|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.12. 14:27 - |
Rayat + Orel + Solis
*nyílt játék*
|
[55-36] [35-16] [15-1]
 Egyelőre félig a víz rejtekében maradtam, nem akartam ilyen gyorsan megmutatni magam. Élveztem a döbbenetet a lovak arcán, büszke voltam a nem hétköznapi kinézetemre. A fekete pegazus mén óvatosan lehajolt, talán közelebbről meg akart figyelni... hmm.. ezt talán nem kellett volna... szólalt meg egy huncut hangocska a fejemben. Lassan szélesebbre húztam a mosolyomat, majd hirtelen az "uszonyommal" rácsaptam a vízre úgy, hogy lespriccelhessem a mént. A tekintetem lassan a mögötte álló kancára siklott, aki látszólag - akárcsak a mén - nem látott még hozzám hasonló lovat. Mint egy kutya, félig oldalra döntöttem a fejem. Mielőtt még tehettem volna valamit, a figyelmem egy harmadik ló kötötte le, őt csak most vettem észre. Felé fordultam. egy unikornis... ezek eltévesztették a gyűlést... ? kérdőn pillantottam körbe a jelenlévőkőn, még nem szándékoztam megszólalni. mindent csak szép lassan... |
 Eredetileg a szirthez indultam, és közel is volt, hiszen ott voltam a melette lévő erdőben, de valami azt súgta, hogy várjak még ezzel az úttal. Elbizonytalanodtam. Mégiscsak szeretnék én ménesvezérek közé lépni? Biztos jó ötlet ez, Fenrir? Ennyire nem unatkozhatsz. Szárnysuhogást hallottam a magasban és a szirttől sietősen távozó sötét és aranyszínű pegazust vettem észre. ~ Hová, hová? ~ tettem fel magamban a kérdést. Valószínűleg a pegazusok területére sietett vissza, Kathach nagyon aggódhat a méneséért.... pegazusföldre sem vágytam, de közvetlen mellette volt az Ewan-tó. ~ Cornusok, Zeth..... talán ez jó kitérő lehet. ~ elvégre terveim voltak Zethtel, egy kis körülnézés csak nem árthat. Irányt váltottam és vágtázni kezdtem. Sebességem növelése érdekében pedig azt a minimális mágiát kezdtem igénybe venni, ami még bennem lakozott. Tudtam, hogy ez legyengít, de Gyűlés van. Nem számítottam túl sok lóra....
Sok kilométerrel később felcsillant a tó vize. Épp jókor, ugyanis erősen kifulladtam. Hiába voltam 10 évesen erőm teljében, azért a mágiahasználat fárasztó, főleg, ha úgy kell kipréselni magamból. ~ Víz, víz, víz, víz, víz! ~ Csak erre tudtam gondolni. Ügetni kezdtem, hogy haladjak a víz felé ,de azért ne is essek össze a nagy sietségben. Mikor elértem a folyadék szélét nem álltam meg, hanem belegázoltam és élveztem, ahogy a hűs víz lemossa testemről az út porát és a verejtéket. Nyakamat kinyújtva inni is kezdtem, nagy kortyokban nyeltem a vizet. Egy darabig csak ez kötötte le a figyelmem, de amint a szükségleteimet kielégítettem, hangok ütötték meg a fülemet. ~ Remek. Gyűlés idején eljövök Zeth területére, erre lovakba futok. Többe is. ~ ám ahogy felnéztem, szárnyak körvonalát vettem ki. Pegazusok itt? Ez érdekes..... és azt a sötét-arany színű mént is láttam ,aki a Gyűlésről repült el. ~Talán érdemes lenne őket közelebbről is szemügyre venni.... |
 Rayat szavai nem nagyon nyugtattak meg. De próáltam kicsit visszavenni, mivel nem volt túl szivélyes a fogadtatásom. A kancára meredt tekintetem, közben minden egyes mozdulatát figyeltem. Hirtelen valami csobbanó zaj csapta meg füleimet. Rayat mögül kiléptem majd figyeltem ahogy egy hüllőszerű lény kiemelkedik a vízből. Ledöbbenve néztem végig az addigra már ló alakú kancára. Még soha sem láttam hozzá foghatót. Mintha valami fantázia lény lett volna, aki ebben a pillanatban lépett ki valami mesekönyvből. -Azta..-súgtam halkan magamnak. |
Hál’ istennek Sorraia nem vette rossz néven a félbe maradt kérdést, bár látszódott rajta, nem biztos benne, hogy oda akar menni Solis-hoz, de azért utánam jött. Solis elég bizalmatlanul méregette.
