|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.23. 22:17 - |
* Szigorúan zárt (de tényleg:) ) * |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Nungal úgy látszott tudomásul vette, hogy a múltját már nem csak azok ismerik akikkel ő osztotta meg. Ugrott egyet fenomenális ügyességem következtében. ~ Idióta vagy mint mindig, Light! ~
- Jó vagy rossz értelemben furcsa? - Néztem rá félre döntött fejjel. - Néha többet gondolkozom, mint amennyit kéne. Ez veszélyes az unikornisoknál, a körülöttünk lévő energiák reagálnak a gondolatainkra, sokszor akaratlanul okozunk fájdalmat másoknak. - Mivel én láttam az ő múltját neke is joga van tudni, mit is csináltam én. - Egy lovat úgy öltem meg, hogy nem is tudtam mit csinálok. Az indák megvédtek… túlságosan is. - ~ Hmm… talán nem a többiek előtt kellett volna elmondanom ezt. Mondjuk Seele valószínűleg tudta. Kesmon meg… remélem nem hallotta. ~ |
 - Több? - horkantotam fel, de nem vártam választ. Némán vettem tudomásul, hogy két vadidegen ló is ismeri a múltamat..... és semmit se tehetek ellene. Ez van. A hirtelen áramcsípésre ijedten megugrottam kissé, de amikor láttam, hogy semmi bajom, nyugodtan elfoglaltam ak orábbi a helyem.
- Furcsa egy ló vagy te Light.... mi volt ez? - valóban ogaz hogy a Laynarvis unikornis furcsa volt, már csak azért is, mert egyáltalán nem volt ellenséges másokkal. És valahogy abszolút biztonságban éreztem magam mellette, nem volt meg bennem az a nyugtalanság, amit Zeth vagy Ragnarok mellett érzékeltem... amit elvárnék egy Laynarvis ló jelenlététől. |
Gondolataimból Seele hangja rántott ki.
- Hát én ebben azért kételkedem. Olyan látványos mutatványt nem tudok produkálni, mint te ez egészen biztos. Eddig bárhányszor próbálkoztam, mindig kudarcra voltam ítélve. - Fényeztem kicsit az egóját. Az igazat megvallva nem érdekelt. ~ Ha nem megy, akkor nem megy. Ez van. ~ Mostanság ritkák voltak a komolyabb sérülések, ezért remekül elvoltam komolyabb tehetség nélkül is.
- Igen, furcsa volt. Szólhattál volna, hogy álljak távolabb. - Nem tudtam, mit mondhatnék még. ~ Felkavaró volt és egy kicsit kellemetlen is. ~ Egyszerűbb a világot csak a saját szemszögedből nézni. Most néha bezavartak Nungal világnézete is. ~ Nehogy már úgy gondolkodj, mint ő! Már csak ez hiányozna neked... ~ Ő csak ekkor döbbent rá miről is beszélgetünk.
- Sajnálom. Azt hiszem ennél egy kicsit több volt. - ~ Nem hiszem, hogy tudni akarja, hogy az egész életét láttuk. Ketten is ugye. Ezt, hogy mondod el úgy, hogy… hát igen. Nehezen. Hátha elég neki ennyi. ~
Seele bosszantani kezdte Kesmont, melyen jót derültem. ~ Ne tagadd! Lerí rólad. ~
Újra a hátához érintettem az orrom. Mindkettőnket megrázott egy kicsit. ~ Á, a francba. A villám. ~ - Bocs, nem direkt volt. - Mentegetőztem. Örültem, hogy nem zavar el maga mellől. Anyámon kívül nem igazán érintkeztem más lóval, Ragnarokot leszámítva persze. ~ De ő ilyen téren nem számít. ~ |
Egy darabig csak álltam csendben, fél füllel hallgattam a szóváltást mellettem. Még mindig a gyógyult testem csodálásával voltam elfoglalva, pedig sosem voltam hiú, de egyszerűen annyira lenyűgözött az unikornisok mágiája. Esküszöm, mintha a szőröm is szebb lett volna, egészségesebb és szinte szikrázott an apfényben! De valószínűleg ezt már csak bebeszélem magamnak. Shade füleme súgott mondata rángatott vissza a valóságba.
