|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.23. 22:17 - |
* Szigorúan zárt (de tényleg:) ) * |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Miután leértem a szirtről, jó kedvűen, vágtázva vágtam át a Lyacon-erdőségeken. Imádtam ezt a helyet, talán a nyugalom, talán az indák sokasága miatt. Mindig mindenki azt mondogatta, hogy milyen könnyű itt eltévedni, megbolondulni stb… szerintem ez egy remek hely. Még sosem sikerült eltévednem itt, az indák mindig megmutatták a helyes utat. Egy kisebb réthez értem mely furcsa jelenségnek számított itt. Át akartam vágni rajta, ám a közepénél járhattam, amikor vérszagot éreztem. A füvön volt néhány csepp vér és egy halom barna toll. ~ Ohh… itt egy pegazust csúnyán elintézhettek. ~ Vigyorogtam gonoszul. Örömöm azonban nem sokáig tartott, ugyanis megláttam a lovat, aki valószínűleg felelős lehetett a történtekért. Láttam, amint nagy sebességgel felém száguld. Lazán és nem törődöm módon fordultam vele szembe. Nem jutott el hozzám. Minden közelben lévő inda rámászott és erősen tartotta. Elmosolyodtam.
- Üdvözöllek. Szépen elintézted a pegazust, gratulálok. - Kényelmesen hátat fordítottam neki és újra vágtába ugrottam. ~ Ha elég távol kerülök tőle, az indák úgy is elengedik. Aztán mehet dolgára. ~
Ázvágva a Shiron-alföldön már nem voltam olyan boldog attól, hogy csak úgy ott hagytam. Az volt az érzésem már nem egyedül galoppozok a Hitoma-hegység felé. ~ Sebaj. Nagy öröm rászabadítani a pegazusokra ezt a lovat. Nagyon veszélyesnek tűnik. ~ Igen nagy mennyiségű mágiámba került, hogy felkerüljek a hegységre. Nem éreztem viszont fáradtságot. ~ Most Zeth céljait szolgálom. ~ Ez a gondolat hajtott előre. Eszeveszett sebességgel megindultam felfelé. Némi mászás után találtam egy alagutat, mely kitudja hova vezetett. Nem kis meglepetésemre megláttam az Örökkévalót is. ~ Ő meg hogyan jutott fel? ~ Kalandvágyam feltámadt, ráadásul nem igazán szerettem volna megküzdeni a lóval sem, így nekiindultam az ismeretlennek. Pár kanyar után kibukkantam a barlang másik száján. Nem messze felettem két pegazus ácsorgott egy patak mellett. Illetve hát az egyik feküdt. Még innen is látszódott, hogy nincs vele minden rendben. A kíváncsiság eluralkodott rajtam. ~ Mi történhetett vele? ~ Felmásztam hozzájuk, mire viszont megkérdeztem volna már tudtam a választ.
- Jól elintézett az az Örökkévaló. - Enyhe szánalmat éreztem irányában tekintve, hogy lehet mindjárt újra találkozik vele.... |
 És már megint témánál vagyunk.... anyaság, csikók... kísért engem ez a téma.
