Új bejegyzés Frissítés

2017.06.17. 21:51 Deep

Név: Ecla (ejtsd: Eklá) Nem: Kanca Kor: 7 Ménes: Katopyris Rang: Tag Külső tulajdonság: Alacsony de testes kanca, lábai erősek így bírja a menést. Szárnya szintén erős, színe sárgás barnás. Sörénye hosszú és hullámos, egyik fülét két arany gyöngy díszíti. Orrából egy arany karika lóg amit sokan nem néznek jó szemmel, de aranysárga szemeivel megbabonáz mindenkit. Sajnos pofája és nyaka egyik oldalát régi sebhelyek csúfítják.  Belső tulajdonság: Nyugodt természete van, bárkivel tud kedves és megértő lenni a ménesben. Szeret ott lenni ahol izgalom van és beleszólhat mások dolgába. Más ménesből való lovakkal nem szívesen beszélget, elkerüli őket vagy ha olyan kedve van goromba velük.    Testvérek: - Egyéb rokonok: - Előtörténet: A ménesben született, csikó korából annyira emlékszik hogy mindig anyja mellett volt. Őt követte mindenhova és tanult tőle, így teltek az évek nyugodtan. Körülbelül négy éves kora körül először hagyták el a Katopyris ménes területét, anyja zaklatott és ideges volt közben.. Hosszú és kimerítő út után Ecla nem bírt tovább menni, anyja szomorúan hagyta ott és tovább indult nélküle. Ecla kimerülten pihent és azt hitte anyja hamarosan visszafordul érte, közben elaludt. Mély hangokat halva ébredt fel, elhomályosult előtte minden és amikor ismét felébredt fájdalmat érzett pofáján. Orrából valami lógott amit nem tudott megérteni hogy került rá, pofáját és nyakát hatalmas vérző sebek égették. Összeszedte magát és vissza ment a méneshez, faggatták mi történt vele, hol az anyja. De nem tudott válaszolni, látták nem emlékszik és elég baja van így ápolták a sebeit. Kezdett elég érett lenni ahhoz hogy éljen mások segítsége nélkül, azóta is próbálják kiszedni belőle mi történt vele. Sokan nem hiszik el hogy nem emlékszik.

2017.06.16. 19:49 Luufa

Név: Nocturnus Mortifer Nem: mén Kor: 4év Ménes: vándor Rang: vándor Külső tulajdonság: Nem a legmagasabbak közé tartozik, de nem is alacsony. Voltaképpen, a legtöbb ménhez viszonyítva alacsony, ámde mégis fürge, apró lábai nagyon erősek, és képes nagyon sebesen futni felük. Nemesi kiállása van, és szinte mindig szögegyenesen és büszkén jár. Szürkés, világosbarna testét pont keresztbe szeli, egy hatalmas fehér sáv, mely a mellső lábait, szügyét és a nyakának egy részét öleli körbe. Ezen a sávon kívül, egész testét sötétszínű csíkok zárják ,,ketrecbe". Homlokát, az orrához közelítve két hegyes szarv ékesíti, melyeknek végei olykor olykor türkizzöldes fényben csillannak meg, akárcsak apró szemei. Sörénye dús, és sötét szürke, és számos helyen lehet felfedezni benne, a türkizzöldes árnyalatokat, akárcsak a szeme, és a szarvak végei. Ez a szín adja farka végének is színét, mely sörényével ellentétben hófehér, szintén dús és selymes illetve nagyon-nagyon hosszú. Az összkép egy méltóságteljes, büszke mén, nagyon nagyon szokatlan, és ellentmondásos külsőbe csomagolva. Sokakat elrettent. Éjszaka, ha a Hold halványan dereng, az egész lóból csupán a türkiz villanás látszik. Belső tulajdonság: Önfejű és nagyon makacs, talán ez a két legfontosabb és legkiemelendőbb információ Nocturnusról. Neki aztán senki sem képes megmondani, hogy mit csináljon, azonban ez nem azt jelenti, hogy másokat nem hallgat meg, és nem ad a véleményükre. Nagyon is sok figyelemmel kíséri ám. Szeret társalogni, de nem egy óriási társaságban. Személyes beszélgetéseket szeret folytatni, és imád a múltjáról mesélni. Nocturnus sok vidéket bejárt már, ezért sok tapasztalattal rendelkezik. Csodálatos helyeket fedezett fel, és most ez a vidék van soron. Szereti az újdonságokat, és a meglepetéseket, továbbá imádja a hűvös őszi napokat, az avar illatát. Vannak habókjai, amiken egyesek nagyon nevetnek, például retteg a gilisztáktól. Majdhogynem úgy remeg, mint a kocsonya, ha esős időben előbújnak és meglát egyet is. Ilyenkor legszívesebben elbújna egy sötét barlangban, mire a gilisztaszezon véget ér. Nem mondanám romantikusnak, és kedvesnek sem. Inkább egy komoly, és hidegvérű ménről beszélhetünk, aki ellenben, udvarias és tisztelettudó. Bár gyakran van csipkelődős kedvében, gúnyolódik, satobbi. Egyébként van humorérzéke, tehát aki el tudja őt viselni, még jól is szórakozhat vele. Egyedül testvérével, Amannal (Aquamanile) szokott gyöngéd és gondoskodó lenni. Nagyon mély a köztük lévő kapcsolat, és ekkora szeretetet, még talán nem látott a világ. Nagyon vigyáznak egymásra, minazonáltal, engedik egymást szárnyalni. A legjobb barátok, mindent megosztanak egymással, és mindenben segítenek is. Nocturnus számára soha senki nem volt még a testvérén kívül ennyire fontos. Érzelmeit remekül tudja kordában tartani, bár a legtöbben azt gondolják róla, hogy nem is vannak neki. Pedig nagyon kis művészlélek, ha valaki huzamosabb ideig képes megmaradni mellette, az fel is fedezheti.    Testvérek: Aquamanile Mortifer Egyéb rokonok: - Előtörténet: Izland hideg vidékén született, ahol egy apró ménesben nőtt fel. Egy évvel később megérkezett Aman, a húga, akitől születésétől fogva el sem lehetett Nocturnust szakítani. Mindig babusgatta aztán pedig együtt játszottak, nőttek fel, és éltek meg rengeteg kalandot. Mindig messzire elcsatangoltak a ménestől, amiért mindig nagyon megszidták őket. De ők fittyet hányva a szabályokra és intő szülői szavakra, mindig újabb veszély után kutattak. A kedvenc helyük a fekete homokos tengerpart volt. Gyakran fröcskölték egymást a jéghideg vízzel, és kagylókat kapartak ki a homokból. Mondanám, hogy homokvárakat is építettek, de az nem lenne olyan szavahihető. Aman nagyon imádta a vizeket, mindig, akárhányszor csak tehette, minden folyóban pancsolt, úszkált és a legapróbb pocsolyába is előszeretettel ugrált bele. Nocturnus nem nagyon volt oda ezért, de elnézte a húgának, ahogy minden más hibáját is. Ráadásul, Aman volt az aki mindig megmentette őt a giliszták támadásától. Ezért nagyra becsülte. Noc a sötét helyeket, barlangokat kedvelte. A fekete homokos tengerpart pedig azért volt a kedvnc helyük, mert egyszerre egészítette ki mindkettőjük ízlésvilágát. Egy napon, mikor a parton szórakoztak, a terület egyik vulkánja kitört, és hatalmas pusztítást kezdett végezni. Noc és Aman rögtön visszaindult, amint látták, hogy mitörtént, de késő volt, már a ménes legelőjét elérte a füst, a lezúduló törmelék és forró láva. Nem volt más hátra, menekülniük kellett. Aman teljesen maga alatt volt, ott akart maradni, a szüleivel pusztulni. Nocturnus tartott ki, és mentette meg hugát, önmagával együtt. Azonban, az óceáni út során egy hatalmas viharba keveredtek, és szétváltak egymástól. Noc máig sem tudja, él-e a húga, vagy sem. Ő úgy döntött, hogy megpróbálja maga mögött hagyni a múltat, és minden vidéket bejár. Egy helyen sem akar azóta sem letelepedni. Fél, hogy elkezd kötődni valakihez, és abban a pillanatban, elpusztítják azt a vidéket is a természeti csapások. A félelem, azóta is uralja, szinte ez hajtja, a vándorlásra ez buzdítja. Ez a vigasz. Titkon, reménykedik abban, hogy hugát újra látja, és ismét együtt élhetnek majd, biztonságban.

