|
Témaindító hozzászólás
|
2015.12.27. 21:21 - |
* Thaurum - Nyx *
~ nyílt játék ~
|
[37-18] [17-1]
 Alou hozta a szokásos, sőt inkább jól megszokott énjét, ám most nem volt kedvem szóra méltatni kiborító viselkedését. ~ Ha úgy akar viselkedni, mint egy kiscsikó, hát ím tegye. ~
Elemental újfent égtelen dübörgéssel, hagyott itt minket, ezért még hosszú perceken keresztül pontosan tudtam merre megy.
- Örültem Nyx! Bocsáss meg, de elszólítanak a ménes teendői. Maradj nyugodtan, szólok a ménes tagjainak, hogy ne bántsanak. Úgy hallottam a napnyugta itt kifejezetten szép, bár sajnos a saját szememmel még nem volt alkalmam róla meggyőződni. - Búcsúztam el az utolsó ittmaradottól egy elegáns meghajlás keretében. Majd nagy léptekkel nekiindultam a Kelvarinon csendjének. Amikor már nem láttam a pegazus kancát kényelmes ügetésbe váltottam. ~ Érdemes lenne felkeresnem a ménes védelmét állátó lovakat. Hátha tudnak valami újdonsággal szolgálni. Remélhetőleg nem bajlóssal. ~
/Thaurum el/ |
 Miután meguntam a társaságot, úgy döntöttem, hogy elvágtatok és inkább másfele iramodok. -Én megyek, a Viszonlátásra patások!-mondtam és leléptem. Mindenkit itt hagyva.
/Elemental el/ |
 -Uugyan, ki akar itt háborút? Egy kis csetepaté mindig belefér az időbe -mondtam hízelegve -Amúgy is van itt elég probléma a szigeten...nem tűnne fel sokaknak az esemény... - kifejezetten meguntam a társaságot. Elemental viccesnek szánt tetteit, Nyx reménytelen írói karrierjének fitogtatását, legfőképpen Thaurum fontoskodó kifejezéseit az álláspontjáról. - Még hogy maradjak itt? Thaurum, a tieidnek mondd meg mit tegyenek, engem hagyj békén. Majd ha Laynarvis vezér leszel soha, akkor talán hallgatok rád - majd felemeltem a fejem "erősen gondolkozva" -Vagy nem. Akkor se mondj semmit -
Hát kedves Cornuska, ez van, ezt kell szeretni...ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát..miért pont ez jutott most az eszembe?... Mindegy. Már csak azért is úgy tettem, mintha nekiiramodnék az Euraylebe vezető útnak, majd komolyan elfutottam, és vihorászva elhagytam a társaságot...
/Alou el/ |
- Nos én nem török mások életére csak azért, mert olyan kedvem van. - Emlékeztettem a rossz hírére Alout.
- Szerintem mindenki ismeri Kathach gyengepontját… a büszkeségét. Ő mint a Katopyris vezére egyedül fog ellátogatni hozzátok. Bár ő azt mondaná: “Nem bújok a pegazusaim háta mögé.” Azért szeretném, ha te addig is itt maradnál. Seminaryának nem hiányzik egy újabb háború. -
Elemental kérdésére nem győztem keresni az államat, amely nagyon mélyre eshetett. ~ Létezik olyan ló a földön, aki nem ismeri Kathach nevét!? ~ Ezt elképzelni is nehéz volt.
- A Katopyris vezérméne. - ~ Istenem, rá ne kérdezzen mi az a Katopyris! ~ - Tudod, a ló, aki irányítja a ménest. És igen. Most Laynarvis földön van. - Pillantottam Nyxre. Nem tűnt olyan lónak, aki már egy komplett merényletet leszervezett a fejében Kathach ellen. |
 A szemem sarkából láttam, hogy Thaurumnak tetszem e rémmesém, hiszen elmosolyodott. A többiek nem értékelték túlzottan. ~ Ch, egy csepp humor sem szorult beléjük... ~ Bár Alouban nem csalódtam.
- Kathach a ménes területére látogat? - kérdés közben oldalra döntöttem a fejem, a tekintetem Alou és Thaurum közt cikázott. Utáltam, ha lemaradok valamiről. ~ El kellett volna mennem a gyűlésre... még jó, hogy összefutottam ezekkel a lovakkal. A következő gyűlést nem fogom kihagyni... ~
Mikor Elemental újra megszólalt, nevetve fordultam felé - Ezt majd Vescornak meséld, ha találkozol vele. Bár, szerintem nem értékelné. - feleltem elgondolkodva.