- Hogy mondod? - pislogtam rá értetlenül. Ekkor Seele is utalsát tett a múltamra és elképedésem egyre csak nőtt - Látni a gondolataim? Hogy érted, hogy látni a gondolataim?! - talán a végére a hangnem kicsit agresszívebbre sikerült, de a múltam olyan dolog volt, aminek megosztását szeretem én eldönteni. Shade elég kedves volt velem és Seele is segített rajtam, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki akarom nekik önteni a szívem! |
 ~Engedd már el magadat egy kicsit Kesmon..Nungal tudja mi csinál..~próbáltam optimistán látni a dolgokat, de valahogy éreztem hogy igazából nem aggódásról van szó. Valami másról. Öröm volt látni Nungalt hogy újra tud repülni, és már nem fáj semmilye sem. -Köszönjük.-mosolyodtam el halványan a kancára. ~Először azt hittem átver. Manapság túl sok a meglepetés.~ Ám még mielőtt örülhettem volna az idegen közeledni kezdett felém, amit nem igazán tudtam felfogni. ~Mit akar?~pillantottam rá kérdő tekintettel. Ahogy odaért hozzám körözni kezdett körülöttem, majd feltett egy igen kínos kérdést.
-Mi? Hogy én? Pfff...ugyan már. Rá?-kapkodtam össze-vissza a fejemet zavartan. Azt se tudtam hogy mit mondok, leginkább csak a helyzetből akartam kimászni. |
 Felemeltem fejemet a pegazusról, majd magam elé meredtem. ~Érdekes volt nem? Nem hittem volna hogy ezzel jár a gyógyításom.~gondolni se tudtam arra hogy mi lesz, ha ezek után engem fognak felkeresni mint "gyógyító". ~Legalább beléraktál némi mágiját..Így irányíthatod is kedved szerint.~nevetett fel Primal gúnyosan. ~Hogy mi? Irányítottál bele mágiát?! Megbolondultál?!~kérdeztem vissza idegesen. ~Nyugalom csak vicceltem..vagy nem~mentegetőzött elhalkulva. Megráztam fejemet, hogy Primal szavai eltűnjenek. Jobbnak láttam ha inkább a többiekre terelem a figyelmemet, még mielőtt a tudatalattim újra megszólalna.
-Minden unikornis tud gyógyítani. Csak hinni kell benne.-kacsintottam rá a ménre. Nagy örömmel hallgattam hogy tetszett a többieknek a "mutatványom". Mit ne mondjak, jó hogyha dícsérnek.
-Ahhoz képest ügyesen megoldottad.-így van Seele játszd a kis ártatlant...Felpillantottam Nungal-ra ahogy kipróbálja magát, nagy boldogsággal. -Furcsa érzés volt látni a gondolatait, nem?-jelentettem ki a mének, jelezve hogy tudom azt hogy ő is átérezte.
-Szíves örömest.-biccentettem a kancának. ~Nem unod ezt a szerepjátékot..?~Tekintetemet hamar áttereltem a pegazus ménre. Lassú léptekkel közelebb mentem hozzá, majd kőrözni keztem körülötte. -Féltékeny vagy?-pillantottam rá oldlra billentettt fejjel. -Csak úgy sugárzik belőled ez az érzés.-mosolyodtam el, majd farkammal melegyintettem az orrát. |
Ő is inkább az eltávozását értékelte a Forsante vezérének. Magáról semmi mondani valója nem volt, így én sem osztottam meg róla semmit a hallgatóságunkkal. Válaszoltam volna az indával kapcsolatos kérdésére, ám ő már elkezdte a gyógyítást. A látvány valóban lenyűgöző volt, amit mindkét pegazus meg is említett. Elsötétült az ég ~ szóval ilyen hatása van a mágiájának. ~ Nungal sebeiből vörös virágok nőttek ki, én pedig tudat alatt aktiváltam a mágiám. ~ A virágok mindig merényletre készülnek ellenem… ~ Ám ezek teljesen a kanca irányítása alatt álltak. Továbbra is a hátának nyomtam az orrom, így könnyebben érzékelhetem, ha nem az ígértek szerint cselekszik, viszont ennek következményére nem számítottam.