2017.06.16. 14:55 Luufa

Név: Kirin Nem: kanca Kor: 6év Ménes: Cornus Rang: harcos Külső tulajdonság:íKirin egy nem túl magas, viszont testfelépítésében erős, méltóságteljes kanca. Barna szőrét különböző törtfehér, inkább szürkésebb árnyalatú minták tarkítják, egészen a farától az elülső maráig. Sörénye és farka rézvörös színű és gyengéd esésű hullámokkal teli. Ráadásul tele van virágokkal, melyeket minden nap, frissekre cserél le. Farka egyébként az unikornisoké hasonló, zilál, és vékony, legeslegvégén található egy nagyobb szőrcsomó és a farkán található barna szőrt is az ezüstszürke tetvoláások, jelzések díszítik. Jobb hátsó lábát, egy aranyveretes pánt díszíti, ez ama célból van rajta, mert annak idején súlyosan megsérült, és az a pánt védelmezi. Legriasztóbb a virágok ellenére, mégis csak afeje, amely hófehér, és mintha egy koponyához hasonlóan kifestve a Halloween partira. Ettől függetlenül mégis szép összhatást ad, a virágos, rézvörös sörény és az üstökén lévő vörös apró, gerbera minta. Az a legenda, hogy réges rég, Kirin egy unikornis volt, csak letörték a szarvát, és annak helyét jelöli az a virág az üstökén. De ez csak mese, a valót igazából senki nem ismeri. Különlegessége még, hogy világos barackvirág színű kosszarv kunkorodik ki a füle mögül, melyek nem túl nagyok, mégis, illenek Kirin külsejéhez. Belső tulajdonság: Kirin nagyon visszahúzódó. Ne, szívesen beszél, és ha teheti, inkább az erdő mélyébe húzódik vissza, olyannyira messzire, hogy senki sem találná meg. Remekül ismeri a fűket, fákat virágokat, és az erdei állatokat. Azért kerüli a társaságot, mivel nagyon sok legendát hozott magával, és sok szóbeszéd járja az ő múltját illetően. Egy ideig próbálta figyelmen kívül hagyni ezeket, de egy pár év után, már nem bírta elviselni, és visszavonult. Ezért sem szívesen beszélget senkivel, kerüli a vizslató tekinteteket. Na de, nézzük abból a szemszögből is, ha már ismered Kirint, esetleg kedvel, esetleg a barátja van. Jószívű, a zord, riasztó külső ellenére, bár nagyon komoly. Mindig betartja a fontossági sorrendeket, és szem előtt tartja a másik érdekeit, szükségleteit. Olykor előbbre is helyezi sokkal, magánál a többieket. Nagyon segítőkész, békés természetű, nehéz felhergelni. Viszont, kész bátran kiállni és megvédeni szeretteit. Rendkívül erős, senki se gondolná, hogy a lágy szív, ha felhevül, szinte legyőzhetetlenné válik. Rendkívül ügyesen tud verekedni, okos, gyorsan kiszámítja a másik mozdulatait. Ezért is lett harcos. Nehezen enged közel magához könnyedén, de nem udvariatlan és szép barokkos körmondatokban meg tud fogalmazni, egy velős sértést. Bolondnak hiszik, ugyanis szeret magában beszélni, és ezt a dolgot annak tulajdonítják, hogy hajdanában megölte saját csikóját, és szelleme mindig ott lebeg körülötte, ő pedig képtelen feldolgozni tettét. Erre még Kirin sem adott egyértelmű ellenzést.    Testvérek: - Egyéb rokonok: - Előtörténet: Rejtélyes, misztikus múltja van. Annyit tudni biztosan, hogy messziről érkezett, egy nagyon furcsa ménesből. A szóbeszéd szerint, megölte saját csikóját, aki szelleme ott van, mások számára láthatatlanul Kirin mellett, aki képtelen feldolgozni tettét. A furcsa ménes, melyben élt, egy harcos ménes volt, mindenkit leigáztak, amerre jártak. Páncélos, hegyes szarvú lovak voltak, és néhány kiképzett kosszarvú, akiket főképpen lenéztek. Kirin egy ilyen harcban vesztette el majdnem jobb hátsó lábát. Elkeveredett a ménesétől, mivel beleesett a folyóba, és senki nem sietett a segítségére, ő pedig a sebesülés miatt képtelen volt kiúszni. Amikor partra vetette a víz, valaki rátalált, aki összeeszkábálta a csontjait, és egy arany-acél pánttal rögzítette, úgy, hogy némely szálat belefúrt a csontokba, majd a külső ép részen át építette be a lábba. Mindezt a beavatkozást takarja el, a ragyogó aranypánt, mintha csupán egy ékszer lenne. Kirin, mire magához tért, nem érzett fájdalmat, és a lába ép volt ismét, csupán csillogott a ráhelyezett fémtől. Soha nem tudta meg, kinek köszönje meg, de rövidesen felhagyott a kereséssel és visszatért méneséhez, ahol kitörő örömmel fogadták visszatérését. A csikó-históriáról annyit, hogy Kirin, a vezér szerelme volt, viszont képtelen volt csikót szülni neki. Ezért a vezér száműzte őt, mit sem törődve azzal, hogy Kirin az egyik legjobb harcos volt. Azt, hogy született-e azóta csikó, nem tudni, ez Kirin titka. A kanca sokáig vándorolt, míg erre a földre tévedt, és a Cornus ménes tagjai között meglelte helyét. Egyelőre. A sok pletyka, és a szóbeszéd bújkálásra kényszerítette, és nem mondanám, hogy máig boldog életet élne.

2016.11.10. 21:34 Laineth

Chran   Rhodie   Larel

2016.11.09. 19:57 Laineth

Név: Chrannal Nem: csődör/mén Kor: 6 év Ménes: Cornus Rang: tag Külső tulajdonság: Átlagos magasságú, és a megszokottnál talán kicsit gyengébb alkatú ménről van szó, aki azonban rendelkezik azzal a különleges „képességgel”, hogy ha igazán szüksége van rá, jócskán ki tudja tolni ereje és tűrőképessége felső határát. Termete egyébként inkább lenne alkalmas futásra, mint küzdelemre, de épp e miatt képes fürgeségére hagyatkozni egy esetleges közelharcban. Tekintélyes méretű, díszes agancs díszíti homlokát, mely azonban könnyen törhet, így vigyáznia kell rá. Feje nemes vonalú, szeme halványkék színben pompázik, ami igencsak nyugtalanító tekintetet kölcsönözhet neki. Csillogó szőrének alap színe a fekete, de orránál ezt egy fehér hóka váltja fel, mely a szeme alá is leér. Hátsó combját különös, csíkos minta ékesíti. Sörénye és farka szintén fekete, ezek szálai minden létező irányba, göndörödnek megzabolázhatatlanul. Belső tulajdonság: „A büszkeség szégyent szül. Az alázat maga a szégyen.” Chran egy érdekes gondolkodású mén. Szereti áthágni a szabályokat, habár igazából tudja róluk, nem hiába hozták meg őket, egyszerűen úgy véli, azok rá nem vonatkoznak. Pimasz, nyegle viselkedésével gyakran kihúzza másoknál a gyufát. Bár ő maga gyakran megy a többiek idegeire, Chran-t szinte lehetetlen felhergelni. De ha egyszer valóban bedühödik, akkor nem fogja vissza magát, és nem érdekli, ha átgázol másokon akár fizikailag vett értelemben is. Nem riad vissza kisebb összetűzésektől, csetepatéktól sem. Nem ejtették a fejére, nagyon is megvan a magához való esze, s ezzel együtt egy mélyebb érzésű énje, de azt olyan mélyre eltemette magában, hogy csak alkalomadtán mutatkozik meg, csupán elvétve vesz komolyan dolgokat. A látszattal ellentétben bármit megtenne családjáért, még akkor is, ha ezt nem hangsúlyozza lépten-nyomon. Rettenetesen utál veszíteni, és nem is viseli jól a legyőzöttséget. Ódzkodik a zárt terektől, de ezt igyekszik nem kimutatni. Viszont imádja a havat, soha nem olyan felszabadult, mint, ha a hóban játszhat.   Testvérek: Rhodie - a két évvel fiatalabb húga (igényelhető) Egyéb rokonok: apja (igényelhető); anyja (igényelhető) Előtörténet: Szülei első csikójaként jött a világra. Már akkor is a Cornus ménesben éltek. Apja a vezér tanácsadója volt, majd a kora előre haladtával lemondott erről a pozícióról, ám továbbra is megbecsült ménestag maradt. Chran-tól sokat vártak, ő azonban csalódást okozott, nem csak gyengének tűnő alkatával, hanem hasznavehetetlen személyiségével is: őt nem érdekelte a ménes, többnyire inkább annak rendjét bontotta. Nem készült harcosnak, vagy kémnek, csak sodródott az árral. Két év múlva testvére született, egy bájos kancacsikó, Rhodie. Azt hitték, ennek hatására majd ő is lenyugszik valamicskét, és példamutató báty lesz, de ismét tévedtek: Chran mit sem változott, előszeretettel keveredett balhékba. Majd egy nap valami megváltozott. A ménesben igencsak hírhedtté vált remek harcos, ám erőszakos, és problémás mén, Larel, szemet vetett Rhodie-ra, és nem fogadta el a nemet, mint választ, a szándékaira. Chran, hogy megvédje testvérét, párbajra hívta a nálánál idősebb, tapasztaltabb és erősebb mént. Azelőtt is alulmaradt már kisebb csetepatékban, de ez más volt, egészen brutális. És mikor már félholtan hevert a saját vérétől sáros földön, Larel csak akkor adta meg neki a kegyelemdöfést: ha nem akarja, hogy a húga – és az akkorra odagyűlt fél ménes – szeme láttára ölje meg, akkor hajtson fejet előtte. Rémálmaiban máig kísérti a pillanat, amikor megtette, és behódolt a csődörnek, ahogy az azt követő több száz is, amíg az ütközet jeleit magán viselte, és a ménestagok próbálták elrejteni szánalmukat, amikor a szemébe néztek. De legalább egy valamit sikerült elérnie: Rhodie-nak nem esett bántódása. Mindennek már egy éve, de Chran lelkében még élénken él annak a napnak az emléke. Egyre kevesebbet látni a Cornus területén, és a családja közelében, messzire kóborol, és próbál felkészülni a visszavágásra, amire valószínűleg sosem kerül sor, mert – noha még magának sem vallja be – igazából retteg attól, hogy ismét összeakad Larel-lel. További képek:

2016.10.20. 16:45 Deep

Név: Inakh Nem: Mén Kor: 10 Ménes: Katopyris Rang: Határőr Külső tulajdonság: Teste erős;izmos főleg lábai és nyaka. Színe tarka, barna néhol sötétebb árnyalatokkal, fekete és fehér foltokkal. Szárnya közepes alkatához megfelelően, tarka tollakkal. Sörénye fekete és sötét barna, a farka fél hosszú fekete fehér tarka. Szeme ég kék színű és fején sárgás barnás szarvak vannak, orrán kettő kisebb és homlokán egy közepes szarv. Pofáján két oldalt és tarkójából is alakult ki szarva. Belső tulajdonság: Inakh olyan erős belül is mint külseje, szereti ha tisztelik de ő nem tisztel meg mindenkit. Nem dicsekszik magával de belül örül ha elismerik, inkább rangjával van elfoglalva mint a semmit tevéssel. Talán a határsértők tőle félhetnek a legjobban, rossz tulajdonsága hogy hamar elveszti az eszét ha felidegesítik. Nem mindenkit tűr meg maga mellett és társaságát alaposan tanulmányozza mielőtt komolyabban érdekelné. Tud segítőkész lenni akivel akar, eleinte nehezen de valahogy fel lehet oldani az őt körülvevő jeget.   Testvérek: - Egyéb rokonok: - Előtörténet: Apja és annak rokonai igazi Katopyrisek voltak a kezdetektől, apja is hozzá hasonló volt tulajdonságaiban. Anyja sajnos vándor volt és amikor megszületett titkolták, idővel nagyobb lett és nem volt szüksége anyja ápolására ezért apja elvitte tőle a Katopyris ménesbe. Ha nem ilyen erősnek született volna magára maradt volna anyjával vándorként, apja azt állította rátalált a csikóra az egyik határnál és úgy gondolta ilyen erős csikó jól jöhet nekik. A Katopyrisek elhitték hisz senki nem tudta bizonyítani hogy a ménnek kapcsolata volt valakivel és csikója született. Inakh mindig másokra volt bízva és nem tetszett senkinek hogy egy csikót akasztottak a nyakukra. Apja nagy kanca hódító volt és harcos a ménesbe, nem beszéltek egymással és Inakh nem is tudta hogy az apja. Mások nevelték, voltak akik segítettek neki és voltak akik bántották. Most erejének és kitartásának köszönheti hogy itt tart.

2016.08.17. 13:29 Rebeca

Név: Calipso Nem: kanca Kor: 10 év  Ménes: Cornus Rang: gyógyító Külső tulajdonság: A szőre méz színű mely kissé kifakult a napon. A sörénye és a farka szürke lefelé kivilágosodva. Szemétől,mintha fekete könnyek folynának végig az arcán, egész az orráig húzzódik egy fekete csík, amely elágazik oldalra. A bal vállán egy virág látható, lila szirmokkal. Ez jelképezi, hogy ő egy gyógyító. Lábai a térdétől lefelé haladva feketék. A patái (megfelelő megvilágításban) ezüstösen csillognak. A bal melső lábán egy kis fehér kesely látható. A szarvai hátra felé nőnek úgyhogy nem tud velük harcolni. Belső tulajdonság: Calipso egy kedves és beszédes kanca. Imád anyáskodni mások felett, mivel neki nem adatott meg az anyaság. Elképesztő memóriája van, így sosem téved el. Ami bizony előnyére válik mivel imád az erdőben kóricálni. Szeret másokon segíteni, de cserébe nem vár el semmit. Szeret tanácsokat adni és remek hallgatóság tud lenni. Eléggé érzékeny mások hangulatára, bár mindig vidám és mindig próbál hatni másokra. A sértéseket nem veszi magára és szinte lehetetlen felidegelni.   Testvérek: nincs Egyéb rokonok: Anyja, Hiscopia (igényelhető) Előtörténet: Röviden, ő a gyógyításnak szenteli az életét, legyen az kanca vagy csődör vagy akár vándor. Csak az anyja maradt életben a családjából,  ő tanította meg neki a gyógyítás fortélyait. Apja vándor volt aki meghalt egy tűzvészben. Calipso megtanulta az évek során, hogy a kedvessége nem marad megfizetlenül. Mégsose keveredett harcba és nem is tervezi. Történt vele egyszer, hogy beleszeretett egy ménbe több évvel ezelött. De a mén átverte és választott magának egy szebb és fiatalabb kancát. A szerelmi csalódás miatt  kapta meg az arcára a fekete könnyeknek tűnő csíkokat, és csak ekkor tudta elfogadni a képességét, így lett erősebb. Megfogadta hogy többé nem lesz szerelmes. Azóta járja az erdőt és segít a bajba jutottakon.

2016.08.16. 11:56 Aquine

Név: Dagur Eckhlaim Nem: mén/csődör Kor: 5,5 év Ménes: Katopyris (nem tudom hogy lehet-e Katopyris tag, a nagynénje a gyámja aki pegazus)  Rang: harcos Külső tulajdonság: Alapból fakó, fehéres színű, ám lábai, szárnyai és feje szürkéskék színű, habár patája, tollvégei, szarva és a csíkozás a lábán inkább sárgásbarna, vagy arany.Sörénye és farka nagyon hosszú, fehér, itt-ott inkább krémszíne van. Szeme nagyon sötét, de nem fekete hanem fémesszürke. Nem is olyan magas, kicsit kisebb a nagy magasságú méneknél, de erős lábai vannak. Habár nem szokott önszántából harcbakeveredni, alkalomadtán jól jönnek ezek az izmok néhány erős rúgáshoz. Belső tulajdonság: Nem érdekli semmi és senki, valójában kizárólag a mának él. Szó szerint. Csak azon témák iránt mutat érdeklődést, ami őt is érinti. De akkor feltűnően. Nem érdekli ha valaki bajban van, nem érdekli ha valaki sír, nem érdekli ha valaki örül valaminek, nem érdekli. Ha ő is érdeklődik, ami nagyon ritkán van, akkor hidegen és hűvösen teszi, teljesen közönyösen és érzelemmentesen. Segíteni is csak akkor segít ha a saját hírnevét veszélyezteti valami. Például ha lát egy sérült lovat, akkor kizárólg azért segít neki ha segít, hogy mások ne tartsák érzéketlen bunkónak. Pedig az. Sokszor. Hazudni más érdekében soha nem hazudik, titkokat nem szabad rábízni, egyszóval fertelmes egy jellem. Ugyanis ő azt hiszi magáról hogy félisten, mert apjának tekinti Aurumot. Igen, elég hihetetlen, de szentül hiszi hogy ő és testvére a híres isten utódai. Elég ostobaságnak tűnik ugyan, de nem foglalkozik vele. Csak ritkán ereszkedik le a "halandó lovak szintjére", így néha valamiért erőt vesznek rajta valami ismeretlen furcsaságok, például megsajnál valakit. Ilyenkor rögtön elhessegeti a gondolatot és egy csomót idegeskedik azon hogy miért fertőződik meg ő ilyenekkel, neki ott fent lenne a helye erre ittragadt a földi világban. Hát igen. Dagurnak nagyon furcsa természete van. Nagyon furcsa...   Testvérek: kétpetéjű ikertestvére, hasonló gondolkodással megáldott mén ő is (igényelhető) Egyéb rokonok: nagynénje az egyetlen életben maradt ősük, egyben a nevelőjük (igényelhető, lehet más képe is ha nem tetszik) Előtörténet: Katopyris területen született, valamelyik havas hegységben, mert hóviharban ébredtek fel. Mivel születésekor kevés dolgot fogott fel, csak akkor vette észre anyja hiányát, amikor nem sokkal születése után eltűnt teljesen az életükből. Testvérével ugyanazt vallják: Aurum az apjuk, hiszen sosem látták, és valószínűleg ő szólt hozzájuk, amikor csikóként egy mély, öblös hangot hallottak. Valószínűleg csak egy arra kószáló ló érdeklődött jólétük iránt kicsit messzebbről, de a hóvihartól és a széltől nem látták rendesen. A süvítés pedig kísértetiesen elhúzta a hangot és kicsit torzította, mintha valahonnan az égből kiáltottak volna. A csikók csak tátott szájjal meredtek az árnyra, ami mellettük állt, e még így sem látszott a hótól. Mivel nem kapott választ az idegen, elfordult. Akkor látták csak hogy milyen hatalmas. És mintha lenne valami a fején. Ami csillog. Hát persze, hogy miért volt olyan ismerős! Aurumra ismertek a csikók amikor nagyobbak voltak. Ahogy visszagondoltak ara a képre gyerekkorukból, a fejdísz, a nagy termet meg minden azért volt olyan fenséges, mert Aurum saját lábán jött le hozzájuk megnézni, hogy jól vannak-e. A fiaihoz. Hát így már minden érthető. Azért nem tudtak beilleszkedni ebbe a társadalomba mert ők nem is ide valók. (Nem, az nem zavar senkit, hogy esetleg azért nem tudtak beilleszkedni, mert vándorúton életek, nem ménesben, nem, az sokkal hihetőbb, hogy félistenek, tényleg...) Egy idő után rájuk talált anyjuk testvére, aki egyből felismerte anyjuk vonásait rajtuk és szó szerint a szárnyai alá vette őket. Azóta a Katopyris mées tagjai, bár nekik nem lenne kötelező ménesben élni, nagynénjük ragaszkodik hozzájuk és nem engedi őket el onnan. Szerencsére a testvérek nagyon jól kijönnek egymással, talán Dagurt is csak az ikre érdekli. Egy kicsit.   További képek:

2016.08.16. 09:47 Aquine

Név: Whispering Silent Nem: kanca Kor: 4 év Ménes: Alios Rang: tag Külső tulajdonság: Meglehetősen fiatal kanca, nyaka és járása nagyon kecses és törékeny. Nem harcra termett, csontjai is elég vékonyak, azaz sérülés nélkül nem úszna meg egy összetűzést sem. Fájdalomküszöbe sem ér az egekig, de ettől függetlenül szívós jelleme van, hiszen el sem lehet hinni, de sokáig vándorként tengődött. Fekete szőrét csak a farán elnyúló hatalmas pöttyözés, a hasán látható lila átmenet és nyakán a még sötétebb csíkok törik meg. Szeme égszínkék, talán egy kicsit virítóbb is, ami rendkívül beszédes. Nyakán kevés sörény van, szinte olyan rövid hogy kopasznak tűnik. Halk, suttogásszerű hangja van, ami különlegesen csilingelő és tiszta. Ha egy ló egyszer meghallja, lehetetlen hogy elfelejtse őt is és a hangot is. Belső tulajdonság: Egy kedves, elég visszahúzódó teremtésről van szó, aki kevés lóban bízik meg, de azokra az életét is rábízná. Hosszú idő míg megbarátkozik egy új lóval, mert nagyon elővigyázatos és alapos. Inkább előbb megismeri őt, minthogy ismertetné saját kilétét. Félénksége azonban abból fakad, hogy egy rendkívüli képesség birtokában van, de erről majd később. Általában próbál kimaradni a balhékból, amik elkerülhetők, nem bírja az erőszakos gyilkolászást, viszont eléggé meg tudja őrizni hidegvérét, még ha tart is a viszálykodástól. Kívülről valamilyen szinten látszik hogy ideges, de van egy szint ameddig még vissza tudja tartani. Segítőkész, noha sokszor ő maga is segítségre szorul, ugyanis nincs még annyi tapasztalata hogy mindent kiismerjen. Egyszóval Silent egy bájos, kis félénk kanca, aki próbálja kordában tartani képességét, és okosan használni.   Testvérek: mindig is egyedül volt a családjában, esetleg távolabbi rokonai igényelhetőek Egyéb rokonok: anyja eltűnt még kisebb korában, apjáról sem hallott sokat (ha szeretnétek, igényelhetőek) Előtörténet: Mostani ménesének területén látta meg a napvilágot a Shiron-alföldön, csak vándorként. Anyja ősei régen Forsante tagok voltak, de dédanyja ellenszegült a ménesnek és a Laynarvishoz csatlakozott. Így anyja is volt-Laynarvis tagként, de unikornisként kelt vándorútra. Silent valahogy nem örökölte az unikornisszarvat, valószínűleg mert apja sem volt az. Ezért mindig szégyellte magár, hogy ha találkoztak valakivel, az meg nem mondta volna hogy ők ketten anya és csikó. Sőt, anyja ismerősei szinte észre sem vették, sokszor nekimentek véletlenül mert azt sem látták hogy ott van. Átlátszó volt, aki beolvadt a környezetébe és nem foglalkoztak vele. igaziból abból állt a napja hogy csak gyalogolt anyja mellett és amíg ő kedélyesen társalgott, addig a csikóval senki nem törődött, azt sem hallották meg ha megszólalt. Egy idő után észrevette hogy anyja sokat időzik a Nemesis barlang környékén. Amikor szóvátette ezt, a kanca elmesélte neki a legendát a benne lévő varázstavacskáról, ami ha iszol belőle, teljesíti egy kivánságodat. Anyja mindig is rejtett csodálattal nézegette a helyet, ám soha nem derült ki hogy mit is szeretett volna kívánni. Egyik nap úgy döntött, szerencsét próbál az illúziók barlangjában. A csikót nem engedte maga után, talán nem tér vissza. Így Silent ott maradt és várt. Ám nem várt sokág. Ő is le szeretetett volna menni oda, és anyjával együtt kívánni. Úgyhogy anyja után ment és egyre beljebb merészkedett a sötétben. Egyik pillanatban viszont egy virágos mező jelent meg a szeme előtt, másik pillanatban a Lyacon erdőség mélyén állt és körbevették a farkasok. Már majdnem felnyerített, de az látomás eltűnt. Rengeteg dolgot mutatott, egyre többet, ahogy egyre beljebb haladt. Ám egyszer csak megszűntek az álomképek és egy furcsán friss fuvallat csapta meg az arcát. A barlang oldalában volt egy lyuk ahonnan halvány kék fény világított. Csikótestével könnyen átszökkent a résen. Onnan jött a szellő. Egy másik, zárt barlangban találta magát, ahol hűvösebb volt a levegő. A barlang egyik oldalán egy tavacska volt, aminek varázslatosan világitó kék vize volt. A csikó egyből tudta hogy megtalálta amit kerestek. Rögtön vissza akart menni anyjáért hogy idehozhassa. Ám a hirtelen mozdulattól megtátnorodott és beleesett a csillogó vízbe. Egy pillanatig olyan kellemes érzése volt, mintha a levegőben lebegne, nem érzett semmit, csak kellemességet, ami körülölelte. Nem is fulladozott a víz alatt, egyszerűen varázslatos volt. Egy idő után mintah egy láthatatlan kéz emelte volna fel a víz mélyéről és húzta ki a partra. Egy hangot hallott. Látni nem látott semmit, csak hallotta hogy valaki mintha suttogna. "Szóval szeretnéd hogy többé ne légy láthatatlan..." már épp kérdezni akarta hogy honnan tudja, de rögtön eszébe ötlött hogy biztosan a Nemesis szelleme beszél hozzá "...a ülsődön nem fogok változtatni. Ellenben olyan képességed lesz, ami egész Seminaryában páratlan lesz. A hangod méghozzá. Olyan hangod lesz, hogyha egy lónak mondasz valamit, annak örökre a fejében marad az amit mondtál. Soha nem fognak keresztülnézni rajtad többet. Minél hangosabban beszélsz, annál tovább fog hatni az amit mondasz. hidd el, ez nagyon nagy erő. Elgondolkoztathatsz ezzel egy gyilkost, vagy bármit. De nem fognak még egyszer elfelejteni...."az utolsó szavak visszhangoztak a barlang falai között. A csikó megrémült. Álmában sem gondolta volna hogy egyszer több lesz az átlagosnál. Még mindig nem hitte el azt ami történt. Már épp kérdezni akart anyja után, de eszébe jutott hogy milyen sok ideje van már itt bent. Lélekszakadva szaladt ki a barlangból. Már szürkület volt. Anyját hiába várta. Nem tudhatta hogy most már kijött-e onnan vagy örökké bent maradt. De fájt a szíve. Fájt, hogy anyja azt hiszi, eltűnt, vagy halott. Hogy talán elragadták a farkasok, vagy efféle borzalmak. Ezért két teljes napig állt és várt az anyjára. Nagyokat nyerített, de nem jött senki. Kimerült és elaludt. hiszen két napja étlen-szomjan állt és várt. Ahogy felébredt, az Alios ménesben találta magát. Néhány ló vette körül, akiket nem ismert. Alios tagok. Hálásan nézett rájuk. Kiderült hogy meghallották a csikónyerítéseket és a hang irányába mentek. Ott találták ájultan és mivel egyszerű ló volt, úgy döntöttek hazahozzák. Itt döbbent rá Silent, hogy mégis erős hangaj van. Nem álom volt. Ha a sziget másik felén is hallották az erőtlen nyerítéseket, akkor tényleg igaz volt. Azóta és az Alios ménesben, és tanulja hangja fortélyait...

