetlen. Simán kinézem belőle, hogy megöli a saját testvérét. Sőt, szerintem együtt keresik a kutat és csak az utolsó pillanatban fogja megtenni. De szerintem ugyanez fordítva is megtörténhet. Lehet, hogy a testvér veszi el Fenrir életét. - ~ Úgy emlékszem láttam valahol egy gazellaszarvú lovat. ~ - Alou - Mondtam ki döbbenten a nevét. - A Laynarvis tanácsadó? Csak fél szarva volt, ugye? - Bele se mertem gondolni milyen következményei lehetnek, ha a Laynarvis is belefolyik a kút keresésébe. ~ Egyértelműen még több vér és akár háború a ménesek között. Amint Kathach visszatér, informálnom kell erről! ~ - A harmadik lovat, viszont még életemben nem láttam. - ~ De én igen. Azmodeusnak hívják és egészen biztos, hogy ő és az ikertestvére tudják a legtöbbet az Örökkévalókról. ~ Tudtam, hogy Phil szavai mindhármunk elméjében elhangzottak, és a legkevésbé sem nyugtattak meg. ~ A kútkeresők csapat nehezen állhatna ennél veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb tagokból. ~
- Keresnünk kéne még olyan lovakat, akikbe megbízunk, illetve tudjuk róluk, hogy az utolsó csepp vérükig azon lennének, hogy senki ne ihasson a kútból. Szólnunk kéne Glimtnek, a gyűlésen úgy tűnt jóban vagytok. Rayatban, a bátyámban és Altairban, a Cornus ménes tagjában teljesen megbízhatunk. Szerintem Manát is érdemes lenne beavatni. Kathachnak viszont nem biztos, hogy szólnék, mert lehet, ész nélkül neki megy Zeth ménesének, tekintve, hogy ők megszegték a megállapodást. Az lenne az első, amit ki kéne derítenünk, hogy Zeth benne van-e a dologban. - |
- Fenrir köztük van. - morogtam, de ez nem Reynának szólt, sokkal inkább a Fenrir iránti ellenszenvem mutatkozott meg a hangszínemben. A múltban többször is összefutottam az unikornissal és azt hiszem, bizton állíthatom, hogy kölcsönösen utáltuk egymást. Fenrir tudja, hogy engem nem tud átrázni, én pedig tudok a viselt dolgairól, tudom, milyen ló valójában. Hataloméhes, sötétlelkű.... megrémiszt a tudat, hogy esetleg testvérei is vannak.
Reyna kérése, hogym eséljek magamról kissé váratlanul ért, azt hittem, márm inden ló ismer. Elmosolyodtam. Teljesen jogos volt a kérése, nem voltam én isten, hogy minden ló tudja a nevemet.
- Alios tag vagyok és vándor. Kiskoromban jöttek az eső látomások, akkkor jöttek rá a szüleim, hogy kicsit más vagyok, mint a többi ló. Látok ezt-azt. Lovak jelenét, múltját és jövőjét. Meghatározó események bekövetkezését. Gondolatokat, emlékekeket. - kis szünetet tartottam. Ideje volt elmesélni, hogy ez alkalommal mit is láttam - Láttam, hogy háború vár ránk. Láttam a Kutat. Újra eljön közénk. Nem kerülhetjük el; Seminaryában újra vér fog folyni a vizéért. - jelentettem ki határozottan - Hallottam a Szellemet és láttam a Szövetséget is. Láttam három lovat: Fenrirt, egy gazellaszarvú kancát és egy szárnyas, kisszarvú mént. Láttam, ahogy Fenrir gyilkossá válik, patáján a testvére vérével. És láttam egy fehér, piros jegyes unikornis kancát is, akit meg kell találnunk. Erős a mágiája és fontos lenne, hogy mellettünk álljon majd. Minden lóra szükségünk lesz. A ménesek ketté fognak szakadni, mindenki a másikat hibáztatja majd és persze, ott lesznek azok, akik a kútra áhítoznak. A történelem ismétli önmagát. |
- Nekem ettől az erdőtől csak a hátam borsódzott eddig, de sok mágia van itt. Meg egy-két visszajáró lélek. Az egyikkel beszéltem is a múltkor. Mindössze addig jutottunk, hogy milyen sanyarú élete volt. Egyáltalán nem emlékezett a nevére. Aztán megállapodtunk, hogy Philnek fogom szólítani. Azt mondta hívjam nyugodtan, ha tud, akkor segít nekem. Phil, kerülj elő! - Kiáltottam fel, remélve, most tud majd nekünk segíteni. A mágia “fonalai” egy pillanatra megrándultak körülöttem, jelét adva annak, hogy Phil megérkezett. Őt keresve néztem el két fa között, ahol valami fehéres lebegett, gyaníthatólag Phil. ~ Felvehetnél valamilyen formát. ~ Küldtem felé gondolatban. ~ Nincs kedvem. ~ Üzente vissza.
