|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.28. 17:03 - |
Forsy |
[4-1]
 A tavaszt kissé érezni már, egy-két fokkla melegedett az idő, így hát kissé boldogabban sétálgattam. Az utóbbi időben is egyedül voltam és tényleg kezdek megőrülni. Persze nem akarok panaszkodni, csak hát ez így olyan unalmas. Már a rossz idő sem érdekel, naponta kijövök ide, a sivtagba és sétálok és sétálok és sétálok és sétálok és sétálok...................... Aztán mikor már a hideg megártott és még el is kezd esni az eső haza vágtatok. Mindig ugyanaz a forgatókönyv. És kissé bánkodóm hogy egyetlenegy lovat se érdeklek. Akár megis támadhatna vagy akármi, csak ne lennék ilyen egyedül! Lassan gondolkodni sem fogok mert nem történik velem az égvilágon semmi! Na jó mivel most úgy sem esik az eső nézzünk egy kis repülést, de csak alacsonyan. A szárnyaimat nem nyitottam ki az utóbbi időben és most ezt meg is éreztem. Csak lassan és fájdalmasan tudtam kinyitni őket. Pár tollam kihullott közben. Kissé szomorkásan néztem szárnyimra mivel a hidegtől megakartam védeni, ezért összecsukva tartottam és így sok összetapadt, és hiába minden próbálkozást pár le is fagyott. Nem akartam rögtön ezért neki vágtatni és repülni, hanem elöször "bemelegítettem", ha lehet így nevezni azt mikor picit egyre nagyobb távolságokat csapkodok, majd egy nagy csapással egyméternyit emelkedem és így tovább öt méterig. Aztán le és (végre sok idő után) elkezdtem ügetni és úgy indultam neki a repülésnek. Csodálatos volt végre megint a levegőben lenni! Azon kívül persze hogy kissé fájdalmas volt és azzal a tudattal hogy másnap iszonyú izomlázam lesz tényleg fantasztikus volt. Leszálltam a kis tó partján és nagy sajnálatomra elkezdett alkonyodni úgyhogy elkezdtem reoülni a határ felé.
/Forsy el/ |
A vihar még ezen a héten is folytatódott, a jeges szél arra kényszerített hogy a barlangban maradjak. Ha ne talán öt percre elmúlt a rettentő szél vágtáztam egyet. Most legalább sikerült ide kiérnem és kellemes csalódásként ért hogy itt nem hull csapadék és a szél is enyhébb. Bár repülni még nem mertem mert ugyanolyan hideg volt, de néhányszor kitudtam végre nyújtóztatni őket. A ménes letörtnek látszik én meg hetek óta nem beszéltem senkivel és kezdek megőrülni. A többi ló bizonyára bolondnak vagy magányos farkasnak tart, de belül senyvedek és (mikor nem tombol bennem az energia) nagyon élvezem a barlangban töltött órákat, bár ha tehetem kijövök ide, a sivatagba, és lefárasztom magam mégis jól esne valaki, akárki, bárki! Nem érdekel hogy talán megakar ölni, inkább öljön meg minthogy egyedül haljak meg. Az egyetlen ló akivel legutóbb beszéltem (2-3 héttel korábban) az Silas volt de most a kancákat hajtja. Mondanom sem kell hogy nem csak a csődörök nem néznek felém még a kancák is átnéznek rajtam. Ilyen az élet. Majd nagy sóhajjal vettem tudomásul hogy mindjárt hull valami az égből úgyhogy ideje visszatérni. Remélem addigra nem kezdek el magamban beszélni!
/Forsy el/
|
Újabb nap, újabb lehetőség. Ezt mondogattam magamnak miközben a sivatagban röpködtem. Mostanában ez az egyik kedvenc helyem, a sok közül. Régebben vágytam az egyedül létre mivel itt volt Silas de mostanában folyton végig fut rajtam a hideg, ha egyedül maradok. Márpedig mindennap egyedül voltam. A nap már magasan járt, és hiába vagyok sivatagban mégis nagyon hideg van. Azt gondoltam talán jobb lesz kinyújtóztatnom szárnyaimat, mégis most szinte megfagytak a hidegtől legalábbis érzésre. Pedig hiába mondogattam magamnak hogy, nem Forsy nem fázol, mégis győzött a hideg és leszálltam a kis tavacskához ami, ha jól tudom, az egyetlen a sivatagban. Vékony jég réteg vonta be a tavacskát amit könnyen feltörtem és kortyoltam párat, majd felemeltem a fejem. Nem képzelődtem repülés közben tényleg nagyon fújt a szél, ami, ráadásul homokot hordozott. A fejem felett sötét felhők gyülekeztek, és nem tudtam eldönteni szél vihar, eső vagy hó vihar lesz. Bármi is készül ideje menni, és ilyenkor soha nem repülök. Sóhajtva kezdtem el vágtázni. Sok idő lesz mire kiérek a veszélyes sivatagból és megkeresem a ménest.........
Jó pár óra eltelt mire közel kerültem Euraylehoz. A keleti határ részhez érkeztem meg és nekem az északi kell , úgy hogy mentem tovább a határ mentén, nem mintha félnék átlépni csak jobb szeretek homokon ügetni mivel már alaposan elfáradtam. Mivel ott van az "otthonunk", oda fészkeltük be magunkat erre a hideg időre mivel olyan rejtett hogy senki sem láthatja csak ha tudja mit keres. Igaz hogy az északi felén sokkal de hidegebb van,de minnél beljebb megyünk a barlangba annál melegebb van. Csikó koromban mindig arról álmodtam hogy egy vulkánban vagyunk és lételemünk a láva. Persze mikor elmondtam Silasnak, hogy játszon ő is, kinevetett, de úgy hogy közben meghempergett.Végülis még jól is esett hogy megtudtam nevettetni ezeken a komor napokon. De vissza a jelenbe, mivel megérkeztem. Bánatosan néztem vissza a viharra, amiről ilyen messze nem is láttam hogy mi esik ott (hó, jég vagy eső). Majd átléptem a határt és elindultam a meleg kis buvó helyünkre aludni.
/Forsy el/ |
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