Kicsit meglepett, amikor rákérdett, hogy ki az a Kathach. A lovak többsége tudta a ménesvezérek nevét. Követtem a mén tekintetét és én is Thaurumra néztem. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fog válaszolni. |
-Én nem félek semmi féle legendától és rémisztő rémmeséktől. fordultam a szárnyas kancához. -Persze azt hiszi, hogy a kis rémtörténeteivel megijeszthet, azt már nem! A szellő még mindig fújdogált, de én még mindig remegtem. Egy kicsit még néha-néha megcsípett a szellő, de tudomást sem szereztem róla. -Ki ez a Kathach?- fordultam Thaurumhoz. Nem tudtam kiről van szó, mert még ezt a nevet nem hallottam soha életemben. Mindenféléről hadováltak a körülöttem lévő lovak, csak olyanról nem amit én értettem volna is. Lehajoltam a földközelébe hátha van egy két fűszáll amit elrágcsálhatok. Amikor lehajoltam találtam is és azokat kitéptem a földből és szép lassan elrágcsáltam. -Pont jókor tömöm a pofámat!!- vigyorogtam. |
Nyx mesedélutánt tartott, Elemental megfagyott egy kis szellőtől,szóval remekül elvoltunk.Thaurum rosszallón méregetett. -Ezt pont te mondod... -mondtam szaggatva. Nagyon szépeket mondhatott a tudatalattim, de nem nyilvánítottam. Ami pedig Kathachot illeti, gondoskodom róla hogy megfelelő fogadtatásban részesüljön. Persze most is elő kellett vennem a jópofi-arcot:-Kathach? Ugyan, az a vén pegazus el sem fog jönni a Laynarvis földre egyedül. Márpedig kísérőkkel még ha akarnék sem tudnék ártani neki... - uuuuutáááloom amikor ezt kell játszaniii... |
Alou gúnyos megjegyzésére fáradtan sóhajtottam fel.
- Reménytelen vagy kedvesem… - Csóváltam is meg a fejem nagyobb hatás eléréséért. Sajnos meghallottam a suttogó szavait. Akaratlanul is beugrott Kathach képe, aki a szirten kijelenti, hogy ellátogat Laynarvisföldre megnézni egy Örökkévalók által meggyilkolt lovat. ~ Lehetséges lenne, hogy őt tervezik megtámadni? Az simán elég lenne egy háború kirobbantásához, Kathach nem olyan típus, aki egy esetleges támadás után leülne tárgyalni. ~
- Ugye nem terveztek semmit Kathach ellen? - Néztem egyenesen Alou szemébe.
Elemental újabb zajt csapott és biztos voltam benne, hogy elkezd majd össze-vissza ugrálni, ám nem tette, így nem róttam meg.
Hűs szellő söpört végig a környéken, ehhez pedig Elementalnak rögtön hozzáfűzni valója akadt. A szárnyas kanca elkezdte finoman csipkedni és ijesztgetni. Nem bírtam megállni, mosolygás nélkül, a kanca jó színésznek bizonyult, még én is majdnem elkezdtem hinni a meséjében. |
Thaurum szavain jól láthatóan elgondolkodtam. Inni a kút vizéből... az örökkévalóság hosszú idő. Csábítónak tűnt, de azt beszélik, hogy nagy ára kell fizetni érte... Túl nagy volna a kockázat, hogy elveszítem a szárnyaimat - vagy kitudja, mitől foszt meg a kút? Eljátszadoztam egy kicsit a gondolattal, de gyorsan túltettem magam rajta. Ha elveszteném a szárnyaim, azt nem élném túl. Muszáj repülnöm.
Csak később, Alou szavai után esett le, hogy Thaurum vendégeknek nevezett minket. Túlságosan lefoglalt a kút gondolata, hogy ezt korábban felfogjam. ~ hmm... akkor, ha jó leeszek, büntetlenül maradhatok naplementéig...? ~ Úgy éreztem, hogy a mén eddig még nem neheztel rám, ezért ha ezután sem keverek túl nagy bajt, akkor maradhatok... talán gyakrabban is. Magamban szélesen elmosolyodtam. Imádtam ezt a helyet.
Kérdőn fordultam Elemental felé - Én nem érzek semmit - finoman megmozgattam a szárnyaim, de semmi. Talán részben a pikkelyeim miatt. Általában később kezdek el fázni, mint a többiek. Kíváncsian néztem közbe, hogy a többiek hogyan reagálnak rá.