Éreztem, ahogy Nungal emlékei rajtam is átszaladnak. Láttam az anyját, szavai nekem is fájtak, lenézése dühöt szított bennem. ~ Még a pegazusok között sem fenékig tejfel az élet. ~
- Sajnálom, ami veled történt. - Suttogtam a fülébe halkan, hogy csak ő hallja.
- Én nem tudok gyógyítani. - Néztem a kancára. ~ Ez a kijelentés így kicsit erős. ~ - Úgy semmiképpen sem, ahogyan te. Az indával bekötöttem a sebét. - Nem kívántam tovább részletezni ezen gyengeségemet. ~ Most mondjuk ez nem számít. A Forsantéban viszont mindig lenéztek emiatt. Chh… idióta csürhe! ~
Nungal felrepült, hogy kipróbálja “új” szárnyait, én pedig kíváncsian figyeltem őt. ~ Vannak farktollai is? Ez eddig fel sem tűnt. Jól álcázza őket. ~ Vigyorodtam el.
Nungal nagyon fel volt dobva Seele mágiájától. ~ Az elsötétítés nekem is megy! ~ Nagyon örültem a búrámnak, ebben a pillanatban. ~ Ne feledkezzünk meg, hogy olyan vihar régen nem volt Seminaryában. Villámlás, dörgés minden istennyila. Azt hiszem csak én nem áztam el, de több mint egy hétig rohangáltam áramos szarvval. ~ Kellett is nekem erre gondolni, az elektromosság végig rezonált a testemen, a szarvam körül koncentrálódott az energia, de az egész testemet beborították az energia kisülések. Szemem egészen kékes árnyalatot vett fel és látni lehetett benne a szikrákat. ~ Light hagyd abba, nem akarod őket eláztatni ugye? ~ Sikerült magam lecsillapítanom, így a közvetlen viharveszély is elült, én viszont még mindig sisteregtem egy kicsit. |
Kerek szemekkel néztem végig a gyógyítás procedúráját. Gyönyörű volt. Egy pillanatig sajnáltam is, hogy én nem vagyok képes ilyen szépségre... Miután Seele végzett velem, nem győztem ámulni. Nem fájt semmim, sőt, nagyszerűen éreztem magam! Körbefordultam, mindenhol megcsidáltam a sebek hült helyét. Még a tollaim is visszanőttek! Jobb voltam, mint új koromban.
- Elképesztő... - motyogtam, majd újra a kancára néztem - Nagyon köszönöm. - mondtam őszintén. Milyen fura... ha a pegazusok kevésbé lennének gyanakvóak, akkor talán az ilyen, önzetlen cselekedet mindennaposak lennének?
- Elnézést uraim, de ki kell próbálnom magam... - mondtam a két ménnek, majd előreléptem és hopp! Egy ugrással a levegőben is voltam. Egy-két erőteljesebb csapás és már kellő magasságban voltam ahhoz, hogy a szél felkapjon, de bőven az átlagos utazómagasság alatt voltam; csupán 4-5 méterre a többiek feje fölött. Faroktollak szélesre tárva, ahogy a szrányak is és már siklottam is az áramlat hátán. A többn apos kutyagolás után nagyszerű érzés volt újra repülni. Soha,de soha többé nem akartam elveszíteni a röpképességem.Egy pillanatra eszembejutott Sorra és ami történt vele.... de hamar elhessegettem az érzést. Ez az én pillanatom volt. Az én szárnyaim, az én diadalrepülésem. Nem időztem fent sokáig, tényleg csak egy kört mentem és már le is szálltam a többiek mellé.
- Hihetetlen. Igazi áldás ez a képesség. - biccentettem az unikornisok felé. |
Figyeltem ahogy az unikornis odalép Nungal-hoz, majd gyógyításba kezd. A kanca körül gyönyörű piros fényjáték lett, amire még rárakott az is, hogy sötét lett hirtelen. Kerek szemekkel néztem végig a produkciót, ahogy Nungal piros fényben ragyok és apró virágok jelennek meg rajta. Mikor vége lett, a felhők ismét eltűntek az égről, a kanca varázsereje pedig eltűnt.
