|
Témaindító hozzászólás
|
2016.06.26. 17:08 - |
Glaoux + Forsy
*zárt játék* |
[9-1]
 -Jobb is ha felkészülsz, mert kegyetlen harcos vagyok. Rúgok és harapok!- válaszoltam és visszaböktem. Persze csak vicceltem a kegyetlen harcossal és reméltem nem veszi komolyan. ~Mondjuk miért is venné komolyan?~ szerencsére ő lejebbb hajtotta a fejét, így nem kellett zsíráfot játszanom. Nem volt sokkal magasabb nálam de mégis jobb volt így. ~ Már megint a testét nézem! Basszus Forsy nézz már a szemébe!!~Kissé túlságosan is gyorsan kaptam el a szemem. Áááhh kicsit sem volt feltünő... De legalább mostmár a szemébe néztem.
-Melyik ménesbe tartozol? Még nem láttalak nagyon.. -A kérdést azonnal meg is bántam ahogy kimondtam, de már késő volt. Így próbáltam menteni a helyzetet ami így is kínosra sikerült.-Mármint nem muszáj megmondanod... csak érdekelt.-Jesszusom egyre csak rontok a helyzeten.-És mit keresel ha szabad tudnom?-Na jó inkább abbahagyom a dumálást. Zavaromban inkább csak lesütöttem a szemem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
|
Glaoux: Hmm végre beszélünk. Nem rossz. Fejlődőképes vagyok.Kicsit közelebb léptem hozzá. Nem kifejezčs, sokkal magasabb voltam nála úgyhogy kicsit az ő szintjére hajtottam a fejem. Na jó, nem voltam égimeszelő, csak pár centit hajoltam le de látszott a szintkülönbség.
- Igaz, tényleg nem tudhatom. Talán egy vérszomjas harcos vagy aki mindjárt lecsap. Jobb ha felkészülök - böktem meg egy kicsit és elmosolyodtam. Az eddig bennem tartogatott idegesség teljesen elillant.
- Én is örülök Forsy. Bár ugyanezt kérdezhetném, inkább csak annyit mondok hogy kószálok és keresek - elég ennyi titokzatosság, ezzel sem árulom el Katopyris kilétem. Bár Forsynak nem hiszem hogy sokat számítana de sosem lehetünk elég biztosak. Még egy ilyen kanca esetében sem... |
Kissé megijedtem amikor nem láttam, de aztán előjött (ő is) a rejtekéből, kitárt szárnyakkal. Hozzám képest nagyon magas, egy normális termetű lóhoz képest mére biztosan nem tűnik ennyire magasnak, de mivel én inkább alacsonyakhoz vagyok sorolható eléggé feltűnt ez a méret különbség, csak ha esetleg megtámadna biztosan én maradnék alúl pláne hogy mivel ő is pegazus tuti utolérne a levegőben is. Tovább figyeltem amíg pár másodpercig néma maradtunk mindketten. A szőre pár helyen már kezdett megszáradni, így láthattam milyen szép pej is valójában. A tekintete vonzott leginkább, mivel barátságot sugárzott, bár olyan sötét volt mint az éjszaka. ~Tiszta ellentmondásos ez a ló. De ez tetszik.~Az első mondata nem volt túl üdvözlő, és valamiért arra ingerelt, hogy valami csípősebbet mondak válaszul.
- Honnan veszed? Nem tudhatod, hogy a következő pillanatban nem támadok-e rád!-Az én számból úgy hangzott, mintha egy csikó mondaná egy ménes vezérnek. Mivel a második megszólalása már jobban tetszett sokkal kedvesebben szólaltam meg.