- Nyugi. - suttogtam a fülébe. - Katopyris tag volt. - Kicsit megnyomtam a ‘volt’ szót, jelezve ezzel neki, hogy jobb ha nem kérdez rá.
Egy aszteroidára hasonlító valami csapódott be a tóba. Először cápának aztán krokodilnak azonosítottam, bár egyik faj sem élt a környéken. ~ Akkor meg mégis mi lehet? ~ Szemmel láthatólag jól elvolt magában. A tüskék mellé nem sokkal később egy lófej is csatlakozott. ~ Szóval ló. Előbbi mutatványából arra következtettem szárnya is van neki, nem csak USZONYA!!!??? Egymás után értek engem a meglepetések a mai nap folyamán. Köszönöm már több nem kell! ~ Óvatosan lehajoltam, kellő távolságban ahhoz, hogy ne érjen el. ~ Lehet mégse ló. De az. Nem, nem az! Na jó nem vitatkozok magammal az olyan égő! ~ |
Miután már semmi dolgom nem volt a ménesemnél úgy döntöttem, hogy repülök egyet. A felhők felett csapkodtam, egyelőre még céltalanul. Az alattam elhaladó felhőtengerben gyönyörködtem, párszor átrepültem egy-egy felhőn, majd újra a magasba emelkedtem. Már hosszú percek óta repültem, amikor egy tavat pillantottam meg alattam. Széles mosolyra húztam a számat, majd hirtelen, szinte gondolkodás nélkül zuhanórepülésbe kezdtem a célpontom felé. Hatalmas fekete szárnyaimat magam köré húztam, így csak az orrom látszott ki. Pár pillanat múlva már hatalmas csobbanás kíséretében találkoztam a víztükörrel. Ráérősen úsztam felfelé. Amikor még csak a tüskéim látszódtak ki a vízből kígyózó mozgással előrébb úsztam egy kicsit, majd teljesen előbukkantam a vízből. Ekkor vettem észre, hogy mások is vannak a tóparton. Hagytam, hogy a manőverem által kreált hullámok maradéka a társaság felé sodorjon. A lábaim a víz rejtekében hagytam, majd, mint egy habpaci az˛``uszonyommal`` pancsoltam óvatosan. Kiscsikókat megszégyenítően érdeklődő, kíváncsi tekintettel néztem felváltva a jelenlévőkre... A levegőben mintha egy kis feszültséget éreztem volna... talán azért, mert más ménesből voltak? Vagy azért, mart idegen területen voltak... Érdekes helyzet volt, négy ló a Cornus területén, de egyikünk sem Cornus tag. |
Foggalmam sem volt hogy éppenséggel mi is történik itt. Láttam hogy a kanca kicsit fél, és mikor közeledni kezdett hozzánk, látszott rajta hogy nem akar vitát. Hátracsaptam füleimet, majd kihúztam magamat jelezve hogy nem félek tőle. Egyet én is hátraléptem hogy mutassam neki hogy én sem szándékozom verekedni, főképp nem idegen területen. Figyeltem Rayat mozdulatait, majd mikor már elég közel volt ozzám, megkérdeztem. -Ki ő?-súgtam halkan oda. Tudni akartam hogy mi folyik itt, mivel nem vagyok ola rég tagja a ménesnek, így kíváncsi is voltam. Még nem találtam idejének hogy bemutatkozzam, inkább vártam vele míg egy kicsit feloldódik a rejtélyes alak. |
 Rayat meghökkent egy kicsit, talán megismert. És észrevette a szárnyaim hiányát is...