- Vicces, Rayattal is beszélgettünk erről. Valaki nagyon jelezni akarhat nekem valamit - viccelődtem megint - Előbb pár kell mindehez, de amilyen fellegek gyűlnek most fölénk... nem hinném, hogy a ménes az elkövetkezendő időszakban gyarapodna. Túlontúl gondterhes mindenki, semmint egymást nézegessék a lovak. Meg... részemről olyan párt szeretnék, akivel összeillek, aki szeret engem, magamért. Nem csak szépeket búg a fülembe, hanem ténylegesen mellettem áll. Akin érzem, hogy szeret és velem akar lenni. Ezt kerestem Rayatban is... azt hittem, hogy meg is találtam. Reméltem, de nem jött össze. Nyitott szemmel járok, hátha felbukkan valaki a horizonton, de egyelőre csak gondokat látok közeledni. - némi szünet után folytattam - amúgy sel esz idpm iyleneken elmélkedni aj övőben; amitn újra tudok repülni, felkerekedem és szétnézek ak örnyéken. Most nincs annyi járőr, talán megtudhatok ezt-azt, látott - e a többi ménes valami furát. vagy, ha találkozok még Örökvalókkal, hajlandóak lesznek-e velem beszélni.... és ki tudja.... a szigetük is megérhet egy próbát. |
 Nungal mondatán kicsit elgondolkodtam, mivel kétértelmű volt, de megpróbáltam a kevésbé görönygyösebb részét nézni.-Nekem meg te.-mosolyodtam el.-Nem is tudom. A sok tennivaló miatt nem lenne rá sok időm rá, persze csak akkor ha ezt elnézné nekem. Igazából bármikor jöhetne a nagy Ő, ettől függetlenül nem küldeném el a fekete gyászba.-nevettem fel halkan a végén. -Ki tudja mithoz a jövő..viszont hasonleszó kancák nekem nem kellenek. Számomra az az igazi kanca aki mindig mellettem áll és megért. Meg persze azt is kell nézni hogy jó anya legyen, de szerintem innentől már érthető. |
- Nem aggódom. Hiszen már itt vagy nekem te - fúrtam a nyakába az arcomat - Na és te? Te meddig maradsz agglegény tanácsadó, hm? - fordítottam meg a kérdést, ha már témánál voltunk. Amúgy sem tudtam nagyon mit csinálni, így sérülten. - Egy napon még ménesvezér is válhat belőled - bár tudom, hogy nem ácsingózol a posztra, de mégis, számolni kell ezzel a lehetőséggel is. Biztos avgyok benne, hogy mustrálnak a kancák. |
-Érdekes.-válaszoltam röviden és tömören. Nem tudtam erre mit mondani, végül is nem paracsolhatom meg neki hogy "de azért is össze kell jönnötök, mert ez így a helyes". Valahogy áttudtam ezt az egészet érezni, mivel már nekem is voltak szerelmi ügyeim, amik általában rosszul végződtek, de erről Nungal-nak soha sem beszéltem valamiért. -Biztos vagyok benne, hogy Rayat és Reyna remek barátaid lesznek, mert lehet hogy néha furák, de ha segítség kell mindig ott vannak. Rayat-ot nem igazán ismertem ezelőtt, de így jobban megfigyelve egész..hm..keresem a jó szót rá. Különleges. Reyna meg egy kedves és okos kanca, biztos meglesztek.-tűnődtem el rajtuk.-Hidd el, egyszer megtalálod az igazit, nem bújhat el örökre.-nevettem fel. |
Felnevettem, amikor Kesmon Zeth-ről elmondta a véleményét - Fekete Sátán, találó.... - értettem egyet.