-A becses nevem Fisya Croomon, de leginkább Forsyként ismernek.-jajj istenem ez úgy hangzott mintha mindenki ismerne!-Örülök, hogy megismerhetlek Glaoux. Mi járatban a Cornus ménes területén?-ez meg úgy hangzott mintha felelősségre vonná egy anyakanca a csikóját, hogy mit keres ott ahol nem szabadna lennie. Nagyon remélem, hogy inkább érdeklödőnek tart mint minden lében kanálnak. ~Még sose voltam ilyen izgatott mióta..Istenem! Még sose voltam ennyire izgatott!~ |
Glaoux: A tervem sikerült. Azazhogy nem is sikerült semmi, hanem csak megbizonyosodott egy elképzelés szakszerűen kifejezve. A kanca feltűnt a fényben. Ennyit láttam mert visszahúztam a fejem és szorosan a domb széle mellé álltam, várva hogy jön. Ahogy beért a domb mögé, kicsit elhaladt mellettem, nem vett elsőnek észre. Kiléptem a nyílt térre és kicsit széttártam a szárnyam jelezve hogy itt vagyok. Szemrevaló kanca,most láttam csak rendesen. Kicsit elakadt az a híres beszélőkém de csak egy pillanatra. Helló-szia, hát te ki vagy? Nem. Szia, Glaoux vagyok, neved? Nem. Szia, nem ismerlek de ismerni akarlak. Nem. Jó napot kívánok, melyik ménesbe tartozol, mi a neved? Te jó ég. Nem. Én a legfrappánsabb lehetőséget választottam:
- Látom nem vagy ellenség - Nem. De mindegy. Most már kimondtam. Sajnos.
- Én Glaoux vagyok. A kedves hölgyet hogy hívják, ha szabad tudni? - rámosolyogtam és kicsit előrébb mentem. Most legalább udvarias vagyok. Ez remélem pluszpont.
Egyébként nem tudom mit izgulok azon hogy mit mondok. Én nem szoktam ilyen lenni a kancákkal. Általában egyből rájuk mordulok hogy "Melyik ménesbe tartozol? ", de az itt nem kicsit, nagyon bunkó lenne. Nem értem. Na mindegy. Meglátjuk mit lép erre... |
Még a lélegzetem is visszafojtottam amikor láttam hogy figyel. Pedig eddig mindig bejött ez a fajta rejtőzés! Féltem, hogy támadni fog, vagy felszólít hogy lépjek ki. De nem tette, ehelyett megfordult és elsétált. Csalódottan néztem ahogy elmegy. Aztán eszembe jutott egy őrült ötlet, amit biztos meg fogok bánni. ~Úgyis egyszer élünk!~És ezzel megfordultam és elindultam a nagy susnyásban, nehogy észrevegyen, utána lopakodtam. Végül bement egy domb mögé, úgyhogy muszáj volt kilépnem a rejtekemből, persze ha nem vett még észre. Miközben lassan lépkedtem a domb felé ezerrel gondolkodtam mit mondjak majd ha odaérek.~Szia, izé követtelek melyik ménesbe tartozol?~Nem ez biztos hülyén fog hangzani.~Heló én Forsy vagyok és kiváncsi vagyok rád! Megismerhetlek?~Na jó ez túl nem is tudom. Az a lényeg hogy rossz ahogy van. Na jó először hagyom hadd szólaljon meg elöbb ő aztán végülis meglátjuk de addig néma maradok. De nem maradt több gondolkodási időm, mert elértem a dombot és bementem mögé. |
Glaoux: Csak álltam a parton én a pancsikolás után csendben kémleltem a környéket. A mellettem álló facsoport árnyékában mozgást véltem felfedezni. Egy kanca. Van szárnya, (pluszpont, ergo honfitárs) szürke. Nem volt ismerős. De szimpatikus az igen. Hosszú ideig néztem oda, ahol a fejét sejtettem. Nem mozdultam. Lassan, fejemet óvatosan elfordítva fordultam el és kezdtem el sétálni odébb. Ha ellenséges, kihasználja hogy hátat fordítok neki, de ha érdekli társaságom,előbb utóbb követni fog. Jártam egy keveset majd befordultam egy meredek domb mögé és megfordultam. Őszintén, szerettem volna egy kis társaságot Közben azon gondolkodtam, hová tartozhat. Talán Katopyris, azaz ménestárs, talán vándor, talán Laynarvis, bár nem tűnik vadnak vagy gyilkosnak, száműzöttnek. Egyszóval nem tűnik olyan...Laynarvis-félének. Türelmesen vártam. Reméltem hogy jön. |