-Nem fontos...tudom mit akartál kérdezni, de...hosszú történet... -válaszoltam nagy nehezen. Nem akartam untatni, ráadásul a másik pegazus is ott volt. Még mindig hátráltam lassan, lassan, de nem szaladtam el. Rayat elindult a kanca felé, majd megkérdezte hogy nem jövök-e én is. Nem tudtm mit tegyek. Gyávának nem akartam tűnni, de tartottam a másik pegazustól. Szó nélkül, megfelelő távolságban követtem. Ide-oda kapkodtam a fejem, nehogy felbukkanjon esetleg egy Cornus...vagy egy vezér. Úgyhogy óvatosan, lehajtott fejjel, lassan lépdeltem. Rayat tényleg felismert...? Meg egyátalán hogyhogy válaszoltam neki? Soha nem beszéltem még más lovakkal azóta... |
Pár másodpercig döbbenten meredtem rá. ~ Az nem lehet!~
-Mi történt a…. - Rádöbbentem, hogy valószínűleg a lehető legidiótább kérdést teszem fel neki éppen. A nevén kívül semmit nem tudtam róla, ráadásul biztosan nem jó kedvében szabadult meg a szárnyától, de akkor is: ~ Hogy-hogy nincs meg neki!?!? ~ Lesokkolva álltam. -Áhh, nem is fontos. - Mosolyogtam rá, majd visszasétáltam Solis felé. ~ Borzasztó, őt meg ott hagytam mégis mikor lettem ennyire udvariatlan!? ~ -Te nem jössz? - Kérdeztem Sorraia-t, remélve, hogy követ. Alaposan körül néztem, nehogy mégis megjelenjen egy “kóbor” Cornus. Bár veszélyt nem jelenthet, kellemetlenséget, nem is kicsit okozhatott volna. Kathach biztos nem örülne neki, ha Nheptis, a Cornus vezére kérdőre vonná az elkóborolt pegazusai miatt. |
A mén előttem állt meg, kis híján majdnem rám is esett. Felnéztem rá, mert szó szerint felém tornyosult, -Szia.-mosolyodtam vissza. Kicsit elmélyedve figyeltem ahogy inni kezd, -Mit ne mondjak igen szép mén..közelebbről is megismerném..- hirtelen eszembe jutott a neve. Rayat. Akaratlanul is jókedvem lett miatta, mert igen jó társaságnak számított. Amúgy is ő is harcos, már többször edzettünk együtt, de amilyen pompás emlékezetem van szinte mindent elfelejtek..Kezdtem volna valami beszéd nyitő szöveget, azonban a semmiből előtűnt egy kanca. Kicsit megijedtem hogy egy Cornus ló lesz az, de kellemesen csalódtam. Már épp elég bűn volt az hogy nem a saját területünkön vayunk, és az mégnagyobb gond lenne ha Kathach vezér ezt megudná. Visszatérve a földre kővédermedve figyeltem ahogy Rayat bátran megszeméli az idegent. Nem nagyon értettem hogy most mit csinál, de olyan fejet vágott mint aki igazán tud valamit. Amint kész lett a körbejárásával, újra elindult felém, de hirtelen megtorpant. Most már főképp nem esett le hogy mi van vele, amit meg ezután tett kicsit elcsodálkoztam. Kérdően néztem rá a semmiből előtünk kancára. Kíváncsi voltam hogy mi lesz erre a válasza. Reméltem hogy nem ugrik nekük emiatt. |
Az egyik pegazus felém indult. Furcsa, ismerős volt. Nem tudtam honnét, de láttam már ezt a mént. Katopyris tag! Megkerült engem, de hátsó lábamat nagy ívben kerülte. Pedig legszívesebben felrúgtam volna. Vagyis nem biztos, mert tényleg nagyon ismerős volt. Fogalmam sem volt honnan.Picit arrébb ment, majd bemutatkozott, és...a nevemet kérdezte. Kicsit meghökkentem, de hamarosan beugrott a név. Rayat! Vajon felismert? Nem, biztosan nem, hiszen mindenki...pegazusként látott utoljára. -Sorraia. - nyögtem ki kurtán, majd hátráltam pár lépést...El akartam futni, de mégsem tettem valamiért... |
Sajnos az imáimat nem hallgatták meg a szellemek, mivel önfeledt ugrándozásomban majdnem a Solis-ra, az egyik ménestársamra ugrottam.