Hirtelen eszembe jutott valami, és vészjósló tekintettel Elementalra pillantottam, majd halkan, de jól hallhatóan megszólaltam. - Azt beszélik, hogy amikor hideg futkos a hátadon, lehűl a levegő és a növények lassan elpusztulnak körülötted... - mesélés közben lassan széttártam a szárnyaimat - lassan már levegőt sem kapsz, megfojt a köd ami a semmiből került elő... és egy unikornis szellem hideg szellő kíséretében a nevedet suttogja... Larok eljön érted és téged is örökre szellemé változtat, és a Lyacon területén fogsz céltalanul bolyongani. Mindörökké. - Hirtelen visszahúztam a szárnyaim a törzsem mellé, a hirtelen mozdulattól valószínűleg a hideg levegő arcon csapta a mént. Komolyan néztem a Elementalt, igyekeztem rémisztő lenni, bár a történetem talán nem sikerült a legrémisztőbbre. ~ Tudom, még gyakorolnom kell. ~
Pár perc szünet után elnevettem magam - de nem túl hangosan, hogy Thaurum ne szólhasson le engem is. - A hideg szellő az első jel, úgyhogy vigyázz. Larok Vescor senkinek sem kegyelmez. - kacsintottam rá mosolyogva. |
-Szóval itt mi most vendégek vagyunk. Az jó! legalább nem betolakódoknak tekintenek minket. Ezzel persze nem megsérteni akarok senkit.- szólaltam meg, ami kész csoda volt. Patámmal egy kicsit megkocogtattam a földet, ami enyhe dübörgédt vont magaután. Thaurumra néztem, hogy vajon mi lesz a reakciója a mondandomra. Csak ennyi fért ki a számon, nem tudtam már mást mondani. -Mit mondjak? Nem tudok mit mondani. Kezdett rázni a hideg, egy kicsi szellő kapaszkodott belém. Aloura néztem, de már nem törődtem vele. -Én nem folytatom a gyerekes viselkedést! Egyszer kétszer a hátam mögé tekingettem, rosszat sejtettem, de hohy mit azt nem tudom, csak rossz érzésem volt. - Valami lesz.- suttogtam, és megint hátranéztem. -Jaj. Én érzem vagy kezd hideg lenni?- fordultam a többi patás felé. |
Thaurum elmés megjegyzéseire forgattam a szemem. Kedves Thaurum, ha tudnád miért is vagyok itt, sokkal ingerlékenyebb lennél még egy pisszenésre is...untam magam. Miért büntetnek az istenek folyton folyvást ilyen unalmas lovakkal... - Áá, szóval vendégnek tartanak itt? Mily megtisztelő, kérem alássan, tehát én nem is betolakodó vagyok? Nem is hittem az ilyen szívélyes fogadtatásban a Cornusoknál... - elfordultam majd motyogva hozzátettem hogy ne hallja - ...de már nem sokáig fog tartani ez a nyugtalan béke. - amint szeme sarkából éreztem figyelmét, fölényesen emeltem fel a fejem, és dobbantottam a lábammal. Ahogy mondod, kedves Cornuskám...ahogy mondod... |
Mivel Elementalnak ezúttal sikerült lóhoz méltóan viselkednie, így kezdtem megnyugodni. A madarak is kezdtek visszatérni, kellemes és megnyugtató csicsergésükkel újra megtelt a liget. A kisállatok neszezésével végképp visszatért az otthonos hangulatom. Mély lélegzetet vettem és szépen lassan kifújtam a levegőt, vele együtt pedig a mérgemet is. Azt már megállapítottam, hogy Elemental nem jelent fenyegetést a ménesem számára, hiába volt hangos és idegesítő. Ezt a két tulajdonságát türelmesebb határőreim még simán kezelni tudták. Mostmár teljes figyelmemet Alou felé fordítottam, számomra ő volt itt a neuralgikus pont.
- Örülnék, ha nem a ménesem területén tanítanád móresre a ménestársadat. Tudom, a világmegváltás nem a te műfajod. Nos, nem zavar, hogy rátetted a patád ménesem földjére, amíg vendéghez méltóan viselkedsz. Amennyiben eltérsz ettől, komoly következményekre számíthatsz. - Nem fenyegetni akartam, mert az úgyis fölösleges lett volna, egyszerű kijelentésnek, illetve helyzetjelentésnek szántam.
- Az Örökkévalók visszatértek Seminarya földjére. - Néztem Nyxre. ~ Vajon ő is inna a Kútból, ha alkalma nyílna rá? ~ - Sajnos igen, nagyon valószínű, sőt biztos, hogy meg fog jelenni. Egyesek már szövetkeznek is miatta… - Pillantottam szemem sarkából Aloura.
|
A történések nem úgy alakultak, ahogy gondoltam - vagy soookkal lassabban. Elementalnak sikerült felidegesítenie Thaurumot - pedig eddig nagyon nyugodt természetű ménnek tűnt.