- Tudtunk - sóhajtottam el válaszom, amikor Rayatról kérdezett - Nem volt semmi extra. Egyszerűen nem érzem azt a bizonyos szikrát. de nem haragszom vagy vagyok csalódott. Rayat nagyszerű barát, egyenes, bátor, lehet rá számítani. Megmentett, segített, nem hordott el mindennek, pedig hülyeséget csináltam. Át akart velem gyalogolni az alföldön. De nem ő az igazi. Nem érzem az összhangot; túlságosan különbözünk. De szeretném őt a barátaim között tudni és Reynát is. Jólelkű lovak és vérbeli pegazusok. - "Csak Rayattal nem éreztem erős barátságnál többet. Elbűvölt a külseje, a bátorsága, a vidám, habókos egyinésége... távolról. De ahogy közelebbről is megismertük egymást, éreztem, hogy nem egymásnak teremtettek minket. Annyira másképp gondolkodtunk...! Nem olyan volt, mint Kesmon. Nála sosem éreztem, hogy bizonyítanom kell. De ez már csak így van, ha együtt nőttünk fel.", adtam hozzá gondolatban. - Úgyl átszik, még nem szabadulsz meg tőlem egy darabig - mosolyogtam társamra. |
-Nem hagynám hogy az a fekete sátám igyon a vízből, ha esetleg arra kerülne a sor.-morogtam magamban. -Túl veszélyes lenne utánuk küldeni lovakat, sokan fölöslegesen halának meg, csak azért mert mi félünk tőlük, ennyit nem ér ez az egész. Nekünk most csak az a dolgunk hogy várjunk, és ha a helyezet rosszabb lesz, toboroznunk kell lovakat..-sóhajtottam el az utolsó szavakat. Nem akartam hogy bárki is az életét adja pár halhatatlan lóért, de ha más elfajulna a helyzet akkor nem lenne más választásunk. -Túl sokra vagy kíváncsi Nungal.-nevettem fel kérdései hallatán. -Remélem nincs igaza..csak az a baj hogy általában az álmai valóra válnak, szóval megvan rá az esély hogy újra felbukkan, de ne félj, nem hagyom hogy bárkinek is közülünk baja essen.-folytattam határozottan kijelentésemet. -Jobb lenne ha erre most fátylat terítenénk, nem jó egyfolytában errre gondolni..-tettem rá a fejemet Nungal-ra ahogy hozzám bújt.-És? Tudtaok Rayat-tal beszélni? |
- Zeth-nek se mész neki, csak azért, mert olyan, amilyen - érveltem a ménnek, akiben már forrongott is a tesztoszteron - A Lyacon eddig sem volt túl biztonságos terület.... de tény, hogy nyugtalanító, hogy azért kerüljük el, mert egy seregnyi Örökvaló aggresszívan viselkedik. De a vezérek még képesek lennének hadjáratot indítani ellenük. És mégis, mennyi esélyük lenne? Te mit tennél? - néztem barátomra nagy, kérdő szemekkel. Egyikünk se akart kirobbantani egy esetleges háborút, viszont annyiban se hagyhatjuk a dolgot, mert mi van akkor, ha elszaporodnak ezek a lovak az erdőben? - Mi van azzal, amit Hlín mondott? Hogy a Kútú jra felbukkanhat? Mi van, ha a Kutat védik az Örökvalók az erdőben? Amennyiben így van, ha a Kút újra eltánik, akkor vajon az Örökvalók is eltűnnek vele együtt? És mi van akkor, ha olyan lovak, mint Zeth isznak a Kútból? - annyi kérdés merült fel és oly kevés volt a válasz. Egészen belefájdult a fejem. - annyira elegem van ebből az egész Kút_Örökvaló mizériából... nem lehetne csak egyszer egy rövid időre tényleges béke a földjeinket? - tettem fel a költői kérdést, miköz finoman Kesmon nagy, meleg testének dőltem. Jól esett a közelsége, tudtam, hogym ellette biztonságban vagyok. Nem kelett azon agódnom, hogy elég okosat mondok-e aj elenlétében vagy észrevsz-e egyáltalán. Tudtam, hogy bármit is teszek, mindig számíthatok rá, nem kell megjátszanom magam. |
Fejemben átfutott az összes létező rossz gondolat. Tudtam hogy léteznek, hisz Nungal biztos nem hazudik nekem, és a testén lévő sebeket biztos hogy nem heccből csinálta. De mégis. Nem tudtam ezt elfogandni.