Egykedvűen repkedtem valami erdőség felett. Egy jó ideje már nem is figyeltem merre megyek, úgyhogy kicsit eltévedtem. Na jó menthetetlenül.~Annyira rám vall hogy sikerül eltévednem!~Végül jobbnak láttam leszállni és felmérni a környezetet.Leszálltam azon a részen ahol kevésbé volt dús a lombkorona. Jó sokáig tartott mire találtam egy ilyen részt. Mikor leszálltam (végre) láttam egy folyót. Úgy kiszáradtam! Mondjuk ki tudja, hogy mióta repültem.. Ittam már kortyot aztán észrevettem egy lovat. Gyorsan visszahúzodtam a sötét alnövényzetbe és szemügyre vettem a lovat. Lássuk csak sötét barna szörzet fekete sörénye nedvesen tapadt nyakára, farkából csöpögött a víz. Volt szárnya is! Ez a tény megdobogtatta a szívem. Mivel ez biztosan nem a Katopyris területe vagy vándor lehet vagy kóborLÓ. Hisz se unikornis szarva (Forsante kilőve) se szarva (Cornus is) viszont pegazus (Alios szintén) és Laynarvisban sose láttam még vagy vándor lehet vagy Katopyris. Féltem megmozdulni nehogy észrevegyen, beleolvadtam a sötét fák arnyékába. Mivel itt sok fa van és alnövényzet kétlem hogy Lyaconba lennék. De Elviront is kétlem hisz ott viszonylag ködös az idő. Itt viszont néhol áthatolnak a napsugarak a sűrű lombkoronán. Szóval-nyeltem egy nagyot- szinte biztos, hogy a Cornus ménes területén, Kelvarinonban vagyok. És ez nem szimplán rossz dolog. |
 Gyors zuhanórepülésben közelítettem meg a kiszemelt célpontomat. A Kelvarinon ligetet. Elég sebesen közeledtem, így felkészültem a becsapódásra. Magamban ismét magamon röhögtem. Fhú, hogy kiröhögném magam azt kiáltva hogy "Így kell neked! ", ha összetörném magam. Közel volt a föld és...sikerült. Iszonyatos erő esett így a lábaimra de alig pár másodpercig fájt. Közben a földet erősen feltúrtam, vagy két-három métert biztosan csúsztam a talajon.
Könnyed léptekkel mentem arrébb leszállópályámról, sörényem erősen megráztam. Körbekémleltem. Nem messze folyt tőlem egy kósza, kanyargós folyó. Na...ennél jobb már nem is lehetne a nap! Vagy igen. Úgy, ha oda is mennék és kicsit ökörködnék szokás szerint. Meg sem fontoltam magamban, egy szökkenéssel pattantam fel a levegőben és alig egy méterrel a föld felett odarepkedtem a vízhez. Azért vigyázz magadra Glaoux, nem otthon vagy hanem Cornus területen...de attól még van eszed a folyóban ugrabugrálni. Ismét kiröhögtem magam. Szerintem ez nem egészséges hogy ennyiszer nevetem ki saját magam. Na mindegy. Odaértem a vízhez. Hirtelen behúztam a szárnyaim és belecsobbantam a sekély vízbe. Szélesnek széles de elég alacsony a víz magassága. Többre számítottam. Ez van, ezzel kell vizezni. Ahogy pár perc múlva kijöttem, kiderült hogy ez is sikerült. Csurom vizesen álltam a parton... |
Glaoux + Forsy
*zárt játék* |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