-Helló Solis! -mosolyogtam le rá jó kedvűen. Majdnem egy fejjel magasabb voltam nála. Mivel semmi nem jutott az eszembe amit mondhattam volna neki, lehajtottam a fejem és ittam pár kortyot. Ekkor vettem észre a hátam mögül közeledő kancát. Egyszerű lónak tűnt, így nem nagyon zavart, hogy háttal állok neki. ~ Vagy mégis? Olyan ismerős! ~ Odavágtattam hozzá, majd óvatosan megkerültem elég távol lépdelve hátsó lábaitól, hogy még véletlenül se tudjon megrúgni. Nem mindegyik kanca veszi jó néven ha egy ismeretlen mén kerül a háta mögé. Még így sem tudtam ki lehet, biztos csak hasonlít valakire, így visszaindultam Solis-hoz. Két vágtaugrás után azonban megtorpantam. Olyan erővel fékeztem le, hogy majdnem orra estem. ~ Sorraia! ~ Ugrott be a neve. ~ Rá hasonlít. De hisz ő egy pegazus volt! Mondjuk jó pár éve nem láttam már, nyomtalanul eltűnt. ~
-Hogy hívnak? -~ Na jó ez egy kicsit faragatlan volt. - Én Rayat vagyok. - Bemutatkozásommal igyekeztem az előbbi nem túl udvarias megnyilvánulásom élét elvenni. |
Nna, én se tudom hova keveredek...miért kellett útnak indulnom? Hiába teszem fel a kérdést, én sem tudok mit mondani magamnak. Mindegy, inkább nézzünk körül. Gondolom a dzsumbuj végén az Ewan-tó vár...vagy mit tudom én! Nem számít, csak keveredjek ki ebből a dzsungelből...na végre! Igen, az Ewan-tó. Szerencsére talán nincs itt sen...ki! Remek, két pegazus. Most mit tegyek? Visszafordulni úgysem tudtam, így egyetlen esélyem volt. Egyenesen menni a két ló irányába. Remélem nem ismernek fel...mondjuk ha már itt vagyok, körül kéne szaglászni. Nem maradhatok örökké a Kelvarinon ligetben, úgy is ki kéne mozdulni.Szóval elindultam egyenesen a tó irányába... |
A ménesben sétálgattam, rápillantva néhány lóra, akik épp legelésztek vagy játszottak. Ez a nap is unalmasnak bizonyult számomra, mivel nem volt velem senki sem hogy szórakoztasson. Sóhajtottam egyet, majd lassú léptekkel, kimentem a lovak tömkelege közül. Sörényemet gyengéden megfújta a szél, amit nagyon is élveztem mivel meleg napunk volt. Kicsit elgondolkoztam, majd észbekapva gyors vágtába ugrodtam, a másik pillanatra pedig egy erős szárnycsapással felemelkedtem a földről. Csak az eget bámultam, közben szárnyaimmal egyre gyorsabban és erősebben kezdtem verni a levegőt. Mikor már elég magasan voltam, megálltam. Lihegve néztem le a fellegekből. Eléggé kimelegedtem, így jó gondolatnak láttam ha elmegyek egyet csobbani valahova. Szárnyaimat összecsukva engedtem hogy vigyen az áramlat. Kémleltem az alatta fekvő tájakat, mikor megpillantottam az Ewan-tavat. Boldogan szálltam le a mellette lévő kis tisztásra. Kecsesen odaügettem a vízhez, ám erős zaj csapta meg a fülemet. Egy pagazus mén épp belegázolt a vízbe nagy boldogan. Felkuncogam ezt látva, de próbáltam nem feltűnő lenni. Ismerős volt számomra, de valahogy nem ugrott be hogy ki is ő. Belekortyoltam a vízbe, közben egy pillanatig sem vettem le róla tekintetemet,nem akartam megzavarni fürdőzés közben.. |
A gyűlésről eljőve leellenőriztem a Katopyrist. Persze szokás szerint minden rendben volt, ahogy ez egy ennyire rendezett és szabályozott ménestől elvárható. Most éppen az Eckhnata-csúcsok “legapróbb” orma felé szárnyaltam, még onnan is simán be lehetett látni a környéket. Mindenféle légi mutatványt mellőzve szálltam le. ~ Az Ewan-tó! ~ Néztem le mosolyogva. Azt hiszem fürdök egyet, hiszen most a Népek gyűlése miatt biztos kevesen vannak ott. Lusta szárnycsapásokkal ereszkedtem a tóhoz. Lehajoltam a vízhez és megszemléltem benne magam. Arany foltjaimon megcsillant a napfénye. A fejemet dobálva jó kedvűen vágtáztam be a vízbe. Lefröcsköltem mindent ami csak az utamba került. Reméltem senki sem lát mert nem épp úgy festettem mint a Katopyris csodálatra méltó harcosa. |
Rayat + Orel + Solis
*nyílt játék*
|
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