Annyira el voltam foglalva Phillel, hogy nem vettem észre Hlín mit csinál, csak amikor az orrát az enyémhez nyomta. Meglepettségemben az első gondolatom az volt, hogy agyon vágom, vagy mágiiával, vagy csak úgy amúgy patával, de rá kellett jönnöm, nem támadni akar. ~ Csak ellenőrzi, bízhat-e benned. ~ A szellem szavai nem dobtak fel túlzottan, egyetlen ló sem örült volna túlságosan, ha egy teljesen idegen ~ de legalább megbízható ~ ló belekukkant az emlékeibe.
- Mesélhetnél pár szót magadról, mi is biztosak szeretnénk lenni abban, hogy megbízhatunk benned. - ~ Biztos, ami biztos alapon. ~
- Nos a szellem nem mondott semmit ezzel kapcsolatban, ám én biztos vagyok benne, hogy Fenrir köztük van. Lehet ezt megérzésnek nevezni, vagy másnak, de őt “ismerve” ez igen valószínű. - |
Amint élveztem ak ét pegazus kanca figyelmét, közelebb léptem hozzájuk.
- Engedelmetekkel.... - mondtam halkan, majd egymás után haz orrukhoz érintettem az orromat. Tudnom kellett, kifélék-mifélék. Tekintve, hogy mi vár ránk, nem ártot tudni, kinek milyne szerepe lesz benne és milyen lóból faragták. Először Nungalhoz léptem oda, - elcsíptem a nevét a Gyűlésen vagy be is mutatkozott, már nem tudom - aki némán hagyta, hogy hozzáérjek, bár kissé meglepődött attól ,hogy hirtelen a személyes terébe léptem. Amint hozzáértem piha orrához, mélyen beszívtam az illatát és lehunytam a szemeim.Egyből "láttam", pontosabban inkább éreztem, amire kíváncsi voltam: fiatal, telve bizonyítási vággyal, de a jövőjek ödbe vész, hiszen még ő maga sem tudja igazán, mit szeretne. Annyi a lehetőség előtte, hogy még nem választott. Szomorkés gyerekkor, egy-két mén képe is feltűnt, akik iránt érdeklődik,de ez nem kötődött a témához, így nem kutakodtam mélyebben utánuk. Az anyja ízig-vérig pegazus, az apja szabadszellem és vándornak állt. Kicsit ezt fedeztem fel Nungalban is. Keményfejűség, öntörvényűség. Érdekes. Nem egy harcias pegazus elvei ezek. És persze ott volt mgé az ébredező mágia. Ez még fontos szerepet játszaht ak anca jövőjében. A Kútból inni nem akart és ez volt számomra most a legfontosabb.
Miután eleget láttam, Reynához léptem, hogy megismételjem a mozdulatot. A mágiája az orromat bizsergette. Szinte hozzá se kellett érnem, már áradt felém az információ: kém, erős akarattal, ha kell, megvédi magát, van egy bátyj, aki mindig is védelmezte őt. A mágiahasználat terén sokkal előrébb jár, mint Nungal és éreztem a kapcsolatát a Szellemmel. A Kút vizétől távol akart tartani mindenkit, akit csak tudott. Kicsit mélyebbre nyúltam, hogy a szülők után kíváncsiskodjak. Anyja meghalt egy támadás során, az apja meg.... ijedten kaptam hátra a fejem. Hogyl ehetséges ez? Hogy egy olyan ménnek ilyen csikója legyen? A kicsik láthatóan nem tudtak az apjukról, így ezen nem akartam változtatni, de azért furcsa, hogy egy velejéig romlott lónak egy olyna lánya legyen, aki a Kút megvédésére esküszik fel, nem az ivásból belőle.
Hátrébb léptem egy-két lépést.
- Köszönöm - utaltam arra, hogy hagyták, hogy a közelükbe férkőzzek - Már tudom, milyenek is vagytok valójában. Nem csodálom, hogy a Szellem téged szólított meg Reyna. Érdekes.... - hagytam magam elmélázni egy percre - Akkor te is tudsz a Szövetségről. Esetleg azt is tudod, kik a tagjai? - Említette-e neki ezt a Szellem? |
Néztem a nagy, lilásszürke mént és lassan felengedtem; nem fog minket bántani. Hlín volt az, a Gyűlésen is volt hozzá szerencsém. Reyna ismét megszólított.