2016.08.14. 22:08 Nin

Név: Zafira Nem: kanca Kor: 5 év Ménes: vándor Rang: vándor Külső tulajdonság: Zafira egy káprázatosan szép hófehér pegazus. Szárnyai nem olyan hatalmasak mint egy-egy pegazusnak, pont az ő testéhez illenek. Nem is használja őket túl gyakran, pusztán nagyobb táv megtételére és ha a szükség úgy hozza épp. Inkább a földközeli állapotot részesíti előnyben. Egyáltalán nem egetverő magasságú, de nem is póni. Egy nagyon magas kilósnak vagy egy közepes magasságú telivérnek felel meg. Szárnyai különlegessége az, hogy kifeszített állapotban a fénytől a hosszú tollak égszínkéken pompáznak. Hosszú fehér farkán mégfehérebb puha szálak lengedeznek. Patái sötétkékek, négy lábán kék és fehér színű zebracsíkok mutogatják magukat. Belső tulajdonság: Zafira szó szerint egy földre szállt angyal. A Hitoma-hegységben nevelkedett, ami egy zord, kietlen hely. Ám a hegység rejtett részéről származik, a völgyek otthonából. Így lehetséges az, hogy nem az a tipikus mindenkit megvető, lenéző pegazus, inkább egy pegazus bőrbe bújt unikornis. Nagyon kedves és barátságos teremtés, idegenekkel is épp oly bájos, mint barátokkal. A napok nagyrészét meghitt nyugodtságban tölti, mégsem szeret egyhuzamban sokat henyélni.  Fiatal, ebből adódóan kis kíváncsi természetű, mindig mosolyog, még ha épp rosszban is sántikál. Ugyanis ilyen is előfordul. Szeret felfedezni, kémkedni, hallgatózni és lopakodni. Mindez persze elsősorban játék, amolyan felnőttes szórakozás melynek során sosem volna képes ártani másoknak. Imádja a csikókat, mellettük mégfiatalabbnak érzi magát, nem mintha olyan öreg lenne. Mének esetében eleinte bizonytalan, mint minden valamire való kanca, de hamar felismeri kiben bízhat meg és kiben nem. Zafira egy bajbajutott idegennek is ugyanolyan lelkesen segít, mint szeretteinek. Ellentétben nem naví, eléggég óvatos, hogy nehéz legyen átverni és kihasználni. Ha fenyegetve érzi magát nem fél kimutatni foga fehérjét. Imádja a poénos helyzeteket, a bohókás lovakat és a társaságot. Mivel abszalút nyílt, extrovertált személyiségű, így esetenként rájön a sok-sok beszédhetnék, főleg ha sokan veszik körbe. Ám sosem pletykázik, nagyon megbízható legyen szó titokról vagy meglepetésről.   Testvérek: van két bátyja, 8 éves (foglalva) és 10 éves (igényelhető,fehér pegazus) Egyéb rokonok: apja (igényelhető), anyja (igényelhető) Előtörténet: Mint egy pegazushoz illik, ő a Hitoma-hegység lánya, hisz ez a szárnyas lovak mekkája, otthona. Szülei mindketten a Katopyris ménes tagjai voltak. Ma már más a helyzet. Apja megbecsült harcos volt, anyja kém. A két mén születése és nevelése gyengítette az anyjukat, így átlagos taggá vált. Persze ez fájt a családnak, de mindenük a csikóik, így amíg a ménes menedékét élvezték semmi sem fájt igazán. A szülők együtt nevelték a fiúkat, természetesen döntés elé állítva őket, hogy harcosok vagy kémek szeretnének-e lenni. Mindketten a kémkedést választották. Apjukat akkor érte a nagy csalódás, mikor kiderült, hogy fiai hitványul végzik a munkát, egyrészt nem volt megfelelő adottságuk hozzá, másrészt nem örököltek semmi komolyságot/érettséget...akkoriban. Azóta ez is megváltozott. Persze ennyi szégyen is elég volt apjuknak, fájt a hatalmas seb az önérzetén, hogy ilyen lovakat nevel. Kilépett hát a ménesből és vándornak állt. Pedig nem kemény, mindenki szerette az "óriát" amikor a fiatalokkal foglalkozott. Másoknál olyan eredményes volt, csak saját ivadékai hagyták cserben, az is lehet, hogy nem adott nekik elég időt a bizonyításra, vagy túl sokat várt el tőlük. Egy évvel a vándor élet után megszületett Zafira. Akkor fogant meg mikor anyja győzködte apját, hogy maradjon. Nem sikerült, így Zafira szinte apa nélkül nőtt fel. Őt egyedül az anyja, testvérei és a ménes nevelte. Nagyon jóban van a bátyjaival, főleg a fiatalabikkal. Minden olyan szépen és derűsen indult. Voltak akik ismét hinni kezdtek Zafira testvéreiben, mert a határői feladatban önmagukra leltek. Együtt lóghattak és poénkodtak, miközben kémlelték a területet. Zafira is büszke volt fivéreire, ám ő sosem akart komoly szerepet betöltei a ménes ranglistáján. Apja nélkül sokszor magányosnak érezte magát. Anyja figyelmét szüntelenül élvezhette, de ő többre vágyott! El-el csatangolt, hogy találkozzon apjával, aki idővel magával ragatta a vándorok világába. Zafira teljes mértékben megbocsátott neki, amiért elfutott a felelősség elől. Olyan érdekes és szép volt a hegységen kívüli világ, hogy Zafira egyszer nézett maga mögé. Testvéreivel néhanapján összefut, érdeklődik anyjáról, aztán tovább áll. Így telnek napjai.

2016.08.14. 16:27 Nin

Név: Alkyrie /Alk, Alky/ Nem: mén Kor: 3 év Ménes: Alios Rang: tag Külső tulajdonság: Alkyrie még nagyon fiatal, ebből adódóan testi adottságai még fejlődésben vannak. Jelen pillanatban sem alacsony mén, de valószínűleg még nőni fog egy keveset. Szürke szőrén fekete jegyei már felvették végső formájukat, azok nem igen fognak változni. Lábain fekete harisnyás jegy látható. Fehér szemei alatt orra és pofája sötétszürke-fekete, többi testrésze (világos) acélszürke, néhol egy kis almásderes beütéssel. Lapocka és felkar között egy koromfekete motívum található mindkét oldalon. Olyan mintha egy görbült villám lenne, de ő maga sem tudja mit jelképez. Emellett nyakában megtalálható egy fonott kötél, melynek végén madárkoponya lóg. Alkatát tekintve amolyan angol telivéres, de mindenképpen sportos, mozgékony alkat.  Belső tulajdonság: Alkyrie egy hiperaktív, játékos kamasz. Nagyon szórakozott jelleme van, sose fogy ki a szufla belőle. Nála nincs olyan, hogy rossz napja van, ő mindig vidám és mosolygós. Nagyon kíváncsi és tanulékony, ezért gyakran elkószál erre-arra. Nem is inkább bátor, hanem vakmerő, hisz nem igen tudja még, hogy mitől kéne tartani és mitől nem. Anyjának általában szót fogad, de ha megmakacsolja magát akkor szeret rosszalkodni. Mindenkivel barátságos, nem nézi, hogy idős vagy fiatal, neki egyre megy, csak tudjon kergetőzni az illető. Ennek megfelelően kicsit nehéz levakarni, de mivel jól nevelt ezért egy erélyes szó megteszi nála a hatását. Nagy dumás a kis mén, s a kancázás fortélyait is tanulgatja. Van akinek gyorsan fárasztóvá válik a jelenléte, van akit sikerül ismét csikóvá varázsolnia.   Testvérek: - Egyéb rokonok: Anyja (Alios tag, igényelhető) Apja(vándor,pegazus) Előtörténet: Bár Alios ménesbe született, félig vándor, apjának köszönhetően. Anyjával él, apját eddig háromszor ha látta, mert sosem tud olyan messzire elmenni, hogy megtalálja. Alkyrie csupán 3 éves, így még nem élt meg sok kalandot, de igyekszik gyűjteni az emlékezetes pillanatokat. Anyjának első csikójaként minden figyelmet megkap. Az Alios ménesben mindenki szereti, még ha néha sok is belőle. Anyja talpraesett szülő, csak szépre és jóra tanítja fiát, akárcsak a ménes többi tagja. Apja is nagyon kedves, csak ő vándor és komoly konfilktusokba keveredik, így neki összetettebb a személyisége. Anyját is érdekli, hogy mi van párjával, ezért havonta egyszer elhagyja az aliosi területet. Ezt Alk is jól tudja, anyja mégsem engedi, hogy elkísérje. Egy éves korában kapta egy idegen pegazustól a nyakában lógó koponyát. Állítólag az apjától van, de semmi üzenetet nem csatoltak hozzá. Alky hűségesen hordja, és célja, hogy kiderítse pontosan kinek a fia is!

2016.08.11. 14:46 Ivory

Név: Ryllae (ejtsd: Rillé) Nem: kanca Kor: 5 év Ménes: Vándor Rang: Vándor Külső tulajdonság: Ryllae kemény és tüzes kanca: mely nem csak a személyiségére, hanem külső megjelenésére és mozgására is igaz. Kinézetében nincs semmi különleges: egyszerű, aranysárga szőrű ló, csupán szemeinél tűnik fel pár érdekesebb, szeplőszerű folt. Sörénye és hosszú farka ébenfekete, ahogy lábai és ajkai is. Ám egyszerűségében rejlik minden bája, s az összhatás teszi széppé. Formás alkattal rendelkezik, s izomzata némely ménével is felveszi a verseny.  Belső tulajdonság: Ryllae nem tartozik a legkönnyebb természetű lovak közé: makacs, önfejű és rendkívül lobbanékony. Ha valami vagy valaki nem tetszik neki, azt ki is rakja a kirakatba: arcán az érzések elárulják nemtetszését, nehezére esik megjátszania magát. Ilyenkor csípős nyelvét is beveti, s nehéz zavarba hozni akkor is, ha valaki visszaszól neki. Az élet önállóságra nevelte, így nem kell félteni: megtudja magát védeni mind szóban, mind fizikailag. Büszkesége többnyire útjába áll annak, hogy meghunyászkodjon a nála erősebb ellenfelek előtt, így sokszor keveredik meleg helyzetekbe, de találékonyságával könnyedén kivágja magát. Testvérek: igényelhetőek féltestvérei! Egyéb rokonok: apja (igényelhető, Laynarvis tag), anyja (igényelhető, Alios tag) Előtörténet: Apja tősgyökeres Laynarvis tag, akárcsak a nagyapja is. Elkötelezettek voltak a vezetőség felé, s emellett roppant büszkék… végtelenül büszkék. Apja egyik éjjeli kimaradása során keveredett össze egy mutatós kancával, ki viszonozta a közeledését és a tüzes éjszaka gyümölcse egy tüzes kiskanca lett: ki nem más, mint Ryllae. Édesanyja rövid időn belül rájött, hogy áldott állapotban van, s szégyellt visszamenni méneséhez, hol már aggódva várta a szülei által neki kiszemelt mén. Elmenekült a világ elől, azonban a Laynarvis hódító többé sem kereste fel a kancát, ki jobbnak is tartotta, hogy a vemhesség titok maradjon. Ugyanis megegyeztek az elején, hogy kapcsolatuk csupán futókaland. Így hát Ryllae anyja nem volt róla meggyőződve, hogy az apa örülne a csikónak… Féltette magát és a hasába rugdalózó picit, hisz úgy gondolta, hogy a mén hevessége nem csak a szerelemben mutatkozna meg, hanem abban is, ha haragra gerjedne. Pár hónapig nevelte egyedül, nagy nehézségek árán a kancacsikót, kin hamar megmutatkoztak apja vonásai. Ez a pár hónap kellett anyjának, hogy eldöntse mit akar: visszamenni az Aliosba. Innentől egy idős vándor nevelte a kicsit, kit anyja megesketett, hogy sosem beszél senkinek arról, hogy Ryllae-nak és neki köze van egymáshoz. További képek: -