Azonnal Nungal-hoz léptem, akinek sebei eltűntek, helyükre pedig friss szőr nőtt. -Bámultos.-súgtam magam elé. Még soha sem láttam unikornist gyógyítás közben, de nem hittem volna hogy ilyen gyönyörűen megy végbe ez az egész. |
~Nézz oda Seele..gúnyolódik..~Primal hangja igen érdekes volt, még soha sem hallottam ilyennek.-Számomra is indánakl tűnik, csak rosszul értelmezted a kérdésem, Light. Azt kérdeztem hogy mi szándékod volt vele.-pillantottam rá ismét. ~Na mi van. eszedbe jutott a neve?~gúnyolódott ismét. ~Igen. Már jó párszor hallottam róla..ő is érdekes történettel rendelkezik.~
-Ami a ménesvezért illeti, eléggé babonás volt, emiatt hamar előítéletet hozott, szánalmas. Jól tette hogy nyugovóra tért.-hangoztattam a végét halkan.
-Nem áll szándékomban magamról cseverészni, hisz unalmas történetek. Amiket meg mesélnek rólam csak pletyka, nem mindig kell igazat mondani az szemfüleseknek.-szarvamban kavarogni kezdett a mágia, éreztem hogy erőre kapok. Közelebb léptem a kancához, aztán szarvamat hozzáérintettem. Hirtelen piros virágok nőttek ki a sebeiből, amik mellett rózsaszínes fény tündökölt. A napot hiretelen eltakarták a felhők, minden sötét lett, kivéve a mágijám ami a kancán táncolt. Vörös fénycsóvák futottak át testén, gyönyörű látványt keltve. Abban a pillanatban átéltem öt másodpercben a kanca történetét és érzéseit. Nungal.
A sebek hamar begyógyultak a testén, közben minden fizikai fájdalmának is ell kellett múlnia. A nap ismét megjelent az égen, mágijám pedig eloszlott a levegőben. |
~ Seele… a “hangos” exForsante tag. Rosszabbal is összehozhatott volna a sors. ~ Ettől függetlenül éberen figyeltem minden lépését. ~ Sosem lehet tudni. ~ Most pedig Nungalról volt szó nem rólam. ~ Beteges Light, tényleg törődsz vele? Úgy látszik igen. ~
- Nekem innen indának tűnik. Te minek látod? - Hangom igen gúnyos volt. ~ Mégis mit köt bele az általam alkalmazott gyógymódba? ~ - Érdekes dolgokat mesélnek rólad. Nem akarsz megosztani velünk egy-smást magadról? - Nem árulok el plusz információkat a pegazusoknak fölöslegesen. Megvárom mit mond el magáról. Nungal is érdeklődött felőle.
- Forsante tag volt. - Őt is száműzték, ez azért megér egy misét. - Az az idióta ménesvezér. Szerencse, hogy már meghalt. - Ez valószínűleg pont úgy hangzott, mintha én öltem volna meg. ~ Tényleg mi végzett vele? Áldom a nevét, az biztos. ~ Bár nem tűnt olyan lónak, akit komolyan megvisel az az apró és jelentéktelen probléma, hogy száműzték. ~ Vajon Glimt visszaengedne a ménesbe, ha bepróbálkoznék nála? ~ Igazából nem nagyon volt hozzá kedvem. ~ Talán majd egyszer, ha unatkozom. ~ Addig is nagyon jó nekem ott, ahol most vagyok. |
Az unikornis kanca végre bemutatkozott. Számomra nem volt ismerős a neve, nem igazán voltam tisztában a vándorokkal, kivéve egy-két elhíresült esetet.