- Igen, érzem is. - feleltem - Nem tudom, hogy az erdő miatt vagy valami más miatt jött msot elő. Az erdőre tippelnék. - tettem hozzá, majd Hlín felé fgordultam, hisz láttam, hogy mondandója van. |
Amint beértem a Lyacon mágiájának vonzáskörébe, elkezdtem keresni azt az érzést, amelyet akkor éreztem, amikor megláttam a szellemet. Most tudatosan kerestem őt. Erősen koncentráltam és éreztem, ahogy a mágiám válaszol a hívásomra. Láttam őt… sajnos csak egy pillanatra, aztán felszívodott, mint a kámfor. Láttam a nyomait, láttam amerre ment, de csak pár lépéség. Ő most biztosan nem akart velem beszélni. Kicsit csalódott voltam és egyben kíváncsi is. ~ Mit fog most csinálni? ~ Ezen nem sokat tudtam gondolkodni, egy ló patáinak dobogása ütötte meg a fülemet, Nungal pedig támadó állásba helyezkedett. ~ Ő nem ellenség. Siess! ~ Egy pillanatra felrémlett előttem a szellem, de amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is. Nem volt időm megfontolni a szavait, vagy eldönteni, hiszek-e neki, mert a ló megérkezett. Hála istennek -bármelyiknek- nem támadott ránk, sőt egészen barátságosan köszönt. Úgy éreztem bízhatok benne és a mágiám sem háborgott ellene.
- Reyna. Én is üdvözöllek. Valóban, sietnünk kell. - Eddig teljesen magambarévedtem, csak most jutottak el Nungal szavai az agyamig.
- Úgy érzem, egyenlőre Örökkévaló nélkül “élvezhetjük” a Lyacont. - Még mindig igyekeztem megtalálni a szellemet ~ a szemeim megint fehéren világíthatnak, éljen ~ így láttam a körülöttünk kevergő mágiát, de az nem csoportosult egyetlen lóalakba sem ~ félig sajnos ~ kivéve Nungalt és környékét.
- Nahát Nungal, a te mágiád is ébredezik. - |
Épp a ménest keresve vágtam át az alföldön, amikor vörös köd ereszkedett a szemeimre. A ködből alakok bontakoztak ki; furcsa rémlovak voltak, mintha nem is e világból származnának. Láttam egy fekete, piros jegyekkel tarkított unikornis mént és egy csapott gazellaszarvú kancát. Láttam még egy harmadik lovat is, három kis szarvval, szárnyakkal. Sötétség lengte körül őket, láthatóan készültek valamire. Aztán a kép elmosódott, láttam, újra a jegyes unikornist, miután valami szörnyűség történt vele. Vér ömlött a szájából és az orrából, a szarva törött volt, a patái véresek. Rám nézett, de csak az üres szemgödrei bámultak rám. Mögötte pedig egy hasonló mintázattal rendelkező, ám fiatalabb ló teste feküdt. Viszont a sötét képet megbontotta egy ugyancsak piros jegyekkel rendelkező, de fehér szőrű kanca. Az alakja a sötét ménével szemben állt és mindkettejükből erős mágia áradt. Ám amíg a sötét méné pusztító volt, addig ak ancáé hamisítatlan unikornis mágia volt. Újabb váltás következett. Egy réten álltam, amin smaragzöld fű nőtt és virágok nyíltak rajta. De a virágokat lovak patái taposták el, a fű zöldjét pedig vörös vér szennyezte. Ahogy körbenéztem, harcoló lovakat láttam: tollaikat vesztett pegazusok, ragyogó szarvú unikornisok, szarvtalan és szárnyatlan, ámde pompás szörzetű sima lovak, agancsosok.... Mind egymást gyilkolták. A rét szélénél pedig, a fák között, ahol az erdő kezdődött, torz, szagatott testű lovakat láttam és víz csobogását hallottam. Annyira hívogató volt az a víz! A következő pillanatban ez a kép is eltűnt és a Lyacon fái között álltam. Egészen biztos voltam abban, hogy ez a Lyacon, számtalanszor jártam már benne, bár sose szerettem ezt az erdőt. Most midenféle rémség helyett, két pegazus tűnt fel a szemeim előtt; egy ragyogó szőrű, grafitszürke kanca, világosbarna szárnyakkal és mellette természetes színű, gesztenyepej, vércseszárnyú társa állt. Mintha kerestek volna valamit .Mindkettejükből mágia áradt, de a szürke kanca mágiája erősebb volt. Ekkor egy szellemalak bukkant fel a fák között és hang is társult a látottakhoz:
"Menj, keresd meg őket. Segíts nekik Hlín, szükségük lesz rá! A Szövetség erős és már kész tervük is van, amiért bármire képesek. Van, amit nem kerülhettek el, de fel kell rá készülnötök. Seminarya lovainak túl kell élnie a soron következőket!"
Mikor újra kitisztult a látásom, először a füvet láttam az orrom előtt. Valamikor térdre eshettem. Feltápászkodtam a földről és szomorúan néztem a ménes irányába. A családlátogatásnak várnia kell. Megfordultam és a Lyacon felé vettem az irányt, olyan gyorsan vágtázva, ahogy csak bírtam.