2016.08.11. 11:31 Ivory

Név: Yekka Nem: kanca Kor: 6 év Ménes: Vándor Rang: Vándor Külső tulajdonság: Külsője, bohókás színeivel tükrözi személyiségét is. Teste nagy része világosabb katonazöld, mely lábainál kékesbe fordul. Hullámos sörénye és farka egyszerű sárgásbarnák. Ahogy apró testéhez viszonyítva nagy szárnyainak egy része is, melybe fokozatosan fekete vegyül, a szárnyvég tollai pedig fehérbe fordulnak át. Borostyán szín szemei között, széles fehé hóka húzódik. Belső tulajdonság: Yekka egy szórakozott pegazus, ki szeret új lovakkal megismerkedni, s ami még ennél is fontosabb: szórakozni. Nála sohasem áll meg az élet egy pillanatra sem, mindig van ötlete arra, hogyan rázza fel társait. Olykor meggondolatlan és hirtelen, de később hibáit képes belátni, na de nem tanulni belőlük! Igen sértődékeny hölgy hírében áll, ki nem viseli el a sértéseket, ám a dícséretre is zavarba jön, így nehéz vele bánni. Szórakozottsága nyomán előfordul vele, hogy figyelmetlen s idegesítően értetlenné válik ilyenkor: mindent a szájába kell rágni. Sokszor ez annak következménye, hogyha feladatot kap fél, hogy mindent elront: hiszen miután eljöttek testvéreivel a Katoprisből csak magának élt. A vándor lét nagy mértékben formálta személyiségét: ideje nagy részét a cserfes kanca egyedül tölti. Hogy ezt miképp lehet átvészelni? Yekka megoldja! Őt nem zavarja, ha nincs a közelben senki, számára elég egy szimpatikusabb fa, vagy éppen egy arra járó süni: s képes neki elregélni egész napját. Szeret egyedül élni, talán már meg is szokta. Számára nincs megállás, folyamatosan jár s kel Seminarya szerte, hisz kíváncsi természete hajtja.   Testvérek: Faolem (bátyja, igényelt), Zephüros (bátyja, igényelt) Egyéb rokonok: Xenia (anyja, igényelhető) Előtörténet: Katopyris szülők harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Nehéz dolga volt vele szüleinek, hisz bátyjainak szeretett volna csak megfelelni: ami viszont nem volt a legjobb választás. Testvéreire már csikó korában is felnézett, és mindig velük lógott, melynek hozománya az lett, hogy elhagyták a ménest. Fiatal volt, s tetszett neki, hogy szabadok lesznek és minden szabad lesz, és nem kell senkinek sem megfelelni, csak maguknak! Kezdetben együtt barangoltak, majd elszakadtak egymástól, melyet talán legjobban Yekka szenvedett meg. Ám megszokta a szabad életet, s nem is vonza más ménes: ennek fő oka, hogy nem tud egy helyben megmaradni, s mindig mozgásban van. Minden tájat meg akar látogatni, s mindent látni akar a világ csodáiból.   További képek:

2016.08.10. 20:43 Kitty

Név: Sethekiel Pantau (Seth) Nem: mén Kor: 8 év Ménes: Cornus Rang: harcos Külső tulajdonság: Két legszembetűnőbb védjegye a fején díszelgő, széles agancsa és egy pár hatalmas szárnya. Tetszetős külsővel és egyben tipikus harcos testalkattal rendelkezik. A hosszú évek alatti kemény edzés megtette a hatását, acélos, erőtől duzzadó, formás izomzattal büszkélkedhet. Rendkívül jól és sebesen repül, de legalább ilyen gyorsan és ügyesen mozog a földön is, jó reflexekkel rendelkezik. Ha csak teheti, harc közben inkább mellőzi agancsának használatát, ugyanis jobban szereti a "tisztességes harcot", viszont ha mégis szükségét érzi, komoly sérülést tud okozni vele. Erős patáival gyors, pontos és erőteljes rúgásokat ad, de szárnyainak is jó hasznát veszi az összecsapások során. Belső tulajdonság: Harcos mivoltából fakadóan bátor, megfontolt és segítőkész. Már kinőtt a "kíváncsi kalandor korszakból", tapasztalatait pedig gondosan elraktározta. Számára elsődleges a ménes védelme, de nem ugrik neki minden jött-mentnek gondolkodás nélkül. Előbb felméri, kivel is van dolga, és aszerint cselekszik. A rangban felette állókhoz hűséges, a nála bölcsebbek tanácsait meghallgatja és rendszerint meg is fogadja. Gyakran előre lát dolgokat, de ezek amolyan spontán jött megérzések, nem tudja irányítani őket. Határozott, kiegyensúlyozott személyiség, nem fél hangoztatni a véleményét, ellenvetését, de ezt sohasem tiszteletlenül teszi. A végletekig megbízható, felelősségteljes mén, akire lehet számítani. Létezik egy másik oldala is, ez pedig a vicces, örökvidám Seth, aki imád a barátaival lenni és szórakoztatni a "közönségét".   Testvérek: Shaen (húga, igényelt) Egyéb rokonok: anyja (igényelhető), nagybátyja (igényelhető) Előtörténet: A Cornus ménesbe született, szülei első csikójaként. Kiscsikóként nagyon izgága, kíváncsi természet volt, aki mindenbe beleütötte az orrát. A felnőttek nem győzték elhajtani maguktól, de ez sosem szegte kedvét. Szívesen indult felfedező hadjáratokra, gyakran követte a harcosokat útjaikon. Felnézett rájuk, ő is olyan akart lenni, mint azok a nagy, erős harci mének. A családja szellemhívő volt, így részt kellett vennie különféle szertartásokon, de ő csikóként nemigen hitt az efféle hókusz-pókuszokban. Pedig hányszor hallotta, hogy “Ez a csikó nagy dolgokra hívatott”, de ezt egészen addig nem vette komolyan, amíg meg nem látott életében először egy szellemet. Képes volt beszélni vele, kérdezgette a múltról, ám amikor egy ártó szellemmel akadt össze, úgy megrémült, hogy elzárkózott az egész szellemesdi elől és feladta képességét. Ő legalábbis ezt hitte, de nyilván egy képességet nem lehet csak úgy feladni. Seth viszont semmire nem emlékszik ebből az egészből, mintha meg sem történt volna, olyan régen történt. Az emlékei attól az időszaktól tiszták, amikor megszületett a húga, Shaen. Hogy imádta játszani a védelmező bátyó szerepet! Végül aztán felnőtt, és kész volt beteljesíteni régi álmát, hogy a ménes kiváló harcosa legyen. Minden erejét ebbe a célba fektette, és meg is lett az eredménye. A második nevét akkor kapta a családjától, amikor egy összetűzésben megmentett egy Cornus csikót, aki betévedt a harctérre és kis híján megölték. Ettől fogva lett a becses neve Sethekiel Pantau.   További képek:

2016.06.29. 12:09 Aquine

hopp, bocsánat, Sekhmet képe:

2016.06.29. 12:08 Aquine

Név: Distance Demon  Nem: mén/csődör Kor: 6 év Ménes: Alios Rang: tanácsadó Külső tulajdonság: Erős, izmos, normális testalkatú mén, se túl magas, se túl alacsony. Ereje teljében él, lábai kecsesek, nyaka erősen izmolt. Nagyon gyorsan vágtázik, ugróképessége is különleges, fizikailag nagyon egészséges. Sötét színe a nyári napsütésben kicsit kávébarnásnak látszik, télen pedig teljesen fekete egy foltot kivéve. Homlokán madár alakú fehér folt öleli körül szemeit, mintha jelképezné éles sasszemeit külsőleg is. Szőre hosszú, selymes és hullámos amibe nagyon könnyen belekap a szél. Amikor kiáll egy dombtetőre, mintha egy dicsőséges szobrot látnának messziről, fejét magasan tartva kémleli a messzi tájakat és fürkészi a területeket. Szeme ugyan sárga színű, de egy olyan lovat látnak benne, aki felelősségteljes és odaadó ménestársai iránt. Belső tulajdonság: A háború közelsége nagyon láthatóan érintette meg. Egyre többet mászkál a határok között és lép át szokásától eltérően más ménesek területeire. Nagyon éber és éles szemű, már messziről meglát mindent. Vigyázó szeme tényleg mindent láthat, mert baj esetén rögtön ott terem ménese területén. Vannak olyan megbízható ösztönei, amik megérzik a sötétség közeledtét. Ő nem szeretne rosszban lenni egyik ménessel sem, így a ménesvezérekkel diplomatikusan és általában  barátságosan bánik. Más ménesbelieket is igyekszik eltűrni. Rendkívül komoly személyiség, bár türelmének is van határa, nehéz kihozni a sodrából. Ha fel akarják cukkolni, általában kudarcot vallanak mert azokra a lovakra rá sem hederít, nem válaszol a kérdésekre, csak akkor amikor az illető megérti: nem megy semmire. Az Alios ménes többi tanácsadójával és tagjával jó barátságot kíván ápolni, mert szentül hiszi hogy a háborúban nem muszáj magunkra maradni ha össze is tarthatunk. A vicces megjegyzéseken leggyakrabban elmosolyodik, vagy ugyanolyan komolyan mond vissza egy frappáns választ, de ritkán nevet igazán. Sőt. Eddig nem is sikerült nevetésre ösztökélni, ő túl sok komorságot tapasztalt az eddigi világban. Egyetlen gyenge pontja az, ha elcsavarják a fejét. A tudata nem engedi hogy kívülről megváltoztassa viselkedését egy kanca iránt, de tudatalatt úgy hoz döntéseket, hogy esetleg neki is kedvező legyen. De ez szerencsére kevésbé fordul elő, mert neki nagyon nem egyszerű megfelelni. Így ez még nem is sikerült senkinek. Ami még említésre méltó, hogy jó barátságot ápol a hollókkal, varjakkal, de erről kicsit később...   Testvérek: Sekhmet (húga, igényelhető, egy évvel fiatalabb) Egyéb rokonok: meghaltak. Előtörténet: Demon élete elég tragikus volt. Már csikókorában rosszul kezdődött minden. A Lyacon-erdőségek közepén született. A legjobb hely. A Lyacon tényleg elátkozott hely lehet. Anyja majdnem belehalt a szülésbe, kevésen múlott az élete. Apja is tanácsadó volt az Alios ménesben, ezt későb anyjától tudta meg. Egy ideig békésen éltek, bár Demont állandóan kiközösítették, mert féltek tőle. Féltek a lyacon-i méntől, így nem mertek a közelébe menni. Ez eléggé elszomorította őt, de élte mindennapjait. Egy évvel később megszületett húga, Sekhmet. Születésébe most már bele is halt anyjuk, emiatt nehezebb lett a család élete. Sekhmet volt az, aki állandóan játszott, barátkozott, kicsit más volt mint ő. Őszintén, tudta hogy ez nem helyes, de irigyelte őt azért, mert őt soha nem taszították ki. Ennek ellenére szerették egymást. Csak most jött a trauma. Apjukat megölte egy lyacon-i Örökvaló, így nekik menekülniük kellett. Valójában Distancenak kellett bujdosni, mert most már végleg féltek tőle. Annyira, hogy anyák gyermekeiket húzták el mellőle, hogy már súgdolóztak, ha megjelent valahol és félelmetes teremtménynek látták. Olyannak, mint az Örökvalók. Distance teljesen magába fordult és ráeszmélt gyerekszemmel: a világ csak addig lyan amilyen, amíg nem látja valaki azt, ahogy megölik apját, amíg nem tapasztalja meg a gonoszságot, amíg nem látja, hogy a lovak mind-mind rossz formák alapján élnek, a félelem és a féltékenység mindenkiben benne van. Bánatában a Lyaconba, szülőhelyére menekült és ott élt egy jó ideig. Egyetlen társasága a sötét madarak voltak, akik nem taszították el és tudott játszani velük. Rájött, hogy ők sem szörnyetegek, csak mert úgy tekintenek rájuk hogy a "halál madarai". Ezen felbátorodva kilépett borongós életmódjából és elhatározta: nem számít olyan ló véleménye, aki nem ismeri belülről. Az előítéleteket félresöpörvén elfeledte múltját és bízott a jövőben. Ahogy visszaért ménese területére, Sekhmet rikongatva futott hozzá. Talán itt volt az a pont ahol életében először nevetett fel. Éveken keresztül szolgálta ezentúl a ménest, egészen addig, ameddig hatalmas örömére hivatalosan is kinevezték tanácsadónak. Azóta mindent megtesz ami tőle telik, és ő és Sekhmet ma is az Aliosban élnek. Ami pedig a hollókat illeti, hát azok bizony néhányan vele maradtak.    További képek:

2016.06.24. 17:40 Kitty

Név: Annabelle Nem: kanca Kor: 5 év Ménes: vándor Rang: vándor Külső tulajdonság: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Annabelle nem Seminarya egyik leggyönyörűbb kancája. Kivételes szépségét kevés ló hagyja figyelmen kívül, előnyös külső adottságai ugyanis igen szembetűnőek. Formás alakjával, finom vonásaival, szemet gyönyörködtető, kecses mozgásával és nemes tartásával pillanatok alatt képes elcsavarni a mének fejét, de a legegyedibb ismertető jele a homlokán díszelgő drágakő, aminek érdekessége, hogy vele együtt született. Valami csoda folytán a kő színe időnként megváltozik, és ilyenkor a szemei is pont ugyanabban a színben ragyognak. Belső tulajdonság: Annabelle nem az a fajta kanca, aki túl gyakran szorul mások segítségére, a vándorként töltött évek ugyanis kellőképpen megedzették. Rendkívül makacs, leginkább a saját feje után megy, ha eltervezett valamit, akkor senki és semmi nem állíthatja meg. Emllett elragadó személyiség, könnyen szerez barátokat, de gyakran szívesebben van inkább egyedül. Sokan azt hiszik, hogy hiú és fellengzős, de nem is állhatnának messzebb a valóságtól. Inkább szerény és visszahúzódó, hacsak teheti, beleolvad a környezetébe, és a saját gondolataiba mélyed. A lopakodás mestere, ha akarja, észrevétlenül végig tud osonni az erdőn. Aki megismeri, az rájön, hogy hatalmas szíve van, ami miatt olykor megbízik olyanokban is, akikben nem kéne, de azért nem olyan könnyű manipulálni, meg van a magához való esze. Páratlanul használja másokkal szemben talán egyetlen igazán hatásos 'fegyverét': a báját. Egyesek szerint ő egy olyan kanca, aki ha akar, mágia nélkül is meg tud igézni.   Testvérek: Kara-Khan (féltestvére, igényelt) Egyéb rokonok: lehetnek ismeretlen rokonai (igényelhetőek) Előtörténet: Vándorként született, vándor szülők csikójaként. Leginkább az anyja nevelte, miután az apja folyton kóborolt valamerre, gyakorlatilag alig látta. A szülei ennek ellenére viszonylag jól kijöttek egymással, azonban egyszer valamin csúnyán összekaptak, és az apja végleg ott hagyta őket. Annabelle minden napja a túlélésről szólt, ezért meg kellett tanulnia olvasni a nyomokból, hogy a ragadozókat elkerülje, és olyan ügyesen rejtőzködni, hogy még az anyja se vegye észre. Szeretett volna más csikókkal barátkozni és játszani, de erre csak ritkán nyílt alkalma vándor mivolta végett. Négy éves korában az anyját súlyosan megsebesítette egy medve, de még mielőtt meghalt, az utolsó szavai ezek voltak Annebelle  felé: "Van egy féltestvéred." Ezek a szavak csengtek a fülében, amikor elindult, hogy megkeresse (valószínűleg) az egyetlen életben maradt rokonát Seminaryán.   További képek:

2016.05.03. 11:48 Aquine

Név: Ferox (vad, erőszakos) Nem: mén/csődör Kor: 6 év Ménes: Laynarvis Rang: tag Külső tulajdonság: Nagy és robosztus, hosszú oroszlánfarkának és széles szárnyainak köszönhetően, Durva, határozott arcvonásai még keményebbé teszik. Nagyon magas, büszke kiállású mén, aki nem tűri ha sértegetik. Fakó pej színéhez jól passzol sötét, szinte fekete sörénye. Lábai keselyben végződnek, teste nagyon jól izmolt. Így lábai is rendkívül erősek. Szeme azonban olyan világos, mintha nem is lenne szemszíne. Pupillája körül olyan halvány a sárga szín, hogy messziről valóban fehérnek látszik.  Belső tulajdonság: Ahogy kinéz, olyan belül. Nem igaz rá az sem hogy "csupa izom, semmi ész", de ettől még makacs, büszke, kissé öntelt, erős és durva harcos. Neve is tökéletesen illik rá. Keresi ugyan a kutat, de nem ennek szenteli életét. Persze, jó ha megtalálja, de nem ez az életcélja. Apjára sohasem nézett fel, való igaz, de anyját, húgát és Aliandrát még le is becsüli. Testvérével elégedett, nincs komoly problémája öccsével. Ellenben nagy kancavadász, szereti szédíteni őket. Az összes balhéba belemegy, sokszor kever maga is perpatvart. Imádja ha a figyelem középpontjában van, ha az ő dicsőítéséről van szó, néha eltúlzottan meséli el a történteket. Röviden ő az a tipikus "rosszfiú", akit nem érdekel mások érzelmi világa. Helyzetben is elég keményen és érzéketlenül dob oda egy beszólást másnak. Bár vannak, akiket eltűr maga mellett, sőt, kifejezetten bírja őket, velük sem viselkedik másképp.   Testvérek: Ayred, Hepatica (igényeltek) Egyéb rokonok: apja meghalt, anyja Niletha, nagynénje Aliandra (igényeltek) Előtörténet: Már csikókorában sem tűrte Hepa viselkedését azzal a "nebántsvirág" lelkével. Mindig Ayreddel vagy apjával volt, anyját sem szerette. Nem szerette, hiszen Hepaticát védte mindig, ugyanezt tette Aliandra is.  Már teljesen beilleszkedett a Laynarvis szétszórt és sokszínű társadalmába. "Ha a Laynarvis ménes nem lenne" gondolta "akkor nem létezne még egy ilyen vidám társaság sem. Hisz a tisztavérű ménesek mind ollyan egyhangúak! ". Ayred érzelmi kitöréseit sosem értette, ahogy azt sem, hogy miért foglalkozik ennyit Nilethával. Mikor Ayred nem mondta el jelentését apjuknak a megszökött Hepaticáról, ő maga indult el utánajárni a dolognak. Ő is csak azt látta, hogy békésen legelésett a Forsante gyűrűjében. Visszatért bosszúsan a ménse területére. Miután apja meghalt, Hepatica meg átszegődött a Forsante ménesbe, még kevesebbet foglalkozott anyjával és inkább a többi ménestaggal és testvérével volt. Már elég jó "barátságot" kötött a ménes azon felével, akik a hírhedtebb kategóriába tartoztak. Még mindig haragszik húgára árulása miatt, így ha találkozik vele, megesküdött hogy et a tudtára is adja...