A korábbi felszólalásával Alou haragját is sikeresen előhozta. Az elfojtott feszültség, amit szópárbajban próbáltak levezetni kezdett nyomasztani ~ Ha tényleg ennyire idegesítik egymást, akkor mért nem esnek már egymásnak és rendezik le végre? ~ prüszköltem dühösen, majd pár pillanat múlva egy halvány mosoly jelent meg az arcomon ~ Lassan én is pont azt teszem ~
A Laynarvisban töltött idő talán megártott egy kicsit. Mindenhol csak a harcot keresem... ~ Kár, hogy a ménesben nincs harcos rang. ~
Az égre pillantottam, de a fák lombjaitól nem láttam a napot, így nem tudtam megsaccolni, hogy mennyi idő van még naplementéig. Ezúttal nem akartam lekésni.
Hirtelen eszembe jutott valami, Thaurumra, majd Aloura pillantottam, miközben feltettem a kérdést - Szóval tényleg visszatértek az örökkévalók...? És a kút? Az is meg fog jelenni, vagy talán már meg is jelent? |
Nem figyeltem a kanca fenyegetésére, és egyéb csínytalan beszolásaira. Egyszer- kétszer még rápillantottam Aloura, de akkor is felemeltem a fejemet és hátracsaptam a füleimet, és egy hangosat horkantottam, kimutatva nem tetszésemet. Ez a kanca nem volt az ínyemre. -Vajon most mi lesz a következő érdekes dolog amit patás ,, testvéreim" hoznak elő?- Nem szóltam semmit, csak álltam és figyeltem az eseményeket. Kihúztam magam és végigmértem mindenkit. Köztem, és Alou között érezni lehetett a feszültséget. Semmihez nem tudtam, hozzá szólni amiről a többiek beszéltek, mert ezekről a dolgokról, hogy hírvivők meg ilyesmi nem nagyon foglalkoztam, így hát inkább figyeltem és nyeltem a információk tömkelegét. |
Az idegességi skálám már meghaladta az Elementalnál megengedett mértéket (vagyis a megjelenését), de túllőtt a célon. Cérnavékony hangon szóltam : - Az is elég volt nekem, amit a gyűlésen hallgattam, ha nem fejezed be ezt a kelletlen ténykedést, majd mindjárt lesz itt hangos zaj! - hajlott durvább hangnemre mondandóm. A szellemek irgalmazzanak...lenne pár ötletem, hogy hogyan tegyék el láb alól...egy koponyatörés még belefér a mai napba... - Nyugodj meg Thaurum, 5 kilométerről látni hogy ideges vagy, nem akarok semmi világmegváltót tenni...vagy csak zavar hogy ráléptem a Szent Földetekre? - a szent földeket enyhe túlhangsúllyal ejtettem ki. A Cornus úgy védelmezi az a zsebkendőnyi területet mint a világszabadságot... |
Alou szeme megrebbent, nem sokkal később, miután újra elmondtam kik lesznek a Cornus hírvivői. Egyből az jutott az eszembe -ami Alou kapcsán talán érthető is- hogy tervez valamit ellenük. Már majdnem kijelentettem ~ hogyha a sörényük szála is görbül én… ~ Ám még időben a nyelvembe haraptam, tekintve azt, erre maximum -sőt talán a jobbik esetben- az lett volna Alou reakciója, hogy röhögőgörcsben törik ki. Persze belekalkuláltam a másik lehetőséget is, amely szerint megtámad. ~ Nehéz dolgom lenne vele az biztos. Kemény ellenfél, sőt kifejezetten veszélyes. ~
- Furcsa, én úgy vettem észre senkivel sem beszéltél Lighton kívül. - Pislantottam oldalvást rá. Érdekelt volna miről beszélgettek, bár a pej pegazus felé pillantgattak, szóval nem kellett attól tartanom, esetleg az enyémek ellen szervezkednek. Ennek ellenére Alounál jobb tudni mire gondol, bár még ez sem jelent életbiztosítást.
Nyx határozottan jókedvű volt ~ legalább valaki ~ úgy tűnt szeretne hírvivő lenni.
Már éppen kezdtek volna visszatérni azok a madarak, akiket Elemental zavart el, a környékre, amikor már nem bírta tovább és megint elkezdett zajongani.