Az erdő felé megtett utam alatt volt időm elgondolkodni a látottakon. A háború már nemcsak a nyakunkon van. Talán csak pár nap kell és ki is robban. Az úgynevezett Szövetség biztosan nagy szerepet fog ebben játszani. Biztos voltam is, hogy az a három ló, akiket láttam a Szövetség tagjai, bár csak az egyiket ismertem fel közülük: Fenrirt. Azt az átkozott unikornist körülöleli a sötétség! Mindig felmerül a neve, ha valami borzalmas dolog történik és ő fürdőzik benne. És persze, mindig megtalálja a magához hasonlóakat is.... nem is csodálom, hogy most is megtalálta a maga lovait. Nem is értem, hogy nem lett Laynarvis tag évekkel ezelőtt. Zeth imádná.... Volt még valami vele kapcsolatban: az két hasonló jegyekkel rendelkező ló.... Pletykálták, hogy Fenrir szülei az elsőszülöttjük után is próbálkoztak még, de nem jártak túl sok sikerrel, végül száműzték őket. Személy szerint ezt nem hittem el, hisz sosem bukkantak fel a kérdéses csikók. Mindig is úgy gondoltam, hogy a szegény pár nem bírta elviselni a szégyent és önként váltak ki a Forsante-ból. Ám mi van akkor, ha halott mén Fenrir mögött a testvére volt? A kanca pedig a húga? És mégis... Fenrir képes lenne odáig süllyedni, hogy megöli a saját vérét? Ha igen, akkor tényleg elkárhozott....
Az erdő alakja ugrasztott ki a folyó gondolataim folyamából. A hátam már tajtékos volt a kimerítő vágtától, de azért igyekeztem nem lassítani. Bevágtáztam a fák közé. Tudtam, hogy a két pegazus nem repült be túl messzire az erdőbe és hamarosan meg is láttam az alakjukat. Persze, messziről meghallottak, harcra készen vártak, hisz nem tudhatták már rohan feléjük az erdőben. Lelassítottam és a közelükbe ügettem.
- Üdv nektek! - köszöntöttem őket - Már kerestelek titeket. Hlín vagyok és sajnos nincs túl sok időnk. - vágtam bele a közepébe. |
- Értem. És mindezt a Szellem mondta neked? - kérdeztem, miközben vele repültem ,de nem vártam választ. Reyna csacsogni kedzett, látszott rajta, hogy nagyon izgatott. Én inkább aggódtam. Ha tényleg létezett ilyen Szövetség, milyen lovak alkothatták? Valószínűleg nem épp ak edves fajtából valóak voltak....
Ahogy közeledtünk az erdőhöz. éreztem, ahogy elönt am elegség. Az én mágiámi s működésbe lépett. Hogy a Lyacon varázsos levegője, a szellem vagy csak az emlékek váltották ki, azt nem tudtam, de hálás voltam a jelenlétéért. Egy-egy huppanással értünk földet és miközben a szárnyainkat zártuk össze odasúgtam Reynának.
- Tartsuk nyitva a szemünket. Az Örökvaló is erre járhat - ezzel persze arra a példányra utaltam, aki engem is megtámadott. Mintegy végszóra, vágtató paták dobogása ütötte meg a fülemet. Megfeszültek az izmaim, hisz al egrosszabbra készültem. Éreztem, ahogy a mágia méginkább felpezseg, harcra kész voltam, ha úgy adódna. |
- Az a szellem, ő beszélt szövetségről. Milyen Szövetség? Nungal nem vagy túlságosan is naív? Az a Szövetség azért alakult, hogy a tagjai igyanak a kút vizéből. Bár ez nem teljesen világos. Én úgy gondolnám, aki inni akar a kútból, az valamilyen juttatásra vágyik. Valamiért nem tudom elképzelni, hogy egy csapat ilyen ló odamenjen, beálljon libasorba és igyon abból a löttyből. Nem is tudom... én várnék valamiféle önzőséget tőlük. Persze lehet, hogy tévedek. - Elmosolyodtam. Úgy éreztem, mintha újra egy kiscsikó volnék, aki alig várja, hogy belevágjon egy izgalmas kalandba. - De pont ez volt a tervem. Megkeresem és… hát azt majd meglátjuk. Jaj Nungal, olyan izgatott vagyok. A mágiám egyszerűen rohangál az ereimben és a tollaimban. Legyőzhetetlennek érzem magam. - Azért titkon örültem, hogy Nungal elkísér. - A mágiám teljesen a felszínre tört. Lehet az a szellem belőled is hasonló hatást váltana ki. Bár az aggodalmad jogos. Legyünk óvatosak! - Siklottam a Lyacon felé. |
Nungal + Reyna+Hlín
*zárt játék* |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