2016.04.26. 20:57 Arvael

Név: Dalavesta Nem: kanca Kor: 6 év Ménes: Cornus Rang: alárendelt Külső tulajdonság: Alacsony termetű, a többi kancához képest zömökebb és erősebb felépítésű, felesleges súly nem igazán lapul meg rajta  annak ellenére hogy, nehezebbnek tűnik nembeli társainál. Rövid lábai arányosan viszonyulnak testéhez, nyaka talán az, amely vékonyabb benyomást kelt keskeny mellkasa miatt. Fejét két kicsi, szürke agancs díszíti, végződésük kékes árnyalatúvá változik át. Éj fekete gombszemei közt egy csepp alakú zafír ékeskedik, ami születésénél fogva homlokán díszeleg. Sörénye és farka egyaránt hullámos és fehér, színük egy-két árnyalattal világosabb a testét befedő bundánál. Csüdjénél meghosszabbodott szőre hasonló a még régebben élt egyszarvúékhoz, amely egykoron elmaradhatatlan dolog volt egy unikornison. Belső tulajdonság: Tisztában van erősségeivel és gyengeségeivel, így mindig arra törekszik, hogy abból amiből nem igazán jeleskedig kompenzálja azzal amihez ért, és szereti is csinálni, még ha ehhez be is kell piszkolnia látszólag ártatlan lelkét. Kétféle csoportot lehet felfedezni körülötte; azok akikkel jóban van, vagy éppenséggel gyűlölik egymást. Nem válogat, nem könyörög senki szeretetéért vagy kedvességéért, és ezt másoktól is elvárja vele szemben, utána nem sértődik meg, sőt, egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy kinek is kéne megfelelnie, míg magával meg van elégedve nem számít mások véleménye. Szánalmasnak tartja a felesleges jó pofizást másokkal, ha tudja hogy legbelül ki nem állhatják egymást. Ezt gyakran mások szemébe is mondja kerek perec, attól függetlenül milyen helyzetbe hozza a másikat. Ezek után biztos az esett le mindenkinek, hogy milyen beképzelt és nem törődöm. Mégis van benne valami, mert egészséges egocentrikus benne is ugyan úgy megvan, ahogy a nem érdekel stílus is, de nem akkora mértékben mint azt hinnénk. Számára egy sakktábla az élet, ahol el kell dönteni hogy ki is szeretnél lenni; a játékos vagy a bábu. Gyakran külső tulajdonságait kéri segítségül, hogy valakiből kiszedjen ezt-azt, nem fél kimutatni foga fehérjét. A hófehér szépség alatt lapul pár titok, emellett elég rosszmájú, ám furcsa módon nem gúnyos és nem szokása ok nélkül sértegetőzni. Mindenkivel olyan, amilyenek ők vele. Ez alól nincsen kivétel. Gyengesége a túlzott fanatizmusa, akit kedvel hajlamos az őrületbe kergetni állandó kérdéseivel és békén nem hagyásaival. Testvérek: Vanalgur (öccse) Egyéb rokonok:- Előtörténet: Kardomias, azaz apja, a Cornus méneshez tartozott, míg anyja Laime, egy egyszerű vándorként élt. Szerelmük kezdettől fogva átkozott volt, ugyanis Laime apja gyűlölte a Kardomias ménesét, ezért az elején megmondta lányának, hogy mondjon le a szerelméről. A fiatal kanca azonban megtagadta apja parancsát, és még aznap elszökött párjához, hogy együtt éljék le boldogan az életüket. Vagyis ezt tervezték. Pár év elteltével megszületett az első csikójuk, Dalavesta. Kicsinyüket hatalmas szeretetben nevelgették a méneseben, úgy tűnt csodás életüket semmi sem ronthatja el, amit fokozott az is, hogy két évvel később megszületett az újdonsült családtagjuk is, Vanalgur. Egy nap azonban minden megváltozott. Laime apja ismét megjelent egy éjjel, és elszörnyedve látta, hogy lányának egy Cornus-tól születtek csikói. Abban a pillanatban elhatározta, hogy megöli apjuk a és a kicsiket,hogy lányát visszakaphassa és olyan ménnek adhassa, aki meg is érdemli. Terve azonban kudarcba fulladt mert Kardiomas időben észbe kapott, ahogyan a fölé magasodó alak agancsait épp rá meresztette, álmából fölkeltve. Hatalmas küzdelem vette kezdetét, lassan úgy elfajultak a dolgok, hogy a harc élet halál kérdésévé vált. Laime könyörögve üvöltözött nekik hogy hagyják abba, mert megölhetik egymást, de mintha falnak beszélt volna, folyatták tovább a küzdelmet. A kanca reménykedve közelítette meg őket, ám az ütközetbe belefelejtkezett mének agancsai egyenest a kancába fúródtak. Az egész ménest felkeltő hangzavar hirtelen elhalkult, síri csönd lepte be az erdőt, mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Kardomias és apja tehetetlenül figyelte Laime halálát, akinek utolsó kérése az volt, hogy béküljenek ki, és soha többé nem vitatkozzanak. A napokon át gyászoló két mén, nem tartották be ígéretüket, egymástól messzire elvándoroltak. Kardiomas megkért egy fiatal kancát, hogy vegye szárnya alá két gyermekét, aki szíves örömest elfogadta az ajánlatot, ám sajnálattal nézte végig ahogy egy apja elhagyja gyermekeit, hogy elfeledhesse múltját. Nem volt tőle a legjobb választás, ám a pillanat hevében mindenből elege lett, majd eltűnt. Azóta jó pár év telt el, Dalavesta tett pár olyan dolgot, ami miatt kitaszították maguk mellől , míg le nem süllyedt az alárendelt rangig. Nem is bánta soha sem, hogy mindenki lenézte őt és kegyetlenül bántak vele, egyedül ürességet érzett, fájt neki hogy apja otthagyta őket, csak is magára gondolva, nem pedig arra, hogy a jövőben mi lenne jobb nekik.

2016.04.24. 18:30 Kitty

Név: Amira Nem: kanca Kor: 5 év Ménes: Laynarvis Rang: tag Külső tulajdonság: Első látásra egy büszke, nemes ló benyomását kelti. Mozgásából is ez látszik, hiszen minden lépéséből sugárzik az elegancia. Gyönyörű küllemét az anyjától örökölte, de apja rendkívüli ereje is ott lakozik benne. Feje magasan illesztett, finom csukafej, melyet szépen ívelt nyakán hordoz. Szürke szőre a pofájánál és a lábainál sötétebb színre vált, a szemei környékét és szárnyai végét arany színű minta díszíti. Hosszú, sötétbarna sörénye az füleinél apró, fekete szarvacskákat rejt. Farka leginkább egy sárkányéra emlékeztet, hatalmas, erős szárnyai segítik a villámgyors haladásban és ügyes manőverezésben. Belső tulajdonság: Amira egy intelligens, bátor és felettébb szókimondó kanca. Szeret csipkelődni, de ezt nem mindig rosszindulatból teszi. Harc terén igazi tehetség, bár ezt kevesen nézik ki belőle; gyakran rá is fáznak. Otthon érzi magát a levegőben, nyaktörő manővereinek csak a látványába bele lehet szédülni. Magabiztos, határozott és meglehetősen szabadszellemű személyiséggel bír; csak azokat a szabályokat tartja be, melyeknek értelmét látja, a parancsolgatást nem tűri. Vannak szeszélyes időszakai, de ha jó hangulatában találják, egész kellemes társaság. A szíve mélyén jólelkű, bár a kedves, életvidám énjét leginkább azoknak mutatja meg, akikkel jó kapcsolatot ápol. Viszonylag nehezen enged közel magához másokat, de akit a bizalmába fogad, azért bármire képes. Ritkán mutatja ki az érzéseit, mert nem akarja, hogy gyengének tartsák. Testvérek: nincsenek Egyéb rokonok: nevelőapja (igényelhető), nevelőanyja (igényelhető) Előtörténet: Amira egy gyönyörű, kecses vándor pegazus és egy erős, robosztus testfelépítésű, kosszarvas Laynarvis tanácsadó lányaként jött a világra. Mielőtt Amira megszületett volna, az anyja csatlakozott a Laynarvishoz, de bizonyos szabályokhoz való hozzáállása még ehhez a méneshez mérten is erősen kifogásolható volt. Ez a ménesvezérnek egyáltalán nem tetszett és a sokadik húzása után el akarta zavarni a ménesből, ám Amira apjának sikerült elsimítania az ügyeket. A többi ménestagnak azonban cseppet sem tetszett ez a fajta kivételezés. Amira születése után nem sokkal a többi Laynarvis súlyosan megsebesítette az anyját, kihasználva párja tanácsadói teendők miatti távollétét. Amira végignézte az egészet. Nagyon meg volt rémülve, de minden áron meg akarta menteni az anyját, ezért elindult, hogy keressen egy unikornist, aki segít. A mén idő közben hazatért és látva, hogy a lánya eltűnt, kedvesét pedig halálos seb kínozza, égtelen haragra gerjedt. Mérgében megölt két merénylőt, mire a ménesvezér el akarta üldözni, de a mén ellenszegült. Amira találkozott a közelben egy vándor unikornissal, aki először ódzkodott attól, hogy Laynarvis földre menjen, a csikó rémületét látva azonban engedett. Mire odaértek, már késő volt; Amira anyja belehalt a sérüléseibe, apja pedig képtelen volt szembeszállni a hatalmas túlerővel és szintén elhunyt. Az elárvult kiscsikó teljesen össze volt zavarodva és kétségbe volt esve. Apja egyetlen barátja és annak párja vették pártfogásukba és nevelték fel.   További képek:

[53-34] [33-14] [13-1]