- Mond csak, te tényleg nem bírsz öt percig nyugton maradni?! - Igazán kevés dologgal lehetett kihozni a sodromból, hiszen alapból eléggé békeszerető voltam, ám a hosszú és fárasztó gyűlés és már csak annak tudata, hogy Alou a ménesem földjén mászkál, igen ingerülté tett. Kikapcsolódni, megnyugodni, és ami a legfontosabb csendben pihenni jöttem ide. Amint megtudtam, az egyik ménesbelitől, hogy Alou behatolt a területünkre idesiettem, és akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy szinte vágyakozni fogok arra, hogy Alouval csak kettesben legyek, tekintve, ő legalább képes csendben maradni. Azt reméltem, gyorsan meg tudom győzni, távozzon én pedig végre aludhatok egyet a liget kellemes félhomályában. Sajnos ez az álom -úgy nézett ki- még egy ideig nem valósul meg. - Ha nem tudsz mit mondani, akkor hallgass! - Ajánlottam Elementalnak. Legszívesebben a fejemet egy fába veregettem volna, hülyeségei hallatán. ~ Ez a ló engem teljesen kikészít. ~ |
A Renegade névre akaratlanul is megrezdültem és hangosabban fújtam ki a levegőt. Felidéztem találkozásunkat. Igencsak érdekes ló.
A hírvivős dolog egyre jobban érdekelt, jól hangzott a büntetés nélküli határsértés... és az örökkévalókról is lehetne közben információkat kapni. Gondolatban támogattam Thau felvetését, hogy lehetnék hírvivő... nagyon szívesen vállalnám a feladatot... majd megnézem, mit tehetek az ügy érdekében. A ménnek egy széles vigyorral jeleztem, hogy nekem se lenne ellenemre, ha az lehetnék.
Sajnos a mén gyorsan lenyugodott, túl gyorsan... ~ Még elmarad a műsor, ha így folytatja... ~ Nem tudtam mi ütött belé, miért alázkodott meg ilyen hamar? Nem gondoltam, hogy eeennyire gyáva. ~ anyuci pici csikója ~ Csalódottságomban kissé dühösen csaptam egyet a farkammal. ~ Kapnak még egy kis időt, ha addig sem történik semmi, akkor közbe kell avatkoznom. Túl csendes minden. ~ és újra kezdtem unatkozni. |
Nem tőrödtem Alouval. Inkább csak figyeltem és halgattam a többieket. Valami hírvivőkről vot szó amit nagyon én sem értettem. Egyszer-kétszer még ránéztem Aloura, de már nem állt szándékomban piszkálni. Patámmal a földet kapartam és néha-néha hátranéztem. Csendesen álltam, csak a lélegzetemet és néha a horkantásomat lehetett hallani. Egy kicsit a szellő megcirógatta a hátamat és ettől kirázott a hideg, aminek a következtében a hátsó lábammal dobbantpttam egyet. Hoppá, talán egy kicsit hangos voltam. De továbbra is úgy tettem mintha nem történ volna semmi. Néha lehajoltam és horkantottam.- Nem tudok mit mondani.- szólaltam meg. |
Thaurum kijelölte ezek szerint már a hírvivőket. -Képzeld, lekötötték a figyelmem... - forgattam meg a szemem. Nem akartam szöt ejteni a Lighttal való pŕrbeszédemről. Elementalra ezek után rá se bagóztam, nem süllyedek le az alacsony szintjére. Elég nekem így is megtartani a hidegvéremet. Renegadét látásból ismerem. Kosszarvas, kissé testes kanca, bár nem tudom, milyen lehet belül. Altairról pedig megvan a véleményem, lényeg hogy mindketten Cornusok, így elég egyszerű lesz kijátszani őket. Csak látnak valami gyanúsat és bumm! fejjel mennek a falnak... |
Halkan felnevettem. - Alou nem figyeltél? Altair és Renegade. Ott voltál, amikor bejelentettem. - ~ Hajjaj, szép is tanácsadónak lenni. Csak tudnám hol van Nheptis. ~ A magát Elementalnak nevező mén úgy tűnt kicsit visszavett magából és nem üvöltötte el magát megint, sőt, most már nem úgy nézett ki, mint aki rögvest ránk támad.
Figyelmemet újra a pegazus kancának szenteltem. - Azt mondod? Érdekesen hangzik. - Megint elmosolyodtam. ~ Tényleg kedvelem őt. ~
- A gyűlésen kineveztek hírvivőket, akik szabad bejárást kapnak mindegyik ménes területére és az a feladatuk, hogy tájékoztassák a ménesek vezéreit a furcsa jelenségekkel és az Örökkévalókkal kapcsolatban. - Egy kicsit elgondolkoztam. - Lehetnél hírvivő. Megbízhatónak tűnsz. - Bár nem rajongtam a saját ötletemért, még mindig ez tűnt a legjobb megoldásnak. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