- Talán Forsante-tag voltál korábban? - kérdeztem rá. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ha száműzték, jó lenne tudni, miért. De persze a segítséget már elfogadtam. Talán emiatt nyomta az orrát Shade a lapockáim közé? |
~Jobb ha figyelmes leszel Seele, nagyon érdekes helyzetbe csöppentél.~így hogy most közelebb kerültem a pagazushoz láttam hogy igen súlyos a helyzet. Ám szememet hamar kiszúrta a lábán lévő inda. ~Mi lehet ez?~
-Nyugalom, nem eszem meg.-mosolyodtam el. ~Na mos ugrik a majom a vízbe! Ha eddig nem jöttek rá hogy ki vagy, most lebuktál! Muszáj volt neked belekötnöd!~
-Ebben a helyzetben szerintem ez a leglényegtelenebb.-válaszoltam egyenest a mén szemeibe nézve. ~Csönd. Tudom hogy mit csinálok. És kit érdekel ha tudják ki vagyok? Megölni nem fognak, sőt egy kis segítség mindig jól jöhet.~
-De ha már szóbajött, Seele.-néztem rá a ismét a ménre. -Ha megkérdezhetem mi ez itt a lábán?-böktem az indára értetlenül és gyorsan terelve a szót.~Remek. Elmondtad. Biztos tudni fogja kivagy, csak nézz rá..~ |
Nem tetszett ez nekem. Az unikornis kancának elég érdekes kisugárzása volt, ami egyáltalán nem hagyott nyugodni. Light meglehtősen "rámászott" Nungal-ra, ami kedves tőle hogy megvédi, de ez már túl nyomulós. Amúgy is szinte nem is ismeri, akkor meg mit akar tőle? Figyeltem az unikornis minden egyes léptét. Közelebb léptem a csoporthoz majd kíváncsian figyeltem hogy mire készül.
-De ha bármi rosszat teszel..-súgtam osa az ismeretlennek. |
Kesmon nem volt feldobva az új jövevénytől, ahogy én sem.
Felajánlotta a segítségét Nungalnak, aki elfogadta azt. Én biztos nem tettem volna, legalábbis úgy semmiképpen sem, hogy nem tudok semmit arról a lóról, aki felajánlotta a segítségét. ~ Mondjuk rólam sem tudott semmit. Meg amúgy is fölösleges ezen rágódnom. Ez az ő döntése. ~
- Mielőtt segítenél rajta, elárulhatnád a neved. - Látni, még nem láttam, de lehet, hogy már hallottam róla. Elmémben megkerestem az összes olyan unikornis nevét és tetteit, akit száműztek a Forsantéból. Bár a lista nem volt túl hosszú, a tettek komoly elővigyázatosságra adtak okot. Nungal hátának nyomtam az orrom, eközben természetesen nem vettem le a szemem az említettről.. ~ Érezni fogom, ha nem megfelelő mágiát alkalmaz. Nem vagyok képes rendesen használni, de pontosan ismerem minden csínját-bínját a gyógyító mágiának. Milyen ironikus! Most viszont nagy hasznát veszem. Nem fogom hagyni, hogy bántsa Nungalt. Nekem számít mit ígérek, szeretem betartani. ~ |
Mindannyian az új unikornis felé fordultunk, Shade áthajolt fölöttem, közben mellékesen a szárnyaimat is megpiszkállta kicsit. Nem volt smemi támadó a mozdulatában, így nem reagáltam rá agresszívan, csupán kicsit megemeltem őket válaszul. Az ismeretlen unkornis kanca természetesne kiszúrta, hogyn em vgyok toppon, sőt, még a segítségét is felajánlotta. "A mai nap egyre furcsább és furcsább... de ha elfogadtam egy Laynarvis tag segítségét miért ne fogadhatnám el egy vadidegenét is?", kérdeztem magamtól ironikussan. Az esélyeim se így, se úgy nem túl jók, ha ártani akar nekem amúgy se lennék képek magamat megvédeni, viszont, ha valóban segít, hosszú hetek gyógyulását tudhatom le egy pillanat alatt.
