|
Témaindító hozzászólás
|
2016.01.31. 19:39 - |
Waldamürosz + Waserfrise + Deviltear
Nyílt játék |
[26-7] [6-1]
 Imádom a Kelvarinon ligetet. Komolyan. Semmi másra nem vágyik itt a ló mint egy kis nyugalomra és békére. Lassan, ámde vidáman ügetgettem fel-alá a dombokon. Néha néha megálltam és felsóhajtottam. Bárcsak ilyen harmónia uralkodna egész Seminarya felett! Ahogy haladtam, dobogást hallottam a közelből. Hiába, jókedvűen kevés dolog rontja el a hangulatomat, így nyugodtan sétáltam a hang irányába. Megláttam a domb mögött két lovat: Devilteart, a vezérem, és Waldamüroszt, a vándort. Magasra emelt lábakkal ügettem hozzájuk, fejemet felemeltem hogy vezérem és köztem ne legyen nagy szintkülönbség. -Üdv!- köszöntöttem őket kedvesen és melléjük léptem. Waldamüroszról már hallottam. A holdharcos" melléknévvel ismert mén már régi név volt számomra... |
 Úgy gondoltam szerezhetnék valami új infót a Cornus területein, úgy gondoltam a Kelvarinon ligetben találok valami újdonságot. Nem szabd magamat kémnek mutatnom, maradok továbbra is a ,, vándor vagyok" címnél. Ahogy beértem a Kelvarinonba két mént pillantottam meg. -Vajon ők is vándor lovak?- suttogtam. Félelemet hátrahagyva ügettem a mének felé. Kihasználtam kecses kanca testemet és úgy közeledtem akár egy királynő. -Szerzek némi infót. -járt a fejemben. Ahogy egyre közelebb értem megtorpantam és láttam, hogy Deviltear az a Cornus ménesvezér. -Te jó ég! ha tudja ki vagyok és mi a rangom végem! Egy darabig hahotáztam, de szép lassan elindultam lépésben, hátha észrevesznek egy idő után. |
 Csak álltam és néztem ki a fejemből. Amikor elnéztem a hátam mögé egy nagy mént pillantottam meg.-Vajon ki lehet? Hogy fogok vele kommunikálni, amikor néma vagyok?- forogtak a kérdések a fejemben. Ahogy amén közeledett a szívem az egeket verte. Megfordultam és a mén felé ügettem, persze próbáltam nem ellenséges lenni. Füleimet barátságos helyzetbe tekintetemet és izmaimat nem megfeszítve ügettem a mén felé. -Remélem nem lesz baj. Sok lóval találkoztam már és ha ez a mén egy ménesvezér akkor nem lesz valami barátságos. Farkamat két lábam közé húztam és pár lépés után megálltam. Fejemet felemeltem és büszkén néztem előre. |
 Szépen kényelmesen sétáltam a ménesem területén. Ugyan hova siettem volna? Hisz Thaurum tájékoztatott már mindenről, ami a gyűlésen történt. Kicsit sajnáltam, hogy nem lehettem ott személyesen, ám néhány ügy fontosabb, mint ahogy azt elsőnek gondolná a ló. ~ Kathach meg a többi nagyfejű egészen biztosan besértődött… annyi baj legyen, kiállok én bármelyikükkel! Csak azt sajnálom, hogy nem láthattam az Alios vezérkancáját. Thaurum azt mondta nemcsak szép, hanem okos is. Talán majd valamikor beszököm a területükre és megkeresem. ~ Biztosra vettem, hogy megért volna egy misét.
Patadobogást hallottam a távolból, elindultam hát, azon gondolkozva, vajon melyik ménestagom csinál épp úgy, mint egy kiscsikó. Amikor látótávolságon belülre értem, szemrevételeztem a mént. Viszonylag gyorsan megállapítottam, hogy nem a ménesem tagja. Lazán beleolvadva az árnyak nyújtotta félhomályba indultam felé. |
Egy ismeretlen tájra érkeztem ahol még sosem jártam. Szép és meghitt kis területnek látszott. Enyhén és bizsergetően fújt a szél. Vágtattam akár egy őrült kis csikó. Hirtelen elémkerűlt egy kisebb fatörzs én persze gyorsan észrevettem és csak úgy átugrottam felette. - Ilyen örült még én sem vagyok!- csodálkoztam el gondolataimban. Pár méter után lelassítottam és szépen lassan lépésben mentem tovább. Egy lelket sem láttam kószálni. -Ilyen elhagyatott lenne eme terület? Nem értettem azt, hogy egy ilyen szép területen miért nincs egy árva lélek sem, így hát mentem tovább. örültem neki, hogy a sok szikla és kemény föld után ilyen tiszta és puha területre érkeztem. Lépésben ahogy mentem tovább egy idő után megálltam és magam elé tekintettem. |
Waldamürosz + Waserfrise + Deviltear
Nyílt játék |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