-Vizes?-pillantottam rá kérdően. -Talán az óceánből jöhetett, és akkor kétség sem fér bele hogy egy Örökkévaló..-muszáj volt lefeküdnöm. Mély levegőt vettem, miután Nungal elmondta kis beszédét. -Engem az nem érdekel hogy véd-e valamit, vagy csak szórakozásből tette azt amit tett, csak az számít hogy veszélyes! És ha ő ezt megtette más Örökkévaló is megteszi, erre fogadni mernék Nungal! Ha nem tudom meg hogy mégis miért csinált ilyet, akkor én fogok őrültséget tenni!-húztam össze szemöldökemet, tekintetemet közben egy pillanatra sem vettem le a kancáról. -Igazad van valamilyen szinten, de ez bosszantó. Bosszantó hogy máris azt hiszik hogy bármit megcsinálhatnak mert halhatatlanok. Ilyen könnyen én is neki támadhatnék más ménesbeli lónak, csak azért mert nem olyan mint én!-idegesített ez az egész, amire nem tudtam megtalálni sehogyan sem a választ. |
- Biztos, hogy az volt - feleltem, miközben próbáltam óvatosan helyezkedni, hogy kényelmesebben feküdjek - Hatalmas volt Kesmon. És... vizes. És tele volt hínárral. A szemei pedig.... szerintem vak volt. - kirázott a hideg az emlék hatására. Még mindig túl élénken éltek bennem a részletek - Félek, hogy Kathach valami őrültséget csinál, ha megtudja. Ettől még nem feltétlen ellenséges minden Örökvaló Kesmon. Hiszen a többieket nem támadták meg soha.... lehet, támadásnak vélte a viselkedésemet. Beszéltem hozzá, próbáltam megtudni tőle valamit, de semmit sem mondott. Az is lehet, hogy védett valamit az erdőben... - méláztam el - Amíg nem tudunk ezekről al ovakról többet és azt sem, hogy mi a céljuk felesleges elhamarkodott következtetéseket levonni. - néztem fel rá, majd felnyújtózkodtam az orráig, hogy egy pillanatra hozzáérinthessem az enyémet, hisz láttam, kétségek gyötrik. Mint tanácsadó kötelessége lenne jelenteni az esetet a vezérének, de én arra kértem, hogy ne tegye. |
Szúrós tekintettel hallgattam végig Nungal beszédét. -Nungal!-szóltam rá mikor hülyéskedni kezdett. -Ez most nem jó időzítés.-folytattam mély és kolomy hagon. Épp folytattam volna azt a bizonyos "meg is halhattál volna" beszédet, de leblokkoltam. -Örökvalót...?-kérdeztem kissé remegő hangon. Féltem, pedig nem volt szokásom. -És..mégis miért? Biztos hogy az volt?-néztem magam elé értetlenül. Egyszerűen nem tudtam felfogni hogy mégis mit keres egy Örökkévaló a Lyacon erdőben. Persze tudtam hogy furcsa dolgok történnek, de ez nekem is sok volt. -És Rayat mentett meg..-fordúltam el a kanca elől, majd bámulni kezdtem a földet. -Ezek után, ne ítéljem el őket? Én..én ezt nem tudom nem elkönyvelni Nungal! Ha rayat nem lett volna ott, kitudja mi történik! Kathack-nak meg van épp elég baja, jobb ha most erről nem szerez tudomást.-fejemet félig hozzá fordítottam, közben teljesen kizártam a külvilágot. Nem tudtam hogy most mitévő legyek, mert ha a vezéremnek nem szólok erről, árulónak is nevezhet.. |
Már épp elbóbiskoltam kicsit, amikor patadobogásra majd erőteljes hangra lettem figyelmes.
- Kesmon? Te nem az Eckhnata-csúcsoknál vagy? - pislogtam rá értetlenül. Elmés kérdés volt, hisz láthatóan nem ott volt - Megölöd? Hát, azt megnézném... - csipkelődtem kicsit. Hihetetlen, hog ehhez még volt kedvem - Láthatóan nem rég mászott ki az óceánból, de verekedni, ahhoz volt ereje.- elhalgattam majd komolyabban folytattam - Egy Örökvaló volt Kesmon. A Lyaconban történt. Rayat mentett meg. - majd összefoglaltam a történteket: hogy nézett ki a mén, mi történt pontosan, hogy avatkozott közbe Rayat és hogyan váltunk el. Majd megosztottam vele az aggodalmam is. - Ugye nem gondolod, hogy a vezérek elkönyvelnek minden Örökévalót veszélyesnek? Ugye nem hagyod, hogy Kathach háboirúba kezdjen? Miattam nem kell aggódni, rendbe jövök hamar.- tettem hozzá megnyugtatás gyanánt. |