- Hálás lennék.... ksözönöm. - feleltem,m ielőtt még meggondolhattam volna magam vagy a többiek reagáltak volna valamit. "Mindent egy lapra tettél fel kislány. Nem lenne szabad hagynod, hogy ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerül." |
Egytől-egyig felmértem az összes jelenlévőt, és megkönnyebbülve láttam hogy igencsak harcképtelenek, egyszóval a mai napot is megúsztam sértetlenül. ~Azt nézd..a pagazus megsérült.~a kancára pillantottam és láttam hogy egyáltalán nincs jó állapotban. Tele volt mély sebekkel és karcolásokkal. ~Na mivan? Ugye nem sajnálod?~a mén közeledésére meg sem mozdultam, végig követtem tekintetemmel a mozgását.~Nem.~válaszoltam Primal-nak.~De azért segítek neki, nehogy még rosszfúnak állítsanak be.~mosolyodtam el. Életemben először talán most segítek valakinek. Furcsa érzés lepte el a testemet, olyan meleg volt és kellemes. Undorító.
-Igen vándor vagyok, és látom hogy a barátotoknak segítség kellene.-pillantottam rá a pegazusra jámboran. Az életem során jól megtanultam a gyógyítás fortéylyait és trükkjeit, persze még nem nagyon használtam csak magamon. Átgázoltam a kis patakon majd közelebb léptem hozzájuk. ~Mintha nem is te lennél Seele..~A pegazus ménre pillantottam,majd megálltam jelezve hogy nem akarom bántani a barátocskáját. ~Energiát akarsz elvenni tőle, vagy mi? Nem tudom elhinni hogy segtesz nekik.~gyúnyosan szólalt mega fejemben a hang, ám nem válaszoltam neki. Néha kíváncsi vagyok milyen az ha valamit megköszönek.
Az unikornisra pillantottam, majd a mellette lévő kancára. -Nos? Segíthetek? |
Magamban morogtam, de hogy miért nem tudom. ~Miért nekem kell elfordulni, ha nem én vagyok itt a behatoló?~magyarázkodtam értetlenül, majd megfordultam. Azonban egy új ló érkezett a társaságba. ~Oh nagyszerű! Egy újabb unikornis..~sóhajtottam fel jelenlétén.
-Helló..-köszöntöttem unot hangon. ~Light már kérdezősködni is kezdett, ez legalánn jó lépés tőle.~ |
Kesmon tett egy nem túl szép kijelentést Zethre, de mivel távolabb lépett tőlünk, úgy döntöttem el engedem a fülem mellett.
Egy új unikornis kanca érkezett. Kinézete érdekes volt.
Nem akartam kockáztatni, Nungal nem volt olyan állapotban, hogy harcoljon. Közelebb léptem hozzá, óvatosan elhajoltam a feje mellett -nehogy támadásnak vélje- és a fejemet az unikornis felé fordítottam. A kanca valahogy furcsa sötétséget árasztott. Ha kell megvédem Nungalt, gondolom a pegazus mén is ezt fogja tenni.
- Szia. Vándor vagy, ugye? - Abban száz százalékig biztos voltam, hogy nem Forsante tag. ~ Nagy pofára esés lenne megtudni, hogy ő is Laynarvis tag. Nem igazán ismerem a ménestársaimat. ~
Érdeklődve vettem szemügyre Nungal szárnyait melyek most majdnem előttem voltak. Kicsit lejjebb hajtottam a fejem és finoman megbökdöstem őket. ~ Vajon mi alapján nő valamelyik lónak szárnya? Jó pár olyan lovat láttam már, akinek mindkét szülője pegazus volt ő mégsem lett az. Érdekes. ~ |
Kesmon veszélyes területre tévedt, mikor Zethet kezdte sértegetni - minden ménestag ölre menne a vezéréért - de mielőtt még Shade-del egymásnak eshettek volna egy új unikornis tűnt fel a láthatráon. Mindenféle teketóriázás nélkül odajött hozzánk és üdvözölt minket, mintha nem tudná, merre is jár vagy nem érdekelné a levegőben érezhető feszültség. Kíváncsian néztem rá, ugyanis nem ismertem őt.
- Üdv - viszonoztam a köszöntést. Furcsánn ézhetünk így ki hárman az unikornis előtt: egy hatalams pegazusm én, egy indával benőtt unikornis és egy zilált külsejű pegazus kanca. Pont ez kellett nekünk; több néző. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