Finoman kapartam le a fűről a kissé már lucskos havat, ami a legkevésbé izgatott mivel az éhség már marta a gyomromat. Pár perc múlva már nem volt nyugalmam keresni a legjobb falatokat, így jobbank láttam ha inkább átvándorlok a Hitoma-hegység aljához. Szárnyaimat még nem akartam nagy erőfeszítésnek kitenni, így inkább megeröltettem magamat és lépdelni kezdtem. Egy ilyen nap után jobban érezném magamat ha aludhatnék pár órácskát..Füleimet eközben éberen mozgattam a hangok felé, mivel az Örökkévalókról hallott hírek eléggé belemásztak az elmémbe és nem hagytak nyugodni. Szárnyaimmal néha besegítettem lábaimnak hogy gyorsabban haladjak, persze sok értelme nem volt. Nemsokára megpillantottam egy kis patakot, ahol a hegyről lefolyt, kristálytiszta víz folyt. Lassan odabandukoltam hozzá, és ahogy odaértem kortyolni kezdtem a jéghideg vizet. Csak pár csepp folyt le a torkomon, mivel a forró torkomat kaparászta. Ahogy végeztem tekintetemmel végigfürkésztem a terepet, mikor megpillantottam egy ismerős alakot. -Nungal..-suttogam magam elé. Hiába is rosszra gondoltam, hisz miért feküdne itt magányosan? Félelmem hamar valóra is vált, mikor vágtámból hirtelen megálltam előtte. Köpni nyelni nemtudtam mikor megláttam hogy néz ki. Legeslegelőször Rayat képe ugrott be. Nem, az nem lehet ő nem tenne ilyet..vagy mégis? -Ott kellett volna lennem melletted!-testemet átjárta a mérhetetlen düh. Éreztem hogy erősebben veszem a levegőt, tüdőm megtágul. Aligha bírtam egyhelyeben maradni. Ám rájöttem hogy most ez a legkisebb gondom. -Mi történt veled?!-pillantottam rá aggódó tekintettel, amiből sugallt az érthetetlenség. -Ki tette ezt veled? Mond meg és megölöm..!-prüszköltem erőteljesen és hátralapított fülekkel. Még soha sem éreztem ehehez foghatót.Nem gondoltam volna hogy valaha az életemben mondanék ilyet hgy megölök valakit, de Nungal-ért még a csillagokat is lerugnám az égről, ha idegesítené őt. |
"Végre! Végre látom a hegyeket, VÉGRE!"
Ez volt az első gondolatom. Alig hittem el; épségben sikerült átvágnom a Shiron-alföldön! Rendben van, Gyűlés idején alig találkoztam Alios taggal, de azaz alföld hatalmas. Könnyen el is tévedhettem volna... ráadásul az út is nagyon hosszú volt és csak részben azért, mert röpképtelen voltam; a jobb melső lábam is fájt még a ménnel történt ütközet miatt. A harapások már több naposak voltak és már nem véreztek, de azért egyik-másik még nedvedzett. A folyóban kimostam őket, amennyire tudtam.
A szárnyaimból még elhullajtottam útközben pár meglazult tollat és a vállam is dagadt volt még (hála a menetelésnek), de összeségében megmaradtam. Rayat elrepült velem a szirtig és egy rövid ideig ott maradtunk. Végig velem volt és velem is akart jönni, hogy elkísérjen a területünkre, de nem engedtem, elvégre ő tudott repülni. Így javasoltam neki, hogy menjen vissza Kathachhoz, mert egyedül maradt, miután mi eljöttünk vagy küldje oda a húgát. Egy rövid vita után végül megegyeztünk és egyedül indultam el.
Ésm sotl assan bandukolva felkaptattam az enyhe emelkedőre, a hegy lábához. Kizárt, hogy magasabbra tudjak msázni, de leglaább a sajátjaim között voltam, mégha nem is láttuk egymást. Itt nem támadhat meg másik ló. Egy r övid időre megpihentem ,de menedéket kell találnom az elkövetkező időszakra, amíg nem gyógyulok meg, addig kell egy barlang és víz is. Fű az akad, nem les zvele gond. Így nagyott nyögve elindultam újra és hamarosan siker koronázta szenvedéseimet: találam kis barlangot és pár száz méternyi sétára egy patakot is. Így ugyan még mindig sétálnom kellett a vízig, de elég volt csak reggel és este megtennem az utat, egyébknét elheverészhetek ap atak mellett is. Így is tettem, miután a szomjamat csillapította és próbáltam olyan fekvő helyzetet felvenni, amiben nem fájt nagyon semmim és pihenhettem egyet. |
* Szigorúan zárt (de tényleg:) ) * |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